Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Búcsúlevél /Hopekook és Sope/

Yoongi

    Sajnálom, amit veled tettem, de még mindig nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki. Azt hiszem jogod van tudni mindenről.

     Húsz évesen láttam először, akkor kezdte a sulit, amikor én végeztem. Elsőre felkeltette a figyelmem, de akkor már együtt jártunk. Próbáltam kiverni a fejemből,  próbáltam rád figyelni, veled törődni, de nem ment. Miután elballagtam nem láttam, de a képei, a hangja még mindig kísértett. Őt kerestem benned is, hiába nem ismertem személyesen. A mosolya, amivel mindenkit levesz a lábáról, a hangja, ami mindenkit lenyűgözz, a külseje, a személyisége, ő maga teljesen magába bolondított.

Fél éve megkeresett, beszélgetni kezdtünk, majd találkozgatni. A szikra csak úgy pattogott körülöttünk. A második randin megcsókoltam. A második randi akkor volt, amikor azt hazudtam a szüleimhez megyek, mert Anya beteg lett. Aggódtál, főztél neki, amíg mi szórakoztunk, és átvertünk. Csodáltam a kedvességed, de akkor már semmi érzelem nem kötött hozzád.

Egy hónapos fordulónkon mondta ki először, hogy szeret, azóta minden reggel kimondja. Ekkor még nem tudtam, te miért nem mondod ki. Ha hamarabb elmondtad volna, se változott volna semmi, de talán nem játszok ennyit az érzéseiddel. Én is olyan lettem, mint aki miatt majdnem meghaltál. 

Jungkook életem szerelme, mellette igazán boldog vagyok, sajnálom, hogy együtt nem lehettünk azok. 

Remélem rád is rád talál majd a szerelem, olyan mellett, aki megérdemel egy olyan csodálatos embert, mint te. 

                                                                                                                                           Jung Hoseok

(Zárójelben szigorúan: Ha valaki megcsalna, úgy rúgnám ki, hogy a lába se érné a földet. Megcsalja, és a másikról áradozik neki? Imádom Hopet, de mekkora fasz már itt. )