Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Max álmaidban /Multi fandom/ pt 2

Changkyun pov

- Sziasztok!

A férfi nem volt nálunk sokkal idősebb, magasabb volt nálam, talán akkora, mint Hyungwon. Fekete haja eltakarta a fél homlokát és pár tincse fekete szemei elé lógtak. Vörös ajkain idegesítő mosoly ült és irritálóan tökéletes arca volt, a testéről nem is beszélve. Márkásnak tűnő öltönye feszült a mellkasán de a felső gombokat nem gombolta be, így kilátszódott hófehér bőre. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem köszönés helyett és nem érdekelt, hogy modortalannak tűnök-e vagy sem.  Meglepetten nézett rám és egy pillanatra műmosolya is lehervadt az arcáról, de gyorsan összeszedte magát. 

- Téged. Megszerettelek volna ismerni mielőtt hozzám költözöl - válaszolt mély hangon. Szemeimet forgatva megvetően horkantottam, de kezeimet Wonho felé nyújtva jeleztem, hogy húzza vissza az agyarait. Vonakodva, de megtette miközben Hyungwont közelebb húzta magához. Minhyuk is kiegyenesedett és megpróbált fenyegetően nézni az idegenre, de az ő arcával és testével nem nagyon ment neki. Minhyuk egyáltalán nem volt nagydarab, de a rajta lévő hatalmas világoskék pulcsi és szőke haja a nagy szemeivel kifejezetten kisfiússá tette.

- Nem költözök hozzád! Nem tudom ezt honnan szedted, de nekem itt van egy életem, barátaim, egy társam és nem hagyom itt őket. Hetente egyszer engedem, hogy vacsorának használj, de ennyi - Tartottam vele a szemkontaktust, figyeltem minden apró jelre. Őt is és a hátvédeit is szemmel tartottam, vártam mit reagálnak.

- Changkyun, ez nem így működik  - olyan lágyan ejtette ki a nevemet, hogy egy pillanatra elbizonytalanított. Nem tűnt rossz embernek és a teste talán csodákra volt képes. A helyzetet mérlegelve kaphattam volna sokkal rosszabbat is, mint egy adonisz testű fiatalt. Már nem is értettem, hogy miért tiltakoztam ennyire ellene. Hiszen tökéletes volt, az illata vonzó és férfias és remek családból származott. Wonho apró energia lökete térített magamhoz. A fejem lassan tisztult ki és még kissé kába volt, de nem hagyott kétséget, hogy varázslatot használt az egyik barátja. Fogaimat visszaengedve keményen löktem el magamtól a sugarakban felém áramló varázslatot és izmaimat megfeszítve álltam fel Minhyuk elé állva.

- Meg ne próbáld ezt még egyszer vagy esküszöm, hogy egyszer sem kaphatsz a véremből és nem érdekel a törvény! 

- Kihyun! Mondtam, hogy nem akarom erőltetni. Elnézést kérek, mindegyikőtöktől. Ők itt Kihyun, Wonwoo, Mingyu és Taemin. Én Son HyunWoo vagyok, de csak Shownunak hívnak. A családom évszázadok óta a vámpírok elitjébe tartozik - mutatkozott be arrogánsan. Kiakasztó mosolya egy pillanatra sem fagyott le az arcáról miközben valamiféle válaszra várt tőlem.  Arra várhatott.

- Én Minhyuk vagyok - állt fel Minhyuk mögöttem és hogy stabilan álljon a pad és az asztal között jobb kezével az oldalamat fogta, ballal a karomba csimpaszkodott -, ők itt Jooheon, Wonho és Changkyunt már ismered. 

Wonho illata pillanatok alatt elérte az orromat, ahogy megengedte hogy mások is érezzék az illatát. A vámpíroknál a szagok majdnem úgy műlödtek, mint a kutyáknál. Szag alapján meg tudtuk különböztetni a vámpírok területeit, felmérni a másik rangját és erejét. Wonho illata erős volt, messziről lehetett érezni. Válaszul az előttünk álló öt személy is követte a példáját és a levegőt megtölötte a feromonok illata. Kihyuné édes volt és jóval gyengébb, Wonwoo illata erősen keveredett Mingyuéval ezzel jelezve, hogy Wonwoo már foglalt. Taemin és Shownu illata erősebb volt ugyan, mint Wonhoé de nem tolakodó viszont tisztelet parancsoló. Minhyukék kíváncsian figyeltek semmit nem érzékelve a körülöttük vibráló erőből.

- Lenyűgöző, tényleg, de amit mondtam az még mindig áll. Nem vagyok büfé vagy akármi, amit rólam gondolsz. Ugyanúgy szét tudom rúgni a seggedet, mint bármelyik másik vámpír.

- Ezt nem kétlem. Nem vacsorának tartalak, szeretném ha saját akaratodból jönnél velem. Szeretnélek megkérni, hogy adj egy esélyt. Egyetlen esélyt kérek - kérte Shownu, szinte már kétségbeesettnek tűnt volna, ha nem bújkált volna az a mosoly a szája szélén. Pillanatok alatt emelkedett meg a vérnyomásom és éreztem, ahogy a vér gyorsabban áramlik az ereimben. Kipirult arccal néztem rá, amikor remek ötletem támadt. A legédesebb, legvonzóbb feromonokat pumpáltam ki a levegőbe biztosra menve, hogy Shownu felé menjen a nagy része.
Wonho is nagyot sóhajtva dőlt hátra nagyokat pislogva szemeit Hyungwonra szegezve.

- Changkyun - szűrte  Shownu a fogai között szemfogait rejtegetve. Az ösztönei erősebbek voltak az akaratánál szemfogai megnyúltak, kezét ökölbe szorította és mélyen a levegőbe szimatolt. Mingyu és Wonwoo szintén érezte viszont rájuk nem volt akkora hatással, mivel őket összekötötte a köztük lévő kötelék, de Taeminre és Kihyunra már erősebben hatott. Önelégült arccal néztem rájuk és még percek múlva is halványan érezni lehetett a bódító illatot, amit időközben megint elrejtettem.

- Changkyun egy esélyt ad, legyél itt szombaton hatkor. Most viszont kérlek távozz! - szólalt meg először Jooheon és ő is felállt. Taemin fenyegetően mérte végig, de Shownu leintette.

- Itt leszek. Köszönöm - nézett hálásan az idősebbre és egy utolsó pillantás után megfordult és elhagyta a helyiséget. Megkönnyebbülten ültem le és fújtam ki a levegőt, amit eddig észrevétlenül bent tartottam.
- Uhh, jó erős illatod van - törte meg Wonho a csendet csodálkozva. 

- Ez csak a fele volt - mondtam az igazat nevetve és belekortyoltam az üdítőbe, amit Bm hozott ki. A szám száraz volt, a fejem lüktetett és hazudtam volna, ha azt mondom, nem volt rám hatással a jelenléte, de ezt sosem ismertem volna be neki. Két napom  van szombatig.