Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Csak mondd k! /Sope/

Suga pov

- Egyszer mondd már ki a rohadt életbe!  - üvöltött ököllel az asztal lapjára ütve. Ijedten rezzentem össze, és már megjelent előttem a gimis fizika tanárom, ő dobált mindig sín darabokat az asztalra, ami legalább ekkora hanggal járt. Fejemet megrázva tértem vissza a keserű valóságba, és emeltem könny áztatta szemeimet páromra. Kitakartam meztelen testemet, és úgy, ahogy voltam ruha nélkül álltam meg vele szemben.

- Mit vársz még? Neked adtam mindenem, miért ragaszkodsz hozzá annyira? - kérdeztem halkan. 

- Egyetlen egyszer akarom tőled hallani, de te nem vagy hajlandó rá - vett vissza ő is a hangerőből, de még ez is túl hangos volt. Már több hónapja emiatt veszekszünk szinte minden nap, megértettem az ő állás pontját is, de akkor  ő is értse már meg az enyémet. Több mint két éve vagyunk együtt, tudta milyen vagyok, eddig nem volt vele baja. Most miért lett?

- Nem érted meg, hogy nem tudom? Nekem ez nem megy ilyen könnyen - csóváltam meg a fejem tehetetlenül. Nem ment, nem és nem.

- Yoongi - felkaptam a fejem a megszólításra. Évek óta nem hívott így, mindig Szerelmemnek vagy Banánnak hívott. - Nem mehet ez így tovább. Egyre többet vitatkozunk, ez a mai nap is borzalmas volt. Tudom, hogy te se élvezted, attól függetlenül értékelem, hogy legalább eljátszottad. Azt hittem a szex majd megoldja, de az se segített.

Megsemmisülve álltam életem szerelme előtt, és olyan szégyent, dühöt de leginkább szomorúságot még soha nem éreztem. Megbíztam benne, hosszú idő óTa először valaki felé megnyíltam, neki adtam mindenemet, amim volt. A szívemet, az álmomat, a jövőmet. Azt mondta örökre velem marad, naivan hittem neki. Legszebb napom volt a mai, élveztem, azt éreztem fontos vagyok valakinek, de úgy tűnik ez nem igaz.

- Akkor miért akartad, hogy kimondjam? 

- Én... - kezdte volna tekintetét a falra szegezve, és akkor minden világossá vált. 

- Van valakid. Azért akartad, hogy biztos legyél benne. Mivel nem mondtam, akkor könnyen itt tudsz hagyni, és lelkiismeret furdalásod sincs. Ha megtettem volna, akkor még csaltál volna a hátam mögött pár hónapig, és utána szakítasz velem, hogy még jobban fájjon. Tudod mit? Rohadj meg Jung Hoseok. Most azonnal szedd az összes cuccod, és egy óra múlva itt se akarlak látni. Menj az új párodhoz, és légy vele nagyon boldog - erőltettem magamra egy keserű mosolyt kirohanásom után.  Kimentem a hálószobából útközben felvettem a ruháimat, és megindultam kifelé. Hallottam, hogy utánam kiállt, de nem érdekelt. Egy órán át jártam a várost, mire hazaértem minden ruhája, cucca eltűnt. Csak egy levelet hagyott hátra, de nem olvastam el, fogtam egy öngyújtót és felgyújtottam. 

Életem legboldogabb napja lett a legszomorúbb. Nem voltam rá képes, hogy elmondjam mit érzek iránta. Féltem, ha kimondom elveszti a jelentőségét, ezért nem mondtam ki, és elvesztettem. Tudom, hogy most boldog, és nekem ennyi elég, az életem Hoseok előtt is romokban volt, amire ő kezdett el építkezni. Felépített egy egész akropoliszt, ami összedőlt, és többet soha nem lesz egész.

Jung Hoseok, szeretlek! Mindig is szerettelek és szeretni is foglak!