Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Örökké? /Sope/

Hoseok pov

- Yoongi, szerinted van olyan, hogy örökké? - kérdeztem a mellkasomon szuszogó szerelmemtől. Egy pillanatra felemelte a fejét, és nyomott egy csókot ajkaimra.

- Nincs, embereknél biztos nincs. A kisgyerek is elrejt valamit, mert meg akarja őrizni "örökre", de max egy hónap, és gőze sincs hol van, de még azt se tudja, hogy valaha létezett. Takarékoskodsz a csokival, havonta csak keveset eszel belőle, de a csoki egyrészt elromlik, másrészt előbb utóbb elfogy, az se tart örökké - fejtette ki gondolatát.

- És szerinted a szerelem is ilyen? - kérdeztem félénken. Ismertem, tudtam milyen, hogyan gondolkozik, de tudni akartam a véleményét.

- Igen, az se tart örökké. Te is tudod, hogy nem te vagy az első párom. Az első komolyabbnál mindketten azt hittük örökre együtt leszünk, hatalmas volt a szerelem. Már azt is tudtuk mi lesz a gyerekeink neve, most meg már az ő nevére is alig emlékszem, nem hogy a képzeletbeli gyerekeinkére.  Az első szerelem nem lehet örökre szóló és kizárólagos - magyarázta tovább, de az ágy mellett lógatott kezünket összekulcsolta, és hüvelykujjával apró köröket írt le.

- És a mi szerelmünk?

- A szerelem nem hiszem, hogy örökké tartana köztünk, de az, hogy együtt maradunk az én részemről biztos. A halálig tartó kapcsolatba nem csak szerelem kell, hanem megértés, tisztelet, szeretet. Ezek nélkül egy kapcsolat lehet akármilyen látványos semmit nem ér - Zavart össze egy pillanat alatt. Akkor szerinte együtt maradunk vagy sem? 

- Zavarosabb vagy, mint a teknőseim akváriuma két hónap után - nevettem fel, és ráfújtam az orrára, mire aranyosan felhúzta azt.

- Csak azt mondom, hogy az első szerelem nem tart sokáig, mert kialszik a láng. A miénk nem első szerelem, hanem sokadik, mint amikor sok próbálgatás után rátalálsz az igazira, ez már lassú égés. Én melletted leszek a halálomig, bármi is jöjjön - ült fel teljesen, hogy a szemembe nézhessen. Tudtam, hogy a szerelemről nem úgy vélekedik, mint a többi ember, ezért volt mindennél értékesebb, amit mondott.

- Szeretlek! - húztam magamhoz egy hosszú csókra, amiben minden érzelmünk benne volt. A tisztelet, a féltés, a megértés, a szerelem, a szeretet és a vágy. 

Nem ő volt ez első szerelem az életemben, nem is a legtökéletesebb kapcsolat volt a miénk, de a miénk volt, és nekünk tökéletes.