Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Zűr a varázsban 2/3. (Bts, Vmon)

Reggel Tae sírására keltem, először nem is értettem a dolgot, de aztán eszembe jutott minden, magamhoz öleltem apró kis testét. Belefúrta a fejét a mellkasomba, és úgy sírt tovább.

-Na Tae csak rosszat álmodtál, de itt vagyok. Na mosolyogj egy kicsit - csikiztem meg a hasát hátha ettől abba hagyja a sírást -, na ugye, hogy jobb így?

Felültem őt pedig az ölembe húztam. Lovagló ülésbe tornázta magát, és úgy pislogott rám nagy még egy kicsit könnyes szemeivel. Mindig is gyönyörűnek találtam, de kisgyerekként még olyan ártatlan volt, nem rontották még el a lelkét a rossz dolgok. Ő is érdeklődve figyelte az arcomat, kinyújtotta a kezét és megfogta vele az arcomat. Megpusziltam a kezeit, ami tetszett neki, mert kuncogva tolta a szám elé kezét még egy pusziért. Amikor már úgy gondolta, elég puszit kapott a keze az arcát mutatta, hogy oda is kér puszit. Mosolyogva teljesítettem kérését, és az arcára is adtam puszikat.

-Na, de most már én is kérek puszit - fordítottam el a fejem. Apró kis száját neki nyomta arcomnak, és egy nagyon nyálas puszival ajándékozott meg. - Köszönöm! Gyere, lemegyünk a többiekhez.

Felkaptam Tae-t, és elindultunk megkeresni a többieket. A konyhába belépve nagy veszekedés fogadott minket, Ju és Chen éppen vitatkoztak valami miatt.

- Miért nem tudsz egy kicsit jobban figyelni magadra? - üvöltötte Chen. Feldúltan járkált egyik pontból a másikba.

- Én vigyázok magamra, de nem vagyok porcelánból - üvöltött vissza Ju.

-Khm - köszörültem meg a torkomat, mire mindketten elhallgattak.

-Felkeltettünk titeket? - kérdezte Ju bűnbánóan.

-Nem csak lejöttünk reggelizni.

-Sajnálom, nem akartunk üvöltözni csak...

-Csak nem láttam még embert, aki ennyire felelőtlen lenne - vágott Chen a szavába.

-Nem vagyok felelőtlen - Ju ingerülten szelte át a konyhát a hűtőig. Szomorúan néztem őket, ők a legtökéletesebb pár akikkel találkoztam, rossz látni ha vitatkoznak.

-Miről van szó? Hátha tudok segíteni - ajánlottam fel segítségemet.

-Kedves vagy, de nem hiszem.

-Amíg Ju nem hajlandó vigyázni magára addig nem tudunk segíteni. Van rajta kívül még száz harcos, akkor miért nem őket hívják. Miért őt? - kérdezte Chen. Nem nekünk szólt a kérdés csak, mi hallottuk.

-Meg lehet érteni, miért őt hívják. Ő a legerősebb közöttünk, vele mindig biztos a győzelem - adtam választ a kérdésére, de ezzel nem győztem meg.

-De mi van ha ő nem mehet? Nem alapozhatnak egy harcosra - érvelt Chen.  Úgy érzem magam mint az iskolában, amikor érvelni kellett valami mellett.

- Eddig ez nem zavart, most mi változott? - kérdeztem Ju és közte váltogatva a tekintetem.

-Hát még nem akartuk elmondani de végül is jobb túlesni rajta. Gyerekünk lesz - bökte ki végül, és továbbra is az ételeket pakolgatta ki a pultra.

-De jó gratulálok - öleltem meg finoman. Nem akartam összenyomni a kezemben lévő gyereket, aki már egyre türelmetlenebb lett.

-Szerintem adjunk neki reggelit, mielőtt téged esz meg - nézett Taehyungra mosolyogva, aki a kulcscsontomat rágcsálta, összenyálazva ezzel a pólómat. Úgy tűnt a vitát ezzel lezártnak tekintette.

-A többiek még alszanak? - érdeklődtem leülve egy székre. Tae boldogan ette az ölemben a reggelijét, Chen elment valamelyik tanácstaghoz, addig gondoltam kihasználom az időt és beszélek vele.