Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Love is love /Sesoo/

Kyungsoo pov

- Szerelmem, mikor végzel - lépett be Sehun a konyhába, mire összerezzentem, és elejtettem a fakanlat, amivel a készülő ételt kevergettem. Dühösen néztem hátra a vállam felett a huncutul csillogó szemekbe. Hátulról átölelt, kezeit összekulcsolta a hasamon, és belefúrta arcát a pólómba. Utoljára megkevertem a vacsoránkat, és lekapcsoltam alatta a tűzhelyet, így nem kellett félnem, hogy leég. 

- Végeztem, szólhatsz a többieknek is, hogy jöhetnek - sóhajtottam fáradtan. Azt hinné az ember ez az adag, elég egy hadseregnek, vagy legalább marad belőle még másnapra is, de nem. Adott egy puszit a számra, és már ott sem volt. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, és a konyharuha segítségével kivittem a tálat az asztalra, amit már Tao megterített. Mind a tizenegyen ott ültek az asztal körül nyál csorgatva, mintha legalább egy éve nem ettek volna.

- Jó étvágyat! Vigyázzatok forró! - ültem én is asztalhoz, és figyeltem, ahogy szinte összevesznek, hogy ki szedjen. Sehun is türelmesen várt mellettem, és amikor sorra került, nem magának, hanem nekem szedett. Hálásan pislogtam rá, és nyomtam egy pille csókot arcára. Csendben kezdtünk enni, mindenki teljes tüdőkapacitással fújta az ételét 

- Ahh, elégett a nyelvem - kezdett lihegni Sehun mellettem kinyújtott nyelvvel. 

- Mondtam, hogy forró - ráztam meg a fejem, és adtam neki egy kis vizet, hogy lehűtse. 

- De azt hittem, hidegebb forró - válaszolta a nyelvét vizsgálgatva. Édes volt, mint egy kis kutya.

- Hyung, nincs hidegebb forró, az csak forró és kész - előzött meg Tao. A többiek kiröhögték szegény Sehuntt, aki még mindig kicsit könnyes szemekkel tapogatta a nyelvét. Én is elmosolyodtam, olyan aranyosan festett.

- Adj rá puszit, ha kinevettél - fonta össze kezeit maga előtt, sértődötten felhúzta az orrát, és kinyújtotta a nyelvét felém.    

- Biztos, hogy nem puszilom meg a nyelved, inkább egyél - ráztam meg a fejem.

- Miért mennyivel másabb, ha ledugja a torkodon? Vagy ha éppen lesz...

- Jongdae! - vágta tarkón Kris a mellette ülőt. Jongdae vihogva dörzsölgette az ütés helyét, és  inkább csendben folytatta az evést. 

- Végül is igaza van, kérem a puszim - hajolt közelebb a mellettem ülő kidugott nyelvvel. Nagyot sóhajtva nyomtam rá egy gyors puszit, és megsimogattam arcát. Imádni valóan elmosolyodott, és állt neki enni. Ezek után mindenki szó nélkül lapátolta be az ételt pillanatok alatt, öt perc múlva már jól lakottan dőlt hátra mindenki. Én is befejeztem a vacsorát, szokás szerint szedtem volna össze a tagok tányérjait is, hogy elmosogassam, amikor Sehun megállította a kezem, és összekulcsolta ujjainkat. Értetlenül, kissé vörös fejjel néztem rá, de csak megvonta  a vállát.

- Ma ti mosogattok - rendezte le ennyivel, és a kezemnél fogva húzott maga után az emeletre. Még pont elcsíptem Kris kacsintását, mire  Sehun alig láthatóan bólintott. A szobánk előtt megállva idegesen vártam, hogy mit akar a párom. Láthatóan ő is feszült volt, a mosolya se tűnt őszintének.

- Valami baj van? - kérdeztem egyből a legrosszabbra gondolva. Mi van ha szakítani akar? Azt nem élném túl. Ő a mindenem, nélküle semmi nem lenne ugyanaz. Minden vér kifutott az arcomból, de próbáltam faarccal nézni rá.

- Ne légy hülye, Szerelmem. Még mindig imádlak, és ez nem fog változni - nyomott egy hosszú csókot ajkaimra, amit örömmel viszonoztam. Elhajolva adott egy utolsó rövid csókot, és lenyomott az ágyra. 

- Akkor?

- Tudod milyen nap van? - kérdezte félmosollyal gyönyörű ajkain. Milyen nap? Ugye nem felejtettem el semmit, az évfordulónk még két hónap múlva lesz, születésnapja egy hónap. Mi van augusztusban? Lázasan gondolkoztam, hogy még is mi felett siklott el a figyelmem.

- Ezen a napon szerettem beléd három éve. Augusztus huszadika, amikor végelegesen beléd bolondultam. Szerettem volna ha tudod, hogy azon a napon megváltozott az életem. Minden reggel mosolyogva kelek, mert tudom, hogy mellettem leszel. Romantikusabbra szerettem volna ezt a mai napot, de remélem ez is megfelel. Do Kyungsoo velem maradsz életem végéig? Közös életünk végéig? Hozzám jössz, és teszel a világ legboldogabb emberévé? - ereszkedett fél térdre, és felnyitotta a kezében szorongatott díszdobozt. Szótlanul néztem hol a kezét, hol szemeit. Megkérte a kezemet. Az enyémet. Amint leesett mit mondott a könnyeim, amik eddig is  megállíthatatlanul folytak még sűrűbben kezdtek folyni, ha lehetséges. Sírva borultam szerelmem nyakába, és próbáltam tudatosítani, amit mondott. Szeret, és el akar venni.

- Igen, igen - suttogtam sírva  a fülébe. Felhúzta a gyűrűt az ujjamra, ami egyszerűen tökéletes volt. Sokáig ültünk a földön egymást ölelve, és gondolatban mindketten a közös életünket terveztük.

- Le kéne menni, mindenki kíváncsi lehet mit válaszoltál - nevette el a végét Sehun, és felállt, maga után húzva engem is. 

- Ők is tudták? - lepődtem meg. Bár így értelmet nyert jó pár minden, például,  Sehun és Kris miért tűnt el majdnem minden délután legalább egy hete.

- Persze. Kris hyung szerintem majdnem olyan izgatott volt, mint amikor ő kérte meg Tao kezét. És nehogy azt hidd, hogy ezzel vége a romantikázásnak - csapott rá a fenekemre, és egy kacsintás követően kezemet megfogva rohant le a lépcsőn. Vörös fejjel siettem utána, a gyűrűt csodálva. A többiek egy emberként kapták fel a fejüket, mire csak felmutattam az ujjamon díszelgő ékszert. A többiek ujjongva ugrottak a nyakunkba , és gratuláltak az újdonsült jegyesekhez.