Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Undorító /Yoonseok/

Hoseok pov

- Nem hiszem el. Nem tudják ezt otthon négy fal között lerendezni? Itt nyalják falják egymást, hányingere lesz tőlük az embernek - mondta mellettem Yoongi folyamatosan. A folyó parton tényleg sok volt a szerelmes pár, de aranyosak voltak. 

- Yoongi, ez a tavasz szépsége.

- Ja, hogy kitisztítják a szervezetem, annyit kell hánynom tőlük - horkant fel, mire csak legyintettem.

- Hm, tényleg azt mondod a szerelem olyan rossz? - kérdeztem kezét megragadva, és egy közelben lévő pad felé kezdtem húzni, amire leültem őt pedig szorosan magam mellé ültettem.

- Igen azt, miért nem lehet elintézni otthon? Jó, hogy nem megy oda  a srác a csajhoz, hogy: Szia, tetszel dugjunk közterületen! - fortyogott tovább komoly fejjel. Nem bírtam tovább elnevettem magam. Igaza volt, néhányan tényleg túlzásba vitték, de meg lehet érteni őket. Én is rámásztam volna Yoongira, de rosszul vette volna ki magát az utcán. Csak az utcán.

- Nem hibáztathatod őket. Nézz körül! Frissen nyírt fű, az illatát még érezni, az évben először. Nyílik a cseresznye virág, és gyönyörű. Süt a nap, a madarak csiripelnek, azt ne mondd, hogy nem szép - néztem rá fél szemmel. Ő is körülnézett, és hezitálva, de bólintott.

- Szép.

- És itt vagy te.  A legszebb mind közül. Na gyere te, antiszerelmes. Menjünk tovább, otthon van egy kis meglepetésem - nyomtam egy apró csókot szájára, és kezét megfogva indultunk tovább. Vöröslő fejjel követett, de a kezét nem húzta el, inkább csak közelebb lépett.

Ezekért a pillanatokért imádom a tavaszt, na meg persze, azért, ami otthon vár minket.