Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Dance in the rain

Egy kis rövid semmiség, ezzel megtörve némaságom. 360 szó, így csak egy pillanat. Egy kis Sope-pal fűszerezve. 

Hoseok pov

Imádtam az esőt. Amikor mindenkinek melege van, a föld is száraz, jön az eső, és felfrissít mindent és mindenkit. Boldogan, hatalmas mosollyal az arcomon figyeltem az ablakon kis patakká egyesülő vízcseppeket. A közös út végén szétváltak, de akkor jött egy újabb kis patak, és nem maradt magányosan egy kis csepp sem. Hirtelen ötlettől vezérelve felrohantam Suga szobájába, és egy kopogást követően benyitottam. Az ágyon feküdt hátát a falnak támasztotta, fülében az elengedhetetlen fülessel. Odasétáltam hozzá, és kivettem az egyik füléből.

- Kijössz velem táncolni az esőbe? - kérdeztem könyörgő szemekkel. Először arca hitetlenkedést tükrözött, majd könnyűszerrel kinevetett.

- Mit szívtál? Jó cucc lehetett - válaszolt elfojtva mosolyát. Mérgesen csaptam vállba, de nem hatotta meg.

- Nem. Gyere! Nem várhatod meg mindig az eső végét, néha a közepébe kell menned, hogy legyőzd! - fújtam az idióta szerencse sütibe illő szöveget, ami először eszembe jutott.

- És ha megfázol?

- Nem fázok, de akkor jössz? - kérdeztem, és tudtam, hogy nyert ügyem van. Boldog mosoly terült el arcomon, amíg figyeltem, hogy feltápászkodik, és elindul.

- Egy szerencséd van, hogy szeretlek  - dörmögte magának, de így is tisztán hallottam. Kezét fogva húztam vissza egy hála puszira, és már mehetett is tovább. Végig mentünk a dormon, és csak a cipőnket kaptuk fel. Nyári eső lévén meleg volt, és úgy is eláztunk, így teljesen értelmetlen lett volna pulcsit venni.

- És most mi jön? - állt meg az udvar közepén tanácstalanul. Megfogtam a kezét, és elkezdtem pörögni és ugrálni. Vonakodott ugyan, de végül beadta a derekát, és velem együtt kezdett mozogni. Élveztem a szabad levegőt, azt, hogy az eső lemossa rólam a stresszt és a mindennapok szürkeségét. Külön öröm volt Suga csatlakozása is. Hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem énekelni a Rain-t, rövidesen Suga is beszállt. A dal végén, nevetve ugrottam karjaiba, és öleltem szorosan. 

- Ti mit csináltok itt? Azonnal menjetek be, és ha megfáztok? - törte ketté az üdítő csendet Jin aggódó hangja. Jin és Nam akkor ért vissza a vásárlásból. Továbbra is mosolyogva mentünk be a házba mind a négyen. Ketten bosszankodtak az eső miatt, ketten csak boldogok voltunk, és örültünk az esőnek is.