Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 21 /Multifandom/

Este Wonwoo pizsamában, frissen mosott hajjal toporgott a konyha előtt magában latolgatva, hogy ugyan melyik végződik nagyobb katasztrófában, ha bemegy és ő áll neki főzni vagy ha éhesen fekszik le. Nem volt nehéz döntés, úgyhogy már éppen indult volna az egyik háló irányába, amelyikben Junt sejtette, amikor valaki megragadta a könyökét és gyengéden visszafordította a konyha felé.

- Tegnap hibáztunk, de nem szándékos volt. Gyere, eszünk valamit – mondta Minhyuk, miközben tovább húzta a fiatalabbat. Vanília illata enyhe aggodalomról árulkodott, de többségében a szokásos magával ragadó vidámság jellemezte. A konyhába lépve erős fahéjas muffin illat fogadta felfedve a falka további két omegáját, ahogy az egyik a mahagóni konyhapulton lóbálta a lábait, míg az idősebb már javában kavargatott valamit a tűzhelyen.

- Jó, hogy jössz! Gondoltam csatlakozok hozzád, ha nem bánod – pattant le Bambam a pultról és ruganyos lépteivel pillanatok alatt átszelte a konyhát és kiskutya szemeket meresztve megállt Wonwoo és Minhyuk között.

- Dehogy bánom, mi a vacsora? – kérdezte az idősebb, mielőtt egy apró csókot nyomott Bambam enyhén csücsörítő ajkára. A fiatal rapper természetes illata mámorítóan keveredett a tusfürdőjével és Wonwoo biztos volt benne, hogy ez az éjszaka még a hálószobában fog végződni kettejük számára.

- Egy egyszerű levesre gondoltam, ha neked is megfelel? – halkult el a végére Mark és szinte már kérdésnek érződött a mondat. Wonwoo csak némán bólintott és a másik két omegával egyetemben helyet foglalt a konyhapult egyik oldalán. Bambam a napjukról fecsegett, hiszen egyedül Markkal töltötték együtt a napot, a másik kettő különböző programokon vettek részt aznap.

- Végül Jaebum hyung megengedte, de cserébe mi mosogatunk holnap – fejezte be a sztorit egy vállvonás kíséretében. Utána Minhyuk is elmesélte a napjukat (pár interjú és egy fanmeeting) és Wonwoo is összefoglalta a legfontosabb mozzanatait a napnak. A reggeli kisebb feszültség szerencsére hamar feloldódott, úgyhogy a nap többi része mind a három bandának teljesen simán ment. Már majdnem mindenki befejezte a pót vacsorát, amikor újra nyílt az ajtó és újabb két ember dugta be a fejét.

- Mi is csatlakozhatunk? – kérdezte Mingyu apró mosollyal és maga elé engedte Junt, aki egyből le is vágódott a székre Mark mellé és kezdte szó nélkül kanalazni az idősebb levesét.

- Jun jöhet, de biztos be akarunk engedni egy alfát a társaságunkba? – incselkedett Bambam egy huncut mosollyal. Mingyu mosolya egyből eltűnt az arcáról és kissé szomorúan kérdőn nézett körbe, hogy ez komoly-e.

- Na, gyere ide te! – szólt neki Minhyuk és megpaskolta a mellette lévő széket. A két legfiatalabb halkan nevetgéltek a kanalaik mögött, de azért mind a kettő egy-egy puszival köszöntötte az újonnan érkezetteket.

Mingyu eső illata örvénylett közöttük, minden jelenlévőt kellemes nyugalommal eltöltve, hogy az alfa majd gondoskodik mindenről, amiről kell. Mindenekelőtt a mosogatásról.

Miután mindenki befejezte, Mingyu meglepően kevés ellenkezés után begyűjtötte a tányérokat és gyors precíz mozdulatokkal elmosogatta őket, amíg az omegák csevegését hallgatta.

- Kíváncsi leszek végül mi lesz ebből az egész kavarásból, ami itt folyik. Namjoon is két hét múlva visszamehet a bandához és tuti meg fogják környékezni – forgatta a szemeit Minhyuk.

