Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 17 /Multifandom/

Shonuwék nem sokkal azután értek haza, hogy a falka letette a telefont és éppen időben, hogy hallják az izgatott kérdéseket és sóhajokat. Mindenki őszintén örült Namjoonnak, így végre ő is egésznek érezhette magát és már senki nem közösíthette ki. Mark és Kihyun volt az első, akik levágódtak az ember kupac közepére, ölelve, aki éppen értek. Wonho és Jackson is fáradtan ültek le kezüket kitárva egy-egy otthon maradt omegának vagy bétának. 

- Mi történt? - kérdezte Jaebum és átvette a mélyen alvó bétát az alfa kezéből. Shownu hálásan elmosolyodott, de válasz nélkül ment a nappali közepére bűntudatos arcot vágva, mint aki éppen a bíróság elé áll.

- Szeretnék valamit tisztázni! Namjoon jól van és valószínű, hogy már mind tudjátok, ő is egy omega. Ez nem változtat semmin, ugyanúgy szeretjük, mint eddig. Ha mindenki készen áll a döntésre, el kell döntenünk, hogy ő is falka tag legyen-e hivatalosan. Mindenkinek vétó joga van, természetesen Namjoonnak is. Bármi történjen is, minden marad a régiben, senki nem lesz kevésbé fontos vagy kevésbé szeretve. Egy ideig talán megváltoznak a dolgok, de senkinek nem kell háttérbe szorítani önmagát, ha elfeledkezünk valakiről, valamiről szóljatok - kérte Hyunwoo a falkáját. Néhányan összezavarodva néztek egymásra, az omegák leginkább magukba mélyedve hallgattak, főleg a fiatalabbak. Szüksége lesz egy négy szemközti beszélgetésre mindenkivel, könyvelte el Hyunwoo magában. 

- Történt valami a kórházban, amiért ezt mondod? - kérdezte Jaebum, aki időközben leült a fotelbe Hyungwonnal  az ölében. Wonho és Jackson reflexszerűen sütötték le a szemüket, ami egyértelmű jelzés volt a mellettük ülőknek, míg Kihyun és Mark szégyenteljesen kerülték mindenki tekintetét. 

- Amikor bementünk a váróba, ott voltak Yoongiék. Majdnem összeverekedtünk, de Hyungwon közbe lépett. Viszont túl sok energiát kellett elhasználnia, ezért előbb kint hagytuk a Bts-sel, majd miután elmentek egyedül maradt és elaludt a kanapén. Induláskor vettük észre, ahogy Chanyeol karjaiban békésen aludt, aki felmelegítette és megnyugtatta, miközben mi teljesen megfeledkeztünk róla - sütötte le a szemét Hyunwoo. Changkyun torkából ideges morgás tört fel és Jaebum is megfeszített állal húzta magához a bétát, aki a kellemetlen feromonok hatására mozgolódni kezdett.

- Shh, itt vagyok! Aludj csak, semmi baj nincs. Nagyon bátor voltál ma, tökéletes - suttogta Jaebum ringatva a másikat, amíg meg nem nyugodott.

- Ti tényleg képesek voltatok kint hagyni ezek után? - kérdezte Jooheon felpattanva. - El tudjátok képzelni mennyi energia kell, ahhoz amit ő tett?

- Honey, mi ... - kezdte Kihyun, de Yugyeom félbeszakította.

- Hány ember?

- Mindegyikünk, és utána percekig négy alfát - válaszolta Mark, értve a kérdést. Néhányan a fejüket csóválták, páran szomorúan meredtek az idősebbre, akikben volt annyi, hogy lehajtott fejjel várták a szidást és a csalódott megjegyzéseket.

- Az rengeteg - csodálkozott Yugyeom tágra nyílt szemekkel -, mennyire fázhatott szegény.

Jooheon és Yugyeom érezte át a béta helyzetét legjobban, hiszen ők is minden egyes próba után úgy érezték magukat, mint a rongy. A rengeteg energia, amit kivett belőlük mind azt eredményezte, hogy nagyon leesett a testhőmérsékletük, elálmosodtak, gyakran szédültek is. Olyankor mindig ott volt velük valaki, mert tilos volt egyedül gyakorolni.

- Semmi gond, nem volt rossz. Nem szándékosan tették, nem nekik kell bocsánatot kérniük - nyitotta ki a szemeit Hyungwon és kissé eltolta magát Jaebum mellkasától, így a többieket is látta. Még mindig fáradt volt és egy kicsit fázott, de elviselhető volt, azzal ellentétben, hogy magukat hibáztatták a többiek. Egy kicsit sem haragudott rájuk, ő is ezt tette volna a helyükbe, hiszen abban bíztak, ő is követi őket. 

