Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Injury /Kaichen/

Némi utalás van benne, de nem túl durva. Remélem tetszeni fog!

Kai pov

Chen vállára támaszkodva álltam a kérdésáradatot,amit Kris zúdított rám.

- Kris, biztos jól vagyok. Megcsúsztam, de semmi bajom - mondtam mosolyogva, mire kissé megnyugodott. Láttam, hogy Chen nyitná a száját, de kezemet feltéve jeleztem, hogy meg ne kérdezze ő is.

- Na, akkor menjünk haza! - csapta össze kezét Suho, és mind megindult a kisbusz felé. A hazafelé út mindig csendesebb, mint reggelente. Tao Krisnek dőlve aludt, a többiek csukott szemmel pihentek néha felnyitották szemüket, de egyből vissza is csukták. Chen az ablakon keresztül nézelődött, furcsa volt, hogy nem beszél.

- Fáradt vagy? - simítottam kezem arcára, lassan bólintott, és visszafordult az ablak felé. A dormhoz érve mindenki kikászálódott az ágyból, és előhalottként sétáltunk fel a szobáinkba.

- Én megyek először fürdeni - rohant el mellettem Chanyeol. Hümmögve reagáltam le, és a szobám felé vettem az irányt. Megvártam míg mindenki lefürdik, és én is el mentem fürdeni. Adtam Chennek egy szokásos jó éjt puszit, és az ágyamba dőlve már aludtam is.

Másnap nem volt semmi teendőnk, így aludhattam volna, de persze nem is én lettem volna ha nem kelek fel hétkor. Telefonomat nyomkodtam, amikor besüppedt mellettem az ágy. Chen gyönyörű, mosolygós arcával néztem farkas szemet.

- Nem alszol? - kérdeztem, és letettem a telefont. Megfogtam kezeit, és közelebb húztam magamhoz.

- Meg akartam nézni nem-e kell valami - vont vállat.

- Nem kellett volna miattam felkelned. Miért nem fekszel vissza? - húztam volna magamhoz egy kisebb csókra. Amint összeért a szánk, már el is húzódott. Összehúzott szemekkel néztem rá, és vártam valami magyarázatra.

- Engem vissza akarsz küldeni aludni, bezzeg ha Kyungsoo jött volna be őt nem küldöd el - emelte fel a hangját, és az ajtót becsapva maga után kiviharzott a szobából. Meghökkenve néztem rá, de inkább hagytam, ha valami baja van, akkor megkeres. Gondolatimba merülve inkább visszafeküdtem aludni. Kilenckor keltem fel újra, de akkor már kimentem a többiekhez. Hyung éppen akkor ért haza.

- Kai, összevesztetek Chennel? - állt meg egy pillanatra az öltözésben.

- Nem tudom reggel bejött. Vissza akartam küldeni aludni, nem szeretem ha megerőlteti magát. Amúgy is fáradt volt, amikor jöttünk haza, és aggódom miatta. Nem tudod mi lelte? - kérdeztem kétségbeesetten hátha tud valamit. Neki elmondunk mindent, ha ő nem tudja, akkor már csak Kris hyung maradt.

- Hát, nem hiszem, hogy örülne, ha elmondanám - húzta el a száját.

- Kérlek! Nagyon fontos nekem, nem akarom elveszíteni - kezdtem könyörögni, mire szerencsére megenyhült, és lemondó sóhajjal belekezdett.

- Mostanában sokat foglalkozik a külsejével. Alig eszik, sokat edz, meg ilyenek. Ma, amikor kirohant tőled bezárkózott a fürdőbe, és amikor kijött elakartam menni fürdeni. A földön pár vörös folt volt, nagyon megijedtem, és átrohantam Chenhez. Az ágyon feküdt, és épen valamit ügyködött. Amikor idegesen kérdőre vontam, a nyakamba borult, és szipogva elmondta, hogy megszédült, és elesett. A kádszéle elvágta az oldalát, és nagyon vérzik. Nagyon megijedt, és olyan volt mint egy kisgyerek. Fogtuk elvittük a kórházba, ott összevarrták és bekötötték neki. Közben beszélgettünk - fejezte be, mintha egy mesét mondott volna. Idegesen ropogtattam a kezeimet, és vártam a folytatást.

- Hyung, folytasd! Ne nekem kelljen kihúzni. Így is ideges vagyok, ne húzz fel te is - sziszegtem mérgesen. Nem rajta akartam kitölteni a mérgem, de sajnos ő volt ott. Chen, hogy lehetett olyan hülye, hogy nem nekem szólt? Én vagyok a barátja.

- Csak rosszul esik neki, hogy a többiek törődését jobban élvezed, mint az övét. Magyarul féltékeny a fanservicek miatt - vont vállat mosolyogva. Hogy tudott ezek után mosolyogni. Idegesen fújtam egyet, és Chen szobája felé mentem. Kopogás nélkül nyitottam be, és minden tiltakozása ellenére leültem mellé az ágyra.

- Chen, miért nem nekem mondod el, ha baj van? - kezdtem el óvatosan simogatni felkarját. Felült, és szomorúan nézett a szemembe.

- Komolyan kérdezed? Az utóbbi időben mikor érdekelt mi van velem? Jól megvoltál a többiekkel. Suho hyung legalább figyelt rám, de ő nem te vagy - halkult el a végére. Könny áztatta hatalmas szemeivel nézett rám, és nem bírtam tovább. Amilyen finoman csak tudtam magamhoz húztam, és megcsókoltam. Lágyan simogattam oldalát, míg szám puha, kissé sós ajkait kényeztette. Vártam még sírása abba marad, és elhúzódtam tőle.

- Szeretlek, ezt ne felejtsd el. Te vagy nekem a legfontosabb, ezért ne csinálj hülyeségeket. Amúgy is te vagy az idősebb példát kéne mutatnod - mondtam elviccelve a végét.

- Én is szeretlek. És amíg én vagyok alul, addig ne szemtelenkedj. Nem teszem szét a lábam - fenyegetett meg mosolyogva. Boldog vigyor terült szét ajkaimon, hogy végre újra mosolyogni láttam. Az ő mosolya a legszebb dolog, vagy talán a második legszebb, a teste talán megelőzte.

- Van ám más is.

- Ne! - kiáltott fel ijedten. Nevetve csókoltam meg újra, és még éppen elcsíptem a többiek beszélgetésének végét.

- Akkor most kibékültek? - kérdezte Sehun.

- Igen, milyen csodás is a szerelem - hallottam Suho hyung ábrándos hangját.

- Mi van hyung kanos vagy? Akkor Laynél kopogtass - mondta Sehun, és hallottam a hangján, hogy vigyorog. Egy nagy puffanást, és Sehun fájdalmas kiáltását lehetett hallani.

- De halkan, Tao sikolyait is éppen elég hallgatni - szállt be a szívatásba Baekhyun is.

- Ne is mondd. A szomszéd szobába még Kris hangját is hallani - sóhajtott Do tettetett haraggal. Mosolyogva hallgattuk a második családunk hülyeségeit kintről. Chen hozzábújt mellkasomhoz, és úgy nevetett halkan.

Remélem tetszik. Ha van akivel akartok olvasni írjátok meg, és akkor talán jobban fog tetszeni nektek amit írok. Ötletem van egy csomó, csak éppen párosom nincs.