(A címben az A azt jelöli, hogy még vannak mellék részek, nem csak elírtam xD.)
Suho pov
Egész hetes megterhelő munka után végre volt időnk kitakarítani a dormot. Amíg Soo főzött, mindenki rendet rakott a szobájában, és a közös helyeken is tisztaságot varázsoltunk. Mindenki fáradtan dőlt hátra, amikor végeztünk, csak néhányunkba maradt erő. Chen és Baekhyun elmentek levezetni a fölös energiájukat a közeli parkba. A két leghangosabb tag távozása után nyugodt lett minden, így én is letudtam pihenni. Fárasztó időszakon voltunk túl a comeback miatt, és a nyár mindig húzósabb. Levágtam magam Yixing mellé a kanapéra, végre megint mellettem van, és teljes a csapat. Mindenki eléggé elfáradt, ezért a dorm legkülönbözőbb pontjain hemperegtek, Do volt csak talpon a konyhában. Kai mellette fetrengett az asztalra hajolva, a Chanhun páros a szobájukban filmeztek, aztán ki tudja mi lett abból a filmnézésből. Xiumin ahogy hallottam Luhannal beszélt telefonon, hosszú idők után újra tudtak egymásra idő szakítani. Már mindenkire rá fért a pihenés, és hogy a szerelmével tölthessen egy kis időt kettesben. Yixing nyugtató simogatása mellett, hamar elálmosodtam, közelebb bújtam a mellettem fekvő meleget árasztó testéhez, és hamar el is aludtam. Jongdae és Beak hangos kiabálására keltem, ami nem volt a legkellemesebb ébresztési mód.
- Hyung, kelj fel! - húzta el Baekhyun az "e" betűt. Még nem volt erőm kinyitni a szemeimet, ezért csukott szemekkel vártam, hogy folytassa. Yixing már nem volt mellettem, széles válla helyett a fejem a párnán nyugodott, és az ölelése helyett a takaró melegített.
- Hagyjátok kicsit pihenni, majd lecsesz titeket később - szólt bele Yixing is halkan, és éreztem, ahogy végig simít arcomon. Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem.
- Már felkeltem, mondjátok mi van? - ültem fel. Megilletődve pislogtak rám mind hárman, mintha nem azt akarták volna, hogy felkeljek. Felhúztam a szemöldököm, mire Chen egy dobozt húzott elő, addig Baek és Yixing kicsit távolabb állva figyelték az arcom.
- Nézd! - nyitotta fel elém térdelve. Először azt hittem valami játék van benne, annak szoktak ennyire örülni, másodszor már feltűnt, hogy ezek nem játékok. Két teknős volt benne, akik kíváncsian nézelődtek ki a dobozból.
- Ezeket honnan szedtétek? - kérdeztem meghökkenve. Az még érthető, ha kutyát szednek össze, de ezek teknősök. Ki hagy el egy teknőst? De még fontosabb, ki fogja meg őket? Persze, hogy ez a két hülye. A két teknős nem lehetett nagyobb, mint a fél tenyerem, és ránézésre tök egyformák voltak.
- Egy kislány ült az utcán, és sírva könyörgött nekünk, hogy vigyük el őket. Azt mondta, nagyon szereti őket, de nem tud elég jó körülményeket biztosítani nekik. Kérlek, nem engedhetjük, hogy meghaljanak - kezdett el sírni Jongdae. Tanácstalanul néztem körbe, de senki nem segített, Yixing is inkább a falat nézte. Baek Jongdae mellé térdelve átölelte társát, és ketten néztek rám könyörögve.
- Jól van, figyeljetek! Itt maradhatnak, de ti gondozzátok őket, oké? És kell valaki, aki vigyáz rájuk, ha turnén vagyunk - mondtam kis idő után. Mindhárman olyan szomorúan néztek rám, nem engedhettem, hogy ezek a kis állatok meghaljanak. Amúgy is aranyosak voltak, és valahol hánykolódott egy régi akvárium, legalább annak is hasznát vettük.
- Tényleg? Te vagy a legjobb, Hyung. Halljátok, itt maradtok - kiáltott boldogan Baek, és mindketten elrohantak, vigyázva a két új élőlényre. Hangosan trappolva rohantak fel az emeletre, onnan pedig a padlásra, de előtte még beadhatták a két teknőst Minseoknak. Erre utalt Jongdae üvöltése - Köszönöm Minseokie hyung! - és utána a futásra emlékesztető hangok.
- Biztos jó döntés volt? - kérdeztem Yixingtől, elgondolkodott, majd bólintott.
- A lehető legjobb döntés volt. Nagyon aranyosak - kezdett ő is lelkendezni. Nekünk se árt ide egy kis állat, teknősökkel meg nincs nagy gond. Kezét megragadva lehúztam magamhoz a kanapéra, és ölembe ültettem.
YOU ARE READING
Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/
FanfictionEgy, kettő max három részes történetek. Leginkább yaoi, de néha hetero is becsúszik, 14+ 16+. A másik ficimhez tartozó novellákat is idefogom tenni.Néha találkozhattok sokkal szomorúbb, nyomottabb, névtelen ficikkel, amik az érzelemre helyezik a han...