Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Szeress inkább engem / HopeKook+ YoonJin/

Suga pov

Egy év telt el azóta, hogy Hope elhagyott, és a padlóra kerültem másodszor is. Szerencsére most nem kellett egyedül megküzdenem vele, mert megjelent Jin a semmiből, és lassan, de sikerült visszahoznia az életbe. Mindent megtett értem, mindig kedves volt és ha nem szeretném ennyire, csak a főztje miatt is barátok lennénk. Bármit megtennék érte, annyira, hogy még egy szórakozóhelyre is hajlandó voltam elmenni vele, amikor szerelmi bánata volt. Ahol én nem ittam, de ő rendesen felöntött a garatra, és azóta be se fogta a száját.

- Érted, én mindent megtettem érte, de ő? Észre se veszi a jeleimet? Jelek milyen különös, nem? Nem olyan jelek, mint amilyen a térképen van, pedig azok is nagyon szépek. Színesek, és megfejthetetlenek, sose tudtam mit jelentenek. Vagy éppen a kincses térképeken, mindig kiakartam próbálni egy kincsvadászatot. Elmehetnék az a fasszal is, ha nem magát sajnáltatná meg az exét, de az van. Képzeld, elutasítottam miatta életem lehetőségét, erre még annyit se mondott, hogy köszönöm. Nem tud róla, de meg kellett volna köszönnie, nem gondolod? - beszélt folyamatosan. Bólogattam egy ideig, és hagytam had igyon, de egy idő után elégnek éreztem a mennyiséget, amit megivott, így többet nem kapott.

- Gyere szépen Jin, haza megyünk hozzám, és ott lefekszel - húztam magam után, ingadozva, de követett száját be nem fogva. Amikor végre kiértünk a tömegből az utcára, kissé lazítottam fogásomon, de csak addig, amíg ráadtam a kabátját. Alig laktam tíz percre, de az út sokkal hosszabbnak tűnt. Amikor végre beértünk a nappaliba megkönnyebbülten rogytam le a kanapéra Jin mellé.

- Yoongi - zokogott fel Jin, mire ijedten kaptam felé a tekintetem, de nem nézett rám. Ujjaival a neki odakészített párnát markolta, könnyei átáztatták a halvány huzatot.

- Jin, mi a baj? Gyere ide - húztam magamhoz szorosan ölelve, simogattam hátát, puszikkal leptem el gyönyörű, hibátlan bőrét, amik nem hogy segítettek, csak rontottak a helyzeten. Nem akartam őt így látni, szívem szakadt meg látványára. -Mondd el mi a baj, kérlek!

- Te! A hülye unokaöcsém, és a hülye barátja - lökött el magától, és dühösen nézett rám. Értetlenül bámultam, hogy jött ide Jungkook és J-hope kapcsolata? Jin Jungkook nagybátyja, azé akivel J-hope csalt három éven keresztül.

- Mi a baj velünk? - kérdeztem hátát simogatva, hátha megnyugszik.

- Még mindig őt szereted, észre se veszed mennyire magadba bolondítottál, és ez nagyon fáj. Itt - bökött a szívére, és imitálta, hogy kiszabja a helyéről.

- Olyan hülye vagy! Már rég nem szeretem őt, másé a szívem már jó ideje - mosolyogtam rá halványan, hátha érti, hogy rá gondoltam. De csak értetlenül nézett rám, mire halkan felnevettem, és közelebb húztam magamhoz.

- Őt is utálom - jelentette ki morcosan.

- Utálod magadat? - simítottam végig arcélén, és vártam, hogy kapcsoljon. Amikor vége felfogta, mit jelent, szemei tányérnagyságúra kerekedtek, és összevissza dadogott.

- Én...mármint te...vagy...

- Igen, téged szeretlek. Senki másra nincs szükségem csak rád. A gyönyörű mosolyodra, hogy arra kelhessek minden reggel. A te hangodat szeretném először hallani, és a te arcodat szeretném először látni. Reggeli készítés közben hallgatni, ahogy halkan dúdolsz miközben készíted a reggelit. Veled megöregedni, veled nevetni és sírni - fejeztem be nagyon nyálas szövegemet, de tudtam, hogy Jin imádja az ilyeneket, még akkor is ha nekem hánynom kell tőlük.

- Annyira szeretlek - sírta el magát újra, de most az örömtől. Kezeit nyakam köré kulcsolva bújt hozzám szorosan, amíg el nem toltam, hogy egy csókot nyomhassak puha, édes ajkaira.

- Mostantól csak az enyém vagy Jinie - suttogtam ajkaira, mielőtt újabb csókba vontam.

- Mindig a tiéd voltam! Szeretlek!

(Remélem tetszett, és csak fel a fejjel! De csak annyira fel, hogy lássátok a csillagot, és nyomjatok rá, de kominak is örülök :D )