Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 13 / multifandom/

Namjoon a stúdióból hazaérve éppen fordította volna el a kulcsot a zárban, amikor észrevette, hogy nincs is bezárva. A többieknek még bent kellett volna lennie a tánc edzésen, Namjoont azért engedték haza, mert nem érezte túl jól magát. Szemöldökét ráncolva nyitotta ki résnyire az ajtót, de nem látott semmi szokatlant. Kabátját betette a saját szekrényébe és a cipőjét elrendezte alul, majd gondosan bezárta az ajtaját. Halk léptekkel ment tovább a szobája felé egészen addig, amíg furcsa hangok nem ütötték meg a fülét. A konyha falához érve mozdulatlanul várt, amíg tisztán kivehető nem volt Jimin magas hangú nyögése, ahogy keveredik Taehyung és Yoongi mély szinte hörgésszerű hangjával. Namjoon száját elhúzva lépett egyet hátra, pontosan tudva ez mit jelent. Legalább egy hétig nem használhatja a közös helyiségeket, meg kell próbálnia minden szagot elnyomni magán és lehetőleg kerülni mindenit. Ezzel már csak az volt a probléma, hogy a saját szobájához át kellett mennie a nappalin és a konyhán is. Arról nem beszélve, hogy Jiminék jelenleg a nappaliban űzték az ipart.  Nagyot sóhajtva némán indult el a szorosan a fal mellé simulva és imádkozott minden istenhez, felsőbb erőhöz, hogy átjusson a szobán. Szemeivel folyamatosan a kanapén tevékenykedőkre figyelt, ahogy elhaladt mögötte, majd a könyvespolc után sietősen berohant a szobába. A szoba ajtót magára zárva - ami fölösleges volt, hiszen Yoonginak volt pótkulcsa - engedte ki a levegőt, amit egész eddig bent tartott. Sokkosan meredt maga elé, hiszen az előbb a kanapén az nem Jimin volt. Hanem az új munkatársuk, Minwoo. 

Elvánszorgott az ágyhoz, az adrenalin csillapodása után korábbi gyengesége visszatért, és némán bámulta a szemközti falat. Tudta, hogy Jimin már teljesen kikészült egyetlen omegaként, de nem gondolta volna, hogy pont egy alkalmazottat fognak bevenni a falkába. Nem volt ellene kifogása és természetesen joga sem volt beleszólni, de nem értette. Mindennél jobban szerette volna felhívni Jacksont vagy akárkit a falkából, de semmi digitális eszköze nem volt. Hagyva, hogy a kimerültség, éhség és  fejfájás elbódítsa, ledölt az ágyra és álomtalan álomba merült. 

Legközelebb kora este ébredt fel, amikor Yoongi kivágta az ajtót és vérbe forgó szemekkel üvölteni kezdett vele. 

- Mit képzelsz magadról? Azt hiszed mindenki fölött állsz? 

- Miről beszélsz? - kérdezte Namjoon zavartan, még az alvástól kótyagos fejekkel próbált rájönni mit tett. Olyan elemi erejű fáradtság húzta vissza, hogy még megijedni sem volt ereje. 

- Azt hitted nem mondja el nekünk, hogy megfenyegetted? -  szólt bele Jungkook is hátulról. Egyenként a többiek is mind beléptek a szobába, leghátul Jinnel, aki szomorúan nézett a fiatalabbra. Jin volt az egyetlen a hetek alatt, aki a közelébe jött, aki átölelte vagy csak emberként kezelte. Esténként amikor a többiek már mind lefeküdtek, Jin mindig vitt neki vacsorát, amit letett az ágy mellé, miközben leült a combjaira ültette Namjoont. Namjoon Jin ölében ülve fogyasztotta el minden este az ételét, amit pár perces összebújás követett. Nem húzhatták sokáig, hiszen ha a többiek rájöttek volna Jin is nagy bajban lett volna. Hiába imádta az egész Bts a bétát, ez sem mentette volna meg a haragjuktól. 

- Nem tudom mire gondoltok - válaszolt Namjoon lassan, tekintetét ide-oda kapkodva. Az alfák idegesek voltak, a béták inkább hátrébb húzódtak, míg Jimin az ajtóban állt fintorgó arccal. Namjoon a takarót félredobva állt fel az ágy elé, hogy legalább egy szintben legyenek. 

- Ne játszd a hülyét Namjoon ! Azt még elnéztük, hogy folyamatosan el kell viseljük azt a fura szagod, azt is figyelmen kívül hagytuk, hogy egy utolsó ribanc vagy. Szerinted nem vettük észre, hogy hányszor kiszöktél éjszaka, amíg mi aludtunk? Vagy amikor a hétvégét máshol töltötted és minden szembejövő alfával összefeküdtél? Bizonyára a mi farkunkra is vágytál nem? - Yoongi hanglejtése túlságosan is hasonlított, ahhoz az alfához. Akit mindennél jobban próbált elfelejteni. Namjoon lába beleütközött az ágyba, ahogy távolságot próbált közéjük tenni. A levegő nehézkesen töltötte meg tüdejét, minden lélegzet vétel egy kínzás volt, úgy érezte nem jut elég oxigén a testébe.

- Nem tettem semmit - nyögte ki vékony hangon halkan kapkodva a levegőt. Tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit tett.

- Képes vagy a szemünkbe hazudni? Azok után, hogy megfenyegetted Minwoot, még képes vagy eljátszani az ártatlant? - szólt közbe Hoseok először a nap folyamán. Namjoon a falka napocskájára kapta a tekintetét, akinek az arcán forrongó düh látszott. Namjoon nyűszítve nyomódott teljesen neki az ágynak, teljes testében remegve. Gondolatai cikáztak, egy épkézláb mondatot nem bírt kinyögni. A rettegés egész mélyről jött, a teste túl forrónak és dermesztően hidegnek hatott, ahogy szaggatottan harcolt az oxigénért. A többiek mintha észre sem vették volna tovább szórták rá a válogatott szitok szavakat és sértéseket, amiket némán tűrt. 

- Hyung, azonnal mondd el az igazat! - Jungkook a szigoróan tiltott alfa parancsot használta, amire a három béta és Jimin ijedten nyűszítve léptek hátra, hiszen ők is érezték a parancsban rejlő erőt. Namjoon fejét felkapva nézett a legfiatalabbra, egész lényével a parancsnak akart engedelmeskedni, de teste nem engedte. Egy utolsó kapkodó lélegzettel megbicsaklott a lába és fejjel előre a földre zuhant az ágy és Yoongi közé. 

Jin volt az első, aki reagált könnyes szemekkel ordított mindenkivel, amíg azok el nem tűntek a szobából. Yoongi morgolódva indult ki, még egy utolsó pillantást vetve a fiatalbbra, aki ernyedten feküdt Jin karjaiban. 

- Ne félj, nem lesz semmi baj. Taehyung már hívta a mentőket, már úton vannak érted. Nem lesz semmi bajod - Namjoon izzadt homlokát simogatva halkan dúdolva ringatta a gyenge testet, amíg meg nem érkezett a mentő és el nem vitték. Jin Yoongi tudta nélkül felhívta Shownut, még mielőtt ők is elindultak volna a kórházba. 

- Nekik nagyobb joguk volt ott lenni, mint nekünk- gondolta szomorúan, ahogy becsukta a fekete autó ajtaját és haragtól, aggodalomtól és bánattól fűtve elindultak a kórház felé.