Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Szép este a szerelemre / BTS, Namjin/

  Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Lustán terültem el a kanapén kezemben egy bögre forró teával. A bögre jó meleg volt így fagyos kezem lassacskán felengedett. Lomhán sétáltam ki a konyhába az üres bögrével. Elmostam a poharat és kimentem az erkélyre. Csendben elmélázva figyeltem a mozdulatlanságot, a némaságot. Sehol egy madár, egy ember vagy kocsi. Ritka az ilyen csend, ezért ki akartam élvezni.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Nem sokáig tartott az idill, villámlás törte meg a sötétet és nem sokkal később hűséges társa a dörgés is követte. Figyeltem a távolban gyülekező fellegeket. A kék ég helyét mostanra átvette a lila, rosszat sejtető beborult égbolt. A vihar hatására mintha feléledt volna mindenki. A kocsik beindultak, ahogy a vezetőik menekültek az eső elől. Eszembe jutott egy dal, amit a bandával énekeltünk. Rain, borús az idő és tiszta a levegő. Magamban dúdolgattam a dallamát és közben a ritmusára doboltam az ujjaimmal.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Szinte gyermeki csodálattal bámultam, ahogy a semmiből vihar lesz. A természet erői rövid idő alatt képes teremteni és rombolni. Azt hisszük mi vagyunk a világ urai, elpusztíthatatlanok és utánozhatatlanok. Pedig nem. A természet az, ami utánozhatatlan és mi még sem tiszteljük. Itt volt előttünk is, nem pusztít el minket, nem öl meg. Akkor mi miért öljük és pusztítjuk a természetet. Mondják és prédikálják, hogy mi vagyunk a hibásak, rajtunk múlik az unokáink jövője. Akkor miért nem tesznek ellene? Beszélni könnyű de a természet semmire nem megy vele.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a púszta vidék.

Az első esőcseppek koppantak a betonon és az esernyőkön. A sok napja tartó szárazság után megváltásként hatott az eső. Áldás helyett átoknak érezték a hűs cseppeket, amik felfrissülést nyújtott a növényeknek és az állatoknak. Érezni lehetett az eső és a por jellegzetes illatát, élvezettel szippantottam bele a levegőbe. Feltámadt a szél magával sodorva a sok szemetet, amit az emberek a földre dobáltak. Hallottam az ajtó csattanását, ami azt jelenti, hogy megjöttek a fiúk. Bementem az erkélyről és becsuktam az ajtót, hogy köszönthessem őket.

- Hát te? A többieket hol hagytad? - köszöntem széles vigyorral az ajkamon. Megvártam még levetkőzik és már csak rám figyelt.

- Én is örülök neked - nézett rám tettetett sértettséggel. Átvágott a nappalin és elnyúlt a kanapén, kedves mosollyal figyelt.

- Tudod, hogy örülök neked. De a fiainkat hol hagytad? - tettem fel ugyanazt a kérdést csípőre vágva a kezemet.

- Elküldtem őket enni, gondoltam addig is ketten lehetünk egy kicsit - Próbáltam nem látványosan elolvadni a szavaitól, de nem sikerült. Önelégült vigyor jelent meg az arcán, hogy sikerült zavarba hoznia.

Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;

sír és fél a világ: jer velem, árva virág!

Látványosan duzzogva lépkedtem a szoba közepe felé helyet foglalva egy fotelben. A kanapétól legmesszebb lévő fotelben. Egy ideig hitetlenkedve bámult majd megrázva a fejét elnevette magát. Nem bírtam sokáig és én is elmosolyodtam.

- Na, gyere ide hisztikirálynő - nyújtotta ki felém a kezét és egy olyan mosollyal ajándékozott meg, hogy még azt se vettem figyelembe, hogy hisztikirálynőnek hívott. Lassan sétáltam elé, és megállva előtte élveztem, hogy most ő néz fel rám nem én őrá.

- Na mi van élvezed? - sandított fel rám.

- Igen nagyon - válaszoltam és elfogadtam a felém nyújtott kezét.

Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak

hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.

Egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott, és már csak arra eszméltem, hogy az ölében ülve pislogok gyönyörű szemeibe. Egymás szemébe nézve ültünk, nem szóltunk semmit. A csendet egy nagy villámlás szakította meg. Összerezzentem a dörgés hatására, ritkán hallottam még ennyire hangos dörgést. Szégyenkezve hajtottam párom mellkasára a fejem, hogy ne lássa vörös fejem. Egyre jobban szakadt az eső és erősebben verte az ablakot.

- Nem kéne elmennünk a fiúkért? Kitudja mi lehet velük, lehet, hogy megáztak, és most fáznak. Vagy mi van, ha megsérültek? Nem kéne már itt lenniük? - kezdtem pánikolni egy pillanat alatt. Felpattantam volna, ha nem fogta volna a csuklómat ezzel nem eresztve.

- Ne izgulj, jól vannak. Felnőtt emberek és Suga is ott van. Semmi bajuk nem lesz - nyugtatott hasztalanul, természetes, hogy aggódom miattuk.

- Nagyon ajánlom, hogy igazad legyen - fenyegettem meg az ujjammal.

Sűrün csillan a villám; bús szemed isteni csillám.

Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.

-Nekem mindig igazam van - hajolt előre ezzel egy puszit nyomott a számra. Egy elégedetlen sóhajt hallattam, mire vigyorogva visszahajolt egy igazi csókra.  Vigyorogva csókolt meg végre normálisan, mire egy elégedett szusszanással bújtam még közelebb hozzá.

- Szeretlek - suttogtam elválva tőle. Nem gyakran mondtuk egymásnak, de ha igen akkor az tényleg jelentéssel bírt.

- Én is szeretlek - mondta ő is egy pillanatnyi habozás után.

Ó bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket

a villám, a vihar: boldog az, igy aki hal.

Boldog voltam és úgy éreztem magam mint valami tini. Szorosan nyaka köré fontam a kezem, és beszívtam illatát. Végre teljesnek érzem az életemet. A fiúk, a párom és a zene mellett. Bár jobban éreztem volna magam, ha a fiúk hazaértek volna.

- Itt vagyunk - jött be az ajtón Jungkook levágva magát a fotelbe.

- Hyung mit főztél nekünk? - sétált egyenesen J-hope a konyhába.

- Azt mondtad, enni küldted őket? - kérdeztem mosolyogva kibújva a nyakából.

- Én azt hittem oda mennek, azt mondtam nekik - csodálkozott.

Boldogan mentem J-hope után a konyhába megmutatva neki a menüt. Csatlakoztak hozzánk a többiek is, boldogan és elégedetten figyeltem, ahogy éhesen látnak neki a főztömnek. Szerelmem mögém lépett és hátulról átölelt, egy pillanatra kinéztem a sötét égboltra amiből szakadatlanul hullott az eső. Úgy érzem nem lehetne tökéletesebb ez az este.

Babits Mihály: Új leoninusok

Remélem tetszik ez a kis agyszüleményem, egész irodalmon ezen gondolkoztam. Ha tetszett akkor olvassátok el a másik ficimet is és valahogy tudassátok, hogy tetszett és folytassam vagy hagyjam.