- Tessék?! - kérdezte Changkyun döbbenten. A fiatal alfa nem hitt a fülének, ezek után Hyngwon még magát hibáztatta?

- Bíznom kellett volna bennük és nem hősködni, a cél Namjoon meglátogatása volt, bíznom kellett volna benne, hogy nem kezdenek balhézni, de nem tettem. Ők viszont számítottak rá, hogy követem őket, de nem tettem. Semmi probléma nincs az egészből, senki nem sérült meg - magyarázta lassan. 

- Rendben van, igazad van... -

- De Hyung - szakította félbe Changkyun, de Shownu egy intéssel elnémította. Changkyun magában duzzogva ült le továbbra is haragos tekintettel meredve a hyungjaira, csak addig lazítva testtartásán, amíg Bambam hozzábújt.

- Nem történt semmi, ezért nem kell senkinek sem bocsánatot kérni. Későre jár már, mindenkinek ideje aludni. Jaebum mész előre? - kérdezte a másik alfát, aki szerencsére értette a ki nem mondott szavakat és a vékony bétát továbbra is a kezében tartva indult el a fürdő felé. Meglepő módon Hyungwon nem ellenkezett, ami tovább növelte mindenki aggodalmát.

- Mindenki menjen pihenni, hosszú nap volt, de előtte kérek mindenkitől egy jó éjt puszit. Fürödjetek, feküdjetek le és majd bemegyek minden szobába. Shownu, Mark, Jinyoung, Seungcheol, Wonho, Jeonghan ti jöttök velem fürdeni? - kérdezte Kihyun kedvesen mosolyogva. Bambam és Minhyuk szemforgatva ment ki a szobából és Mingyu is követte őket, miután odabökte az idősebbeknek, hogy "nem kell titkolni, a hülyének is leesett, hogy megbeszélés lesz". Senki nem rágódott többet a témán, egyszerűen elmentek kisebb csoportokban fürdeni és készülődni az alváshoz. Kihyunék befoglalták az egyik kisebb fürdőt és amíg Mark, Jinyoung és Wonho fürdött, Seungcheol és Shownu az arcukat mosta meg. 

- Valamit tennünk kell! Egyre inkább szétcsúszik minden. Valamit egészen biztosan nem jól csinálunk. Hyungwon, Yugyeom, Minhyuk, Bambam, Changkyun, Jun, Hoshi és még sorolhatnám kik omlottak össze ebben az évben. És még csak február van  - tárta szét a kezét Kihyun a szájában tartva a fogkefét, amivel éppen a fogait mosta. 

- Fogalmam sincs mit kéne tenni. Jinkinek lehet, van pár ötlete - Egy jó leadernek és alfának muszáj tanácsot elfogadni, ha a falka érdeke úgy kívánja és ezt ők is tökéletesen tudták. 

- Lehet az jó ötlet - lépett ki Mark a zuhany alól és neki állt törölközni. Seungcheol kivette a kezéből, és a puha anyaggal végig törölte az omegát, aki nyugodtan hagyta a tükörből nézve a másik négyet, ahogy megszokott rutin szerint készülődtek. 

- Jaebumnak is majd elmondom mit beszéltünk, bár nem jutottunk sok mindenre - motyogta Jeonghan rosszallás nélkül. Nem kritizált senkit, egyszerűen hangosan is kimondta, amit mindenki tudott belül. 

- Szerintetek, és ne értsetek félre, de az a mi hibánk, ha ennyire nem is tudom - kérdezte Jinyoung keresve a megfelelő szavakat. Nem tudta, hogyan kéne ezt  megfogalmaznia anélkül, hogy sértő legyen. 

- A mi hibánk-e, hogy ennyire bizonytalanok a falka szeretetében és a saját fontosságukban? A mi hibánk-e, hogy nem hiszik el magukról, érnek annyit, mint mindenki más? Hogy néha előjön, mekkora nyomásnak kell megfelelni a munkában és itthon is? Vagy...

- Elég volt, köszönöm felfogtam. Igen a mi hibánk, a falkáé - szakította félbe Markot a fiatalabb omega egy fáradt sóhajjal. Nem így akarta feltenni a kérdést, de végülis igazuk volt. 

- Ezzel nem megyünk semmire. Holnap felhívom Jinkit vagy még átgondolom ki tudna segíteni. Addig is menjünk köszönjünk el mindenkitől - dobta a ruháit a szennyesbe Hyunwoo és kiterelt mindenkit a párás helyiségből.