Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Világbajnokság és egyebek /MarkJin/

Jinyoung pov

- Nem hiszem el. Már most hiányzik, hogy tehette ezt velem? - néztem Jaebumra szenvedve. Lelógattam a fejemet az ágyamon, és kezemet a szívemre szorítva mutattam mennyire fáj.

- Jinyoung, kérlek egyszer beszéltetek - sóhajtott hangosan legjobb barátom, miközben a gitárját pengette.

- Igen, de egyszer kezet is fogtunk - mutattam felé az ujjamat. Olyan puha keze volt, és olyan magas és izmos. A gyönyörű napbarnított bőre, a férfias arca, a hasizma, a mély hangja.

- Igen, ebből házasság lesz - bólogatott Jaebum szemernyi lelkesedés nélkül. - Jó, hogy nem akarsz odamenni a szállóhoz.

Hirtelen pattantam fel az ágyról, a sok fejjel lefelé lógástól kissé megszédültem, de ez sem állíthatott meg. Igaza volt, hisz este már sötét volt, és ha a lámpa világít akkor, a függöny ellenére is be lehet látni. Jaebum ijedten figyelt, ahogy a szekrényembe túrva próbáltam előbányászni a legszexibb ruháimat.  A kezembe véve diadalittas mosollyal rohantam a fürdőbe, hogy emberi külsőt és ellenállhatatlan illatot varázsoljak magamra. Zuhanyzás közben fél kézzel próbáltam a fogamat mosni és a hajamat is besamponozni, de a sampon a számba folyt, ezért fuldokolva próbáltam kiköpködni a keserű folyadékot.

- Jinyoung, mire készülsz? - hallottam meg kintről Jaebum hangját, de nem válaszoltam csak folytattam a szépítkezést. Vizes lábaimra nagy nehezen felrángattam a fekete bőrnadrágot, gyorsan magamra kaptam egy fehér pólót, aminek a hátán átlátszó volt az anyag és  szakadt csíkok voltak fölötte, hiszen mégis csak harminc fok volt ott kint. Illatozva, befésült hajjal és egy kis sminkkel az arcomon léptem ki a fürdőből.

- Elmegyünk a szállóhoz! - jelentettem ki boldogan. Összehúzott szemekkel nézett rám, majd elnevette magát.

- Őrült vagy!

- Jaebum, kérlek! Megbolondulok, ha nem láthatom őket még utoljára - könyörögtem elé állva. Hitetlenül meredt rám, de lassan rájött, hogy komolyan gondolom.

- Rendben, de ne csinálj baromságot! - figyelmeztetett magához véve a telefonját. 

- Köszönöm! - ugrottam a nyakába boldogan, és elkezdtem kifelé ráncigálni a szobából.  Öt perc séta után oda is értünk a szálló előtti parkba, de minden ablak sötét volt, egyedül a ott dolgozók mozogtak. 

- Na, látod nincsenek itt. Mehetünk haza? - kérdezte Jaebum unottan. Bólintottam, de csak azért mert a szálló és a házunk között félúton volt az uszoda, ahol a meccseket játszották. Biztosan megnézték az ellenfeleik meccseit is, és az utolsónak nem rég lett vége.

- Látod milyen szépek a csillagok?  - mutattam fel az égre, ahogy elsétáltunk az uszodával szemben lévő tó mellett. Megálltam, és úgy mutogattam az égre, ahol csak halványan látszottak a csillogó égitestek. 

- Nagyon szépek, de menj tovább  - kezdett lökdösni tovább az úton. Figyeltem az embereket, a ruhájukat, az arcukat hátha észreveszem őket.

- Jaebum! - visítottam suttogva, amikor megláttam a tizenhárom fehér pólós srácot. 

- Ők azok!Ők azok! El sem hiszem. Egy úton vagyok velük! Mellettem mennek el! Mellettem! Rám mosolygott az edző, megismert! Mindegyik edző felismert! Ahh Jaeubum - kapaszkodtam a karjába, ahogy közelebb ért a csapat is hozzánk.Mark rám nézett, és elmosolyodott. Próbáltam nem látványosan elélvezni csak  a mosolyától. 