- Persze, mert gerinctelen férgek! – kiáltott dühösen Bambam és nagyot csapott tenyerével az asztalra miközben talpra ugrott, hogy jelentőségteljesebben tudjon puffogni.

- Bammie! Megértem, hogy így gondolod, de attól még nem beszélhetsz róluk így – feddte meg kedvesen Mark. Érthető volt negatív hangnem, de meg kellett őrizniük a hideg vérüket. Pláne a fiataloknak, akiknek még mindig pezsgett a vére és lobbanékonyan fejjel mentek volna a falba, ha nem lettek volna visszatartva.

- Namjoon úgy sem menne vissza hozzájuk, mindegy mit akarnak. Rég elvesztették a jogaikat ahhoz, hogy bármit is követeljenek vagy kérjenek.

- Junnak igaza van. Namjoon majd eldönti mit akar, nekünk annyi a dolgunk, hogy támogatjuk – fejezte be Mark és székét hátra tolva állt fel az asztaltól és egyik kezét Minhyuk, másik kezét Bambam felé nyújtotta. – Na, mindenki indulás aludni. Most már késő van és holnap is nehéz napunk lesz.

Mindenki szó nélkül követte a legidősebbet a nappaliba, ahol még ott fetrengtek néhányan. Az egyik kanapén Wonho és Jaebum halkan beszélgetett, a másikon Hoshi, Jooheon és Jackson valami játékkal játszottak. Valószínűleg egymás ellen, mert Jackson éppen hangosan panaszkodott, hogy Hoshi felrobbantotta és biztosan szándékosan.

- Tudod, hogy véletlen volt, na – védekezett az említett.

- Véletlenül odajöttél és pont eldobtál egy bombát és pont nálam robbant fel?

- Basszus, azt hittem ellenség vagy!

- Hogyan? Látod azt a színes hármast az emberem fölött? Akkor, hogy lettem volna már ellenség?

- Mit tudom én, azt nem figyeltem. Faszért vagy pirosban, megzavart.

- Mióta csinálják ezt? – kérdezte Mark nevetve és levetődött Jaebum és a karfa közé.

- Legalább egy húsz perce. Beszéltem Hongjoonggal és hétvégén ráérnek, meg mi is, úgyhogy szerveztünk egy kis meglepetést a társaságnak – suttogta a végét Jaebum, hogy a többi jelenlévő ne hallja. Bambam és Wonwoo valamerre eltűnt, Mingyu és Minhyuk Wonho két oldalára ültek és összebújva figyelték a még mindig tartó civakodást, Jooheon pedig éppen Junnak próbálta összefoglalni, miről szól a játék.

- Na ez remek, ránk fér egy kis kikapcsolódás – bólintott Mark fáradtan grimaszolva.

- Szerintem is. Viszont most első az alvás. Elég volt mindenkinek, indulás a szobákba! Jinyoung és Kihyun a nagy hálóban van, Jeonghan és Seungcheol a folyosó végén, mi meg Markkal valószínű középre megyünk. Válasszatok aztán lámpa oltás!

Mindenki kelletlenül, de megindult a szobák felé. Jackson a béták társaságában a negyedik szoba felé indult, ahol Hyungwonékat sejtették, Mark Jaebummal a tervezett szerint a középső szobába mentek be nyomukban a többiekkel.

Jaebum sorban nyomott egy-egy puszit mindenki arcára és gyors búcsúzkodás után már csak a halk horkolást és szuszogást lehetett hallani az egész házban. Egyedül Mark volt ébren, aki némán reménykedett benne, hogy Wonwoo, Yeugyeom és Hyungwon is lassan visszazökken a rendes kerékvágásba és nem lesz másoknál sem több kilengés. Mindenáron meg kell őrizni a falka egységét és a tagok boldogságát. Nagyot sóhajtva fordult az oldalára, arcát Jaebum vállába fúrva és legutolsóként ő is álomba merült. 

Szóval így két év után, újra itt vagyok. Jó lett? Nem hiszem. Elégedett vagyok? Nem. Nem baj, majd visszarázódunk. Most már csak olyan 4-5 rész van hátra, nem nyújtom tovább, nem rétes.Köszönöm, aki még itt van és olvassa.