Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 18 /Multifandom/

Jeonghan volt az első, aki benyitott a legközelebbi szobába, miután mind kijöttek a fürdőből. Találomra mentek be mind egy-egy szobába, teljesen mindegy volt ki hova megy és kitől köszön el. Halkan tárta ki a falhoz illő poszterekkel díszített szoba ajtaját és nagy mosollyal köszöntötte a bent lévőket. 

- My babies - vékonyította el a hangját és leült az ágy szélére és hagyta, hogy a két legfiatalabb behúzza az ágy közepére, ahol mindenki hozzá tudott érni valahogy.

- Megbeszéltetek mindent? - kérdezte Yugyeom halkan. 

- Hiszen csak fürdeni mentek - szólt közbe Changkyun gúnyos hangon. A fiatal alfa nehezen viselte a bizonytalanságot, főleg, ha az a falkát is érintette. 

- Changkyun! - szólt rá Kihyun az ajtóból. Ő is úgy döntött, hogy a falka legfiatalabbjaival akar aludni, a többiek elegen vannak az idősebbekhez. 

- Bocsánat - dünnyögte a rapper morcosan, de hagyta Kihyunnak, hogy az ágy másik szélére feküdve közelebb húzza magához. Kihyun hátát a párnáknak döntve félig ülőhelyzetben helyezkedett el és erős kézzel húzta Changkyun fejét a nyakához, addig tartva szorosan a fiatalabbat, amíg az el nem lazult. Az alfa teste szinte beleolvadt az alatta fekvő vékony, izmos testébe, ahogy orrát megtöltötte az eper édes illata. 

- Arra jutottunk, hogy nektek nem kell aggódni semmin. Mostantól mindent együtt fogunk megoldani, ha mindenkinek megfelel, akkor Namjoonnal együtt - válaszolt Jeonghan egyik kezével felváltva simogatva Yugyeom és Dino vállát, míg másikkal Kihyunéket intette magához. Az idősebb omega szó nélkül tologatta közelebb Vernont és Seungkwant, Changkyunt szorosan tartva a jobb kezével, így mind egy nagy ölelésbe kerültek. Bármiféle széndékosság nélkül a két alfa került a szélére közre fogva a két omegát és a bétákat.

- Nehéz egy ekkora falkánál egyensúlyt teremteni, de bíznotok kell bennünk és egymásban is. Mind nagyon szeretünk titeket, megoldunk bármit - mondta Kihyun is csendesen. Hangtalan bólogatás volt a válasz és percekkel később öt békésen szuszogó falka baby feküdt mellettük.

- Nagyon remélem, hogy Shownuék ki tudnak valamit találni! - sóhajtott Jeonghan és Kihyun arcára nyomva egy puszit ő is becsukta a szemét.

Jinyoung is halkan nyitott be a világos szobaajtón, ahol kellemes félhomály fogadta és pár kócos haj. Szája akaratlan mosolyra húzódott, ahogy a fiatalabbak egymáshoz bújva feküdtek halkan mormogva, amíg meg nem zavarta őket egy halk köhögéssel.

- Minden rendben itt? - kérdezte Jinyoung nevetve, de nem kapott verbális választ. Aggódva ráncolta össze a szemöldökét, hiszen mindig válaszolnak, ha kérdezték őket. 

- Az nem megoldás ha duzzogtok, válaszoljatok Jinyoungnak, most! - lépett be a Jaebum is a szobába szigorúan nézve a többiekre. Válaszul csak elmotyogtak valamit, de tisztán látszott az arcukon a dac és az illatuk is szúróssá vált.

- Jól van, elég ebből, ne nézzetek így ránk. Én amúgy is itthon voltam - tette hozzá Jaebum elhúzva a száját. Ő tényleg nem tehetett semmiről, ami ma történt.

- Ez nem segít - nézett rá Jinyoung csúnyán.

- Bocs. Gyertek ide! - ült le Jaebum az ágyra és megvárta, amíg mindenki közelebb húzódik hozzá. Youngjae és Joshua volt, akik leggyorsabban reagáltak, félig Jaebum ölébe húzódva. Mingyu is feljebb csúszott az ágyon magához szorítva Minghaot és Seokmint. 

- Hyungwon hogy van? - kérdezte Jinyoung továbbra is az ajtóban toporogva. Jaebum alfa volt, neki nem mondhattak ellent, hiába volt Mingyu is alfa, fiatalabb volt, mint Jaebum. Jinyoung viszont omegaként nagyon érzékeny volt az ilyenekre, ezért türelmesen várt inkább.