- Jinyoung! - szólt rám a mellettem álló vörös fejjel. Sajnos tovább mentek, de még láttam, ahogy hátra néztek ránk.

- Ahh, annyira helyesek. Mind! Kár, hogy nem melegek - szomorodtam el hirtelen. Legördült egy könnycsepp az arcomon, ahogy eszembe jutott, hogy esélyem sincs náluk. Hisz nem vagyok elég jó hozzájuk, és még ha melegek lennének is inkább Jaebumot választanák. Hisz ő magasabb, izmosabb, helyesebb, kedvesebb nálam és mindenki jobban kedveli őt.

- Hé, hé Jinyoung semmi baj! Ne sírj! - próbált volna Jaebum nyugtatni, de csak még jobban sírni kezdtem a vállába bújva. Szorosan ölelt magához, és addig el sem engedett, amíg meg nem nyugodtam teljesen.

- Haza mennek. Mindjárt haza mennek, és engem itt hagynak!

- Nem baj, majd lesz valaki helyi is, aki tetszeni fog.

- Nekem ők kellenek. Na, de menjünk haza! - intettem a fejemmel a házunk felé, ami már látszódott onnan. Lehajtott fejjel mentem végig az utcán, magamban gyászolva az amerikai vízilabda csapat távozását,  pedig még csak nem is beszélik a nyelvet. 

- Jinyoung, nézd kit találtam! - mutatta felém Jaebum a telefonját, amikor már otthon ültünk. Elvettem a felém nyújtott készüléket, és egy gyors pillantást vetettem rá.

- Mi? Ezt hogy csináltad? - visítottam fel boldogan. Megtalálta Mark Facebook oldalát. Napokig kerestem, legalább öt közösségi oldalon néztem végig a teljes névsort, de nem találtam semmit.

- Beírtam a nevét? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, és a telefonomat a kezembe véve kerestem meg én is, és jelöltem be ismerősnek. Pár pillanat múlva elfogadta  a felkérésemet.

- Látod ezt? Látod? - dugtam Jaebum orra elé. Boldogan pattantam fel, és ugráltam körbe a szobát hangosan sikítozva, mint egy rossz tini picsa, amikor megtudja, hogy a kedvenc énekese a városába jön. 

- Írj rá!  - biztatott Jaebum, amikor már kissé lenyugodtam. Amolyan, neked elmentek otthonról fejjel meredtem rá. Én meg Mark? Ugyan már. Ő amerikai, én koreai, Ő válogatott vízilabdás, én úszni se tudok rendesen, Ő világbajnokságra jött ide, biztos nem akar holmi rajongóval foglalkozni.

- De mit? Vagy...? - kérdeztem izgatottan. Újra megfogtam a telefont, és valamit csak úgy elkezdtem írni, ami először eszembe jutott. Kis hezitálás után rányomtam a küldés gombra, és szaggatottan fújtam ki az addig bent tartott levegőt.

- Mit írtál?

- Oh my god thank you! - vontam meg a vállam, amikor meghallottuk a kis pittyegő hangot. - Visszaírt!

És így kezdődött minden. Egy vízilabda világbajnoksággal a mi kis városunkban, egy amerikai csapattal és a legjobb kapussal a szememben, Markkal. Ezek után már minden olyan volt, mint egy mese. Beszélgetni kezdtünk, majd két év után elutaztunk hozzá Amerikába, Jaebum egy Jackson nevű sráccal jött össze, én Markhoz költöztem. Összeházasodtunk, és örökbe fogadtunk két kislányt.

Ha nem megyek el az összes meccsükre, nem égetem le magam mindenki előtt a rajongásommal, akkor most nem lenne mellettem Mark, Jaebum, Jackson és a két kicsi lányunk.

/Megtörtént eseményeket dolgoz fel (nem a házasságot 😂) / 😍😂