Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Mi a baj, Angyal? /Nammin/

Namjoon pov

Vlive után kimerülten dőltem hátra székemben, és nagyot sóhajtva indultam ki a szobából. A konyha ajtajában megálltam, amikor érdekes szófoszlányok hagyták el a nappalit.

- Mi a baj Jimin? - hallottam Jin hangját, de a választ már nem hallottam, mert Suga is megjelent, és tovább kellett mennem, ha nem akartam lebukni, hogy hallgatóztam. Teletöltöttem egy poharat vízzel, és elindultam vissza a szobába. Amikor a nappalinál jártam, szóltam Jiminnek, hogy ha ráér jöjjön át a mi szobánkba. Levágódtam az ágyamra, és a fülest bedugva fogtam neki egy újabb dalnak. Ha Jiminnel voltam mindig eszembe jutottak szebbnél szebb romantikus szövegek, amiket sose mutattam meg senkinek. Akkor rájöttek volna, és az senkinek sem lett volna jó. 

- Itt vagyok - dugta be a fejét Jimin a résnyire nyitott ajtón. Megütögettem magam mellett az ágyat, mire értve a néma kérésből leült mellém. Becsuktam a füzetet, és szembe fordultam a velem szemben ülővel.

- Mi a baj, Angyal? Eddig olyan vidám voltál, valami rosszat mondtam live közben? - kérdeztem hüvelykujjal cirógatva puha kezecskéit. 

- Nem, nagyon szépeket mondtál - válaszolta falra szegezett tekintettel.

- Akkor mi a baj? - fordítottam magam felé arcát.

- Miért csak ilyenkor mondasz szépeket? Rossz érzés. Olyan, mintha csak az armyk miatt lennél kedves, csak a kamerák előtt szeretsz - mondta lehajtva fejét. Finoman felemeltem fejét, könnyben úszó szemeivel megtörten nézett rám.

- Ugyan már, Angyal. Ez honnan jött? - kérdeztem kedvesen mosolyogva, és letöröltem a kósza könnycseppeket gyönyörű arcáról.

- Hát, ha nincs kamera hozzám se érsz, de ha a többiek sincsenek, még csak hozzám se szólsz.

- Az nem azért van, mert nem szeretlek, ellenkezőleg. Túlságosan szeretlek, és nem szeretnélek megijeszteni vagy tönkretenni a barátságunkat - mondtam el őszintén, ami a szívemet nyomta hosszú ideje.

- Té...tényleg szeretsz? - kérdezett vissza vörös fejjel, mire bólintottam. Arcán nagy mosoly terült szét, mire én is nyugodtabban mosolyodtam el.

- Akkor nincs baj? - húztam magamhoz közelebb, így már szinte az ölemben ült.

- Nincs. Én is szeretlek Hyung - ölelt magához szorosan, közben az ölembe mászva. Átkaroltam izmos testét, és szorítottam ölelésemen. Pár perc után eltoltam magamtól, de épp csak annyira, hogy egy puszit nyomhassak szájára. Nem elégedve meg ennyivel húzott vissza egy hosszabb csókra, de ezt sem hagytam eldurvulni. Ajkaimmal finoman kényeztettem puha párnáit, megpróbálva minden szerelmem, törődésem, féltésem beleadni egyetlen csókba. Lihegve vörös fejjel húzódott el, de ajkain ott virított egy hatalmas mosoly.

Mosolyogva egymást ölelve nyomott el minket az álom, hogy ezek után mindig együtt feküdhessünk és kelhessünk. Én és Angyal.