Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 12 / multifandom/

Az elkövetkező hetekben minden  ment a maga módján, Namjoonnal rendszeresen találkoztak, ahol beszámolt az új munkatársukról, aki szintén omega. Namjoon állítása szerint igazán szép omega volt és mindenki imádta. A rengeteg munka miatt nem tudtak még találkozni vele Jacksonék, de nem volt jó érzésük. Mindkét falkának meg volt a maga gondja és Namjoon a két tűz közé ragadt. 

- Hyung szerinted elrontottam valamit? - Kihyun szomorúan állt a nappali közepén, ahol csak ő és Shownu pihent. Jacksonék egy műsorban voltak kénytelenek szerepelni, Wonho elvitte Changkyunt edzeni és Minhyuk is velük tartott nézőnek, Jooheon a sutdióban volt, Hyungwon még aludt. 

- Miért gondolod ezt? 

- Távolságtartó lett és szinte utál a közelünkben lenni, látszik rajta - az omega már a sírás határán állt. Yugyeom a falka kisbabája volt, mindenki imádta és a szenvedése ugyanúgy gondot okozott mindenkinek, de Kihyun, Jinyoung és Mark volt talán, aki a legkomolyabban szenvedett.

- Gyere ide! - intette magához Shownu az alacsonyabbat kedves, rá jellemző mosolyával. Megvárta míg Kihyun kényelmesen elhelyezkedett, csak azután kezdett beszélni. - Mindenkinek más igényei vannak és máshogy alkalmazkodunk a dolgokhoz. Sokan vagyunk és a szeretetet sem mindenki egyformán éli meg. Az elején nem könnyű elfogadni, hogy nem egy ember van, akit tiszta szívből szeretsz, hanem több. Azt is meg kell tanulni mindenkinek, hogy az normális, ha valakit máshogy szeretsz. Máshogy szeretlek téged is és mondjuk Hyungwont is, de ugyanannyira. Éreznie kell, hogy itt vagyunk neki, de nem erőltetjük.

- Tudom. Utálom, hogy ilyen bölcs van - sóhajtott halkan felnevetve Kihyun. Tudta, hogy a másiknak igaza van, de az nem jelentette azt, hogy nem aggódott így is. Az ösztöneiben és a természetében is nagy szerepe volt az aggodalomnak, így volt felépítve. Meg akarta védeni azokat, akiket szeretett és ezért bármit megtett. Szótlanul bámultak kifelé hol az ablakon, hol a nappali ajtaján, kiélvezve a ritka csendet. Ott ahol ennyi férfi élt együtt természetes volt a hangzavar és a káosz. 

- Megjöttünk! - kiabált Minhyuk szokásához híven, miközben levette a cipőjét és a helyére rakta az előszobában. Hangosan trappolva robogott végig a nappalin vanília illata keveredve meggy és erdő illattal. Shownu mosolyogva fordult a két belépő alfa felé, akik csak vállrándítással feleltek a fel nem tett kérdésre. Changkyun perverz mosollyal húzta fel a bal szemöldökét Wonho karját megsimítva miközben ők is levetkőztek. 

- Látom jól sikerült az edzés - kacsintott Kihyun és kitárta a karját, hogy köszöntse az alfákat. Értve a jelből hajoltak le mindketten, hogy egy-egy csókot nyomjanak a két másik ajkára, amit pesze mindketten viszonoztak. Minhyuk és Changkyun már rég eltűnt a fürdőben, amikor az idősebb alfa megindult utánuk. 

- Elmegyek fürdeni, utána reggelizünk?  - kiáltott vissza Wonho már félúton a fürdő felé.

- Már mindjárt dél!  - üvöltött vissza  Kihyun egyenesen Shownu fülébe, aki meg sem rezdült már. A vokalista hangja erős volt  és sajnos nem csak a színpadon.

- Jacksonék is mindjárt itthon lesznek már és akkor ebédelünk - tette hozzá Shownu jóval halkabban. 

Mire a Got7 hazaért Kihyun Minhyuk segítségével megterített és a három alfa segítségével behordták az ebédet az asztalra. Időközben Jooheon is hazajött a stúdióból és az ebéd illata Hyungwont is kicsalogatta az ágyból. Tizennégy aktív férfi étvágya leginkább egy feneketlen kúthoz hasonlított, de Kihyun szeretett főzni és a falkáját is szerette, így nem volt probléma számára. Gyors kézmosás és köszönés után mind asztalhoz ültek a szokások helyükre. 

- Milyen volt a show? - kérdezte Minhyuk teli szájjal. 

- Kérlek legközelebb nyeld le, gusztustalan - válaszolt Jinyoung tettetett undorral. Az idősebb omega kinyújtott nyelvvel reagálta le és kíváncsian nézett a többiekre.

- Igazából semmi különös azon kívül, hogy Yugyeom végre rájött mi történik, ha elveszti a kontrolt - vont vállat Bambam mintha semmi nem történt volna. 

