Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Megcsalt!? (Sope)

Hoesok pov

Gondoltam meglepem Jint és a többieket, és főzök nekik valamit. Dúdolgatva kevergettem a vacsoránkat, amikor hirtelen egy mellkas csapódott a hátamnak. Kissé meghökkenve próbáltam hátra nézni vállam fölött, de senkit nem láttam. Amikor meghallottam a szipogást, egyből tudtam kihez tartozik.  

- Suga, ha elengedsz, akkor mindjárt lekapcsolom a tűzhelyet, és meghallgatlak, oké? - kérdeztem kedvesen mosolyogva. Megrázta fejét, és továbbra is erősen fúrta fejét lapockáim közé.

- Nem - motyogta, amit alig értettem, tekintve, hogy a hátamba motyogott. Tudtam, mi a baja, de nem tudtam, hogyan segíthetnék rajta. 

- Kérlek, ezt befejezem, és csak a tiéd vagyok - kérleltem, hogy legalább a többiek vacsorája ne menjen tönkre. 

- Akkor maradj csak itt, megoldom egyedül - engedett el egyből, és kiviharzott a konyhából. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, és egy másodperccel később egy riadt Jimin fej bukkant elő.

- Hyung, tudom mit gondolsz, azt is, hogy elcsesztem, de meg kell értened. Első találkozásunk óta szeretem Jungkookot, és sose szerettem úgy Sugát, mint Kookiet. Kérlek ne ítélj el, én - kezdett könyörögni, de félbeszakítottam. Tudtam milyen rossz érzés távolról epekedni az után, akit szeretsz. A mindennapos aggodalom, hogy valaki elveszi tőled, pedig nem is a tiéd. Suga sose volt az enyém, de még rosszabb volt, amikor láttam Jiminnel.

- Nem kell szabadkoznod. Nem ítéllek el azért, mert szerelmes vagy, de azt akkor se így kellett volna. Suga erős, de most még te is belerúgtál, azok mellett ami, eddig volt - mondtam lekapcsolva a kész étel alatt a gázt. Elindultam a szobák felé, azzal a céllal, hogy szerzek egy pulcsit nekem is, és Sugának is. Akárhol is van, most egy szál pólóban meg fog fázni.

- Miről beszélsz? - kapta fel eddig lesütött tekintetét.  

- Csak arról, hogy a szüleinek balesete volt, és még most sem biztos, hogy az édesanyja túléli. Közben az utálok megtalálták, hogy hova szokott elvonulni, és ott zaklatják - rántottam meg a vállam, mintha nem lenne nagy dolog. Belül apró darabokra törtem, kimondva még rosszabb, min kellett keresztül menni. 

- És én ezek után még megcsaltam -  sápadt el Jimin. Bólintottam, és kiléptem az ajtón, még hallottam Jungkook aggódó hangját, ahogy Jimint kérdezgeti. A hideg szél csípte az arcom, de ez sem állt az utamban. Idegesen járkáltam fel-alá a városban, de sehol nem találtam. Egyre idegesebb lettem, ezért felhívtam a többieket hátha látták. Nem volt a dormban, sem a  stúdióban. Utolsó reményként elindultam a kedvenc helye felé, hátha mégis ott van. Szinte futva tettem meg azt a nem éppen rövid utat, de gyorsítottam a tempón, amikor megláttam egy fehér pólós alakot a hídon. 

- Suga! - kiáltottam, mikor már majdnem mellette voltam. Megragadtam átfagyott kezeit, és ölelésembe vontam vékony, jéghideg testét. 

- Engedj el! - kérte reszelős hangon. Megráztam a fejem, és eltoltam magamtól, de éppen csak annyira, hogy ráadhassam a pulcsit. 

- Nem hiszem el, miért vagy ilyen felelőtlen? Meg is fázhatsz, kérlek vigyázz magadra - kértem kezeimet arcára simítva. Rettentően hideg, és vörös volt, amit nem is csodáltam. Órák óta kint volt, tél végén, és még pulcsi sem volt rajta.

- Minek? - kérdezett vissza, és elfordulva a vizet kezdte nézni. 

- Mi az, hogy minek? Arra nem gondolsz, hogy másnak is fontos vagy? Jimin és Jungkook is szeret attól függetlenül, ami történt. Mi lenne Nammal? Szerinted ő hogy viselné? Mi lenne a többiekkel, és az armykkal? Mi lenne velem? - halkult el kiabálásom a végére. Nem akartam kiabálni vele, de ha ilyen hülyeségek hagyják el gyönyörű ajkait, nem tudtam mit tenni ellene.