- Jól van, Jooheon és Minhyuk vele van de Shownu is vele lesz éjszaka. Figyeljetek egy család, egy ekkora család nem egyszerű dolog. Azt is tudom, hogy még fiatalok vagytok, a hormonok meg a munka miatti stressz néha elviselhetetlen, de egy család vagyunk még mindig. Történnek hibák és balesetek, most nem sérült meg senki...

- Nem sérült meg senki testileg, de mi éreztük Hyungwon fájdalmát. El sem tudjátok képzelni milyen érzés volt, ahogy ott feküdt és néma kiáltásai miatt nem éreztünk semmi mást - szólt közbe Youngjae szomorúan. Természetesen Got7 napsugaraként nem bűntudatot akart kelteni, de úgy érezte erről muszáj tudniuk, hiszen ezt a fajta segélykérést csak béták érzik. Amikor Minghaoék is lassan bólogatni kezdtek megerősítés képen, Jinyoung lába alól kicsúszott a talaj és meg kellett kapaszkodnia az ágy keretben, hogy ne essen el.

- Miért nem mondta? - nyögte ki elcsukló hangon és hagyta, hogy Mingyu leültesse az ágyra. Hiába próbáltak mind odafigyelni egymásra, gondolatolvasóak még nem lettek. 

- Nem tudom, baby. Nem is most van itt az ideje, hogy ezen elmélkedjünk. Aludjunk és reggel frissen a falka megbeszél mindent, de ott és akkor nincs több duzzogás. Felnőtt ember módjára fogunk kommunikálni, érthető? -  kérdezte Jaebum szigorú hangon, de hangsúlya kétséget sem hagyott, ez parancs volt.

- Rendben, jók leszünk - mondta Minghao kelletlenül. Nem volt szándékukban bontani ott a rendet, egyszerűen aggódtak az idősebb bétáért. 

- Tudjuk, mindig azok vagytok, ezért nagyon hálásak vagyunk nektek. Most aludjunk, szeretlek titeket - húzta magához Jinyoung a többieket apró puszikat nyomva mindenhova. A többiek is jó éjt csókokat váltottak és viszonylag csendben bújtak be a takaró alá és hamarosan őket is elnyomta az álom. 

Jooheon, Hyungwon és Minhyuk kivételével a többiek a nagy hálóban gyűltek össze békésen szuszogva, amikor Wonhoék benyitottak a szobába. Mark, Seungcheol és Wonho halvány mosollyal néztek egymásra, ahogy a halk horkolás és apró mozdulatok zaja megtöltötte a csendet. 

- Feküdjünk le mi is, holnap úgy is nehéz napunk lesz - suttogta Mark a két alfának és bebújt Jun mellé az ágyba. Wonhoék is követve  a példáját másztak be a takaró alá és ők is álmatlan álomba merültek. 

Minhyuk a két személyes ágy közepén feküdt erősen ölelve magához a két bétát, miközben halkan dúdolt mindent, ami eszébe jutott. 

- Misbehave? - kérdezte Shownu és ő is belépett az utolsó szobába. Minhyuk aprót bólintva fejezte be a számot és kezeit kinyújtva húzta magához az alfát.

- Megoldjuk, oké? Bármit megoldunk együtt és nálad jobb vezetőt nem is kaphatnánk, ezt ne felejtsd el! - suttogta Minhyuk őszinte szemekkel nézve a másikra, amit a sötét miatt nem láthatott. Elég régóta voltak már nem csak falka, de banda és munkatársak is ahhoz, hogy tudja mit gondol a másik.

- Köszönöm! El sem tudod képzelni milyen volt, amikor teljesen kimerülten félálomban is bocsánatért könyörgött. Aztán itthon a többiek csalódott tekintete, ami érthető és nem ez fáj. Viszont a bizalmukat, ha elveszítem, akkor...

- Nem veszítetted el. Kicsit most dühösek, de ennyi. Szeretnek és én is szeretlek, ahogy Hyungwon is - szakította félbe Hyungwoot kemény hangon. Megtörtént, már nem lehet ezen változtatni, nem érdemes tovább ragozni a dolgot és ezt Minhyuk pontosan tudta. 

- Igazad van, mindig igazad van - nevetett fel Shwonu és hosszú csókot nyomott először az omega szájára, majd a két alvó társa hajában. 

- Tudom - nevetett fel Minhyuk halkan gyenge kísérlettel a hangulat oldására.

- Jó éjt Minhyuk! - motyogta halkan Hyungwoo és a hármast magához húzva próbált meg elaludni. Sikertelenül. 

Visszatértem. Az elmúlt időszakban leérettségiztem és hétfőn derül ki az eredmény. Szerintem könnyű feladatsorok voltak (1 emelt, 2 közép volt most) én voltam tök lusta előtte xD. 
Köszönöm, aki még mindig itt van és olvassa. Megpróbálok fejlődni és javítani az írásomon. 
Legyen szép hetetek!