- Mi történt? - dobta le Kihyun a villát és a többiek is feszülten figyeltek. Yugyeom feszengve húzta össze magát a széken és szemöldökét ráncolva fókuszált. Először csak az egyre erősebb süti illatot érezték, de egészen lassan, mint egy ölelés körbeölelte őket valami. Nem éreztek fizikailag semmit, még is a tudatuk, a testük, az eszük, mindenük érezte azokat az érzéseket, amik Yugyeomban keveregtek.  A háttérben ott derengett a félelem, fáradtság és egy kis izgalom de mindet elnyomta Yugyeom szeretete.  Olyan erősen örvénylett körülöttük percekig meg sem mertke mozdulni, nehogy véget érjen. Hyungwon és Minhyuk volt az első, akik a székből felpattanva a legfiatalabb nyakába ugrottak, és egymás után hosszú csókokkal borították be ahol érték. 

- Jeonghan hyung szerint, azért volt olyan nehéz itthon lenni,mert túl erősek voltak az érzéseitek. Miután beszélt erről beszéltünk Taemin hyunggal, ő mondta, hogy szerinte ez azért van, mert nem rendesen fejlődtem. Mindenki egy omegát várt, de végül béta lettem, de valahol mélyen még is omegaként működnek az érzelmeim. Elkezdtük gyakorolni és most már teljesen ki tudom zárni a ti érzéseiteket is és a sajátomat megmutatni - magyarázta Yugyeom, amikor a két idősebb a nyakára tért át és pár másodpercig szabad maradt az ajka. 

- Nagyon büszkék vagyunk rád! - mosolygott rá Shownu büszkén. A fiatalabb szemei csillogtak a sok gratulációtól és szeretlek-ektől, amivel a többiek elhalmozták. Minhyuk és Hyungwon Jackson és Jaebum ölében helyezkedett el, Yugyeom mellett. 

- Na jó, most mindent elpakolunk, addig Yugyeom megbeszéli a nehézségeket Markékkal és utána mind összegyűlünk a nappaliban - csapta össze a tenyereit Jaebum és mindenki meglepően engedelmesen indult el. Yugyeom egy utolsó csókot nyomott Minhyukék ajkára és elindult a három omega után a hálóba. Shownu biztató mosollyal intett neki és eltűnt Bambam mögött a konyhában. Mire Yugyeom is megérkezett a három idősebb már az ágyon ült és várakozva néztek rá. Minhyuk hiába volt idősebb, ő egyszerűen a személyisége miatt mindig a fiatalabbak közé lett sorolva, amit nem bánt. Tökéletesen boldog volt ott is, attól függetlenül, hogy komoly helyzetekben mindig képes volt meglepni mindenkit.

- Yugyeom, miért nem mondtál nekünk semmit? - kérdezte Kihyun óvatosan. Nem az zavarta, hogy Jeonghantól kért segítséget, hiszen ő is imádta a másik omegát, az bántotta, hogy nem bízott bennük eléggé. Egy ekkora falkában rengeteg feladattal járt mindenkiről gondoskodni és mindenkivel elég időt tölteni, de eddig tökéletesen működött köztük minden. Ez volt a legelső ilyen nagyobb kielengés és meg akart előzni egy esetleges hasonló szituációt a jövőben. 

- Nem akartam zavarni. Mindegyikőtöknek annyi feladata van, a bandával is, a falkával is és ha most mindenki az egyéni problémáit rátok zúdítja, akkor az nagyon nehéz nektek - Yugyeom fejét lehajtva állt a szoba közepén és úgy érezte magát, mint akit vallatnak. 

- Sosem zavarsz minket, ahogy mások sem zavarnak. A mi felelősségünk, hogy a mi kicsikéink mindig boldogak és elégedettek legyenek - magyarázta Kihyun halvány mosollyal  az arcán. Mark és Jinyoung némán figyelte a beszélgetést, teljesen rezzenéstelen arccal, Yugyeom a legkisebb érzelmet sem tudta leolvasni, ami egyre inkább közelebb sodorta a fiatal bétát a síráshoz. Amikor Jeonghantól kért segítséget, akkor tudta, hogy számolnia kell Markék csalódottságával, de remélte, hogy megértik. Remélte, hogy nem árulja el a bizalmukat azzal, hogy a falka egy másik omegájával beszéli meg. Jeonghan minden idejét szívesen töltötte a falkával és a többiek is, ahogy idejük engedte beugrottak és segítettek gyakorolni. Talán a legnagyobb segítség még is Chan és Felix volt, akik rendszeresen beugrottak. 

Jobb ötlet híján egy lépést hátrált és óvatosan lejjebb engedte a falat, és hagyta az érzelmei szabadon áramoljanak a levegőben. Mivel Mark volt a legidősebb omega és a falka vezető omegája, ő érezte meg leghamarabb Yugyeom kavargó érzelmeit. A legelső érzelmek, amiket felismert az aggodalom volt és a félelem. Lassan körül járta a kellemes izgalom, enyhe büszkeség és  a szeretet érzése is. Egy emberként pattantak fel az ágyról és egymást lökdösve ölelgették és puszilgatták a bétát, ahol érték. Percekig álltak a szoba közepén, egészen addig, amíg Jackson be nem rontott erős égő fenyő illatával, ami egyet jelnetett azzal, hogy az alfát szétvetette az ideg.

- Namjoon kórházba került.