Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

A legszebb ajándék /Cn blue, Yonghwa +OC/

Banda: Cn blue

Szereplők: Yonghwa , Jonghyun, + Mini (OC)

Figyelmeztetés: nincs

Hideg téli estén az utcán sétálva néztem a boldog embereket akik miután bevásároltak hazamennek magukhoz ölelik a családjukat és boldogan ünnepelnek. Nem gondoltam volna, hogy a karácsonyt itt fogom tölteni. Azok az emberek tudják, hogy van hova haza menniük és van aki otthon várja őket. Nekem ebben az érzésben már nem lesz részem. Tavasz végén az állam elvette a házunkat, így az utcára kerültem. Csak egy kabát volt nálam de a nyár folyamán elrongyolódott, a lyukakon beáramlott a hideg. Hóeséssel és hideg széllel dacolva éltem túl az eddig telet de egyre hidegebbek lesznek az éjszakák. Én legalábbis így éreztem, az emberek jó lelkűségének köszönhetően nem haltam még éhen. Néha még egy kevés ruhát is kaptam.

A kisgyerekek boldogan rohangáltak egyik boltból a másikba szüleiket maguk után húzva. A túl oldalon egy kislány feltűnően nézett de nem jött oda. Mintha félelem csillant volna a szemében, félt tőlem a külsőm miatt. Felbátorodva közelebb lépett és megállt tőlem egy méterre majd megszólalt. Most kezdhette az iskolát, hosszú haja és nagy kék szemei voltak.

- A bácsi nem fázik? Nagyon hideg van kint én nagyon fázom.

- Igen nagyon hideg van. Egy kicsit én is fázom. Kéred a kabátom? - kérdeztem kedvesen nem akartam, hogy megfázzon. Ha nem kell fáznia akkor ne fázzon.

- De akkor a bácsi meg fog fázni - nézett rám szomorúan. Levettem a kabátom és a vállára terítettem. Megborzongtam a hidegtől de nekem már úgy is mindegy ha megbetegszem legalább előbb vége lesz ennek a szenvedésnek.

-Köszönöm már nem is fázom, a bácsinak akkor el kell fogadni ezt - mutatta fel a kezében tartott péksütit mosolyogva.

- Rendben - fogadtam el a cserét.

- Kislányom mit csinálsz? - rohant hozzánk egy csinosan felöltözött nő. Látszott rajta, hogy jómódú és soha nem kellett nélkülöznie semmit.

-Anya én csak beszélgettem ezzel a kedves bácsival - mutatott rám a kislány.

- Azonnal fejezd be. Hogy gondoltad ezt? Nem megmondtam, hogy a hajléktalanokkal vigyázz? Nem hiába vannak ott, ahol. Kitudja mennyit iszik és drogozik és azonnal vedd le ezt a valamit - rótta meg szegény kislányt majd levette róla a kabátot és hozzám vágta. Kézen fogta a kislányt és elrángatta tőlem.

- Szia bácsi! Remélem boldog karácsonya lesz - fordult vissza a kislány integetve. Visszaintettem neki egy szegényes mosoly kíséretében. Szomorúan néztem utánuk, nem magamat sajnáltam és nem is az ételt amit a kislány nem adott oda hanem azt, hogy a gyermeki jóságot a szülők kiölik belőlük. Felálltam a hideg kőről és felvettem a kabátom. Tovább sétáltam az utcán, korgó gyomorral és egyre sajgó lábakkal. Betértem egy bolt előterébe, nem akartam beljebb menni csak egy kicsit felmelegedni és megvárni, hogy a hóesés csillapodjon.

-Uram itt nem kéregethet, kérem távozzon - jött ki a biztonsági őr -, ha nem távozik akkor értesítem a hatóságokat.

- Ne aggódjon már itt sem vagyok. Legyen kellemes karácsonya - köszöntem el tőle és kisétáltam vissza a hidegbe.

Még órákig bolyongtam az utcákon, több napi éhezés és fázás eredményeként egyre gyengébb lettem és ezért a járásom is imbolygóvá vált.

Karácsony napján összegyűlt a család,
Békességbe, szeretetbe öltözik a világ,
Régi viskó ablakában lángoló gyertya ég,
Kívülről a tekintetem a lángokba vész.