Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 20 /Multifandom/

Egy ekkora családban sok előny egyszerre hátrány is, például a tagok száma. Minden omegára jutott legalább egy alfa és a bétákra is mindig jutott elég idő, de pont emiatt volt hajlamos néhány csendesebb tag elveszni.  Hosszabb napok után a többség általában már csak aludni akart, gyakran a vacsorát is kihagyva. Fiatalabbak néha csak  játszani akartak valami online játékkal, hogy a felgyülemlett stresszt levezessék még lefekvés előtt. Wonwoo ilyen estéken mindig a konyhában várt, hogy éppen valamelyik idősebb tag megjelenjen és együtt ehessenek. A családban mindenki tudott erről, ezért ki nem mondott szabály volt, hogy valaki mindig megjelenik. Addig volt jó, amíg nem nagyon engették főzni.

Namjoon hazatérése utáni első este mindenki teljesen fel volt pörögve, hiszen Namjoonnak egyedül kellett elhagynia a kórházat, mivel mindenki dolgozott aznap. A hosszú napok fáradtsága után Namjoon hatalmas öröm volt. Legalább egy órán keresztül ölelkeztek és egymást átüvöltve beszélgettek mindenféléről, amíg sorban mindenki lefeküdt.  Éfjélre szinte az egész ház elcsendesedett, a koncertek és a próbák nem állnak meg, csak a hálószobákból szűrődött ki halk beszélgetés. Wonwoo is boldog volt, hogy végre az omega is köztük lehet, de attól még ugyanúgy éhes volt. Szokásához híven a konyhába osont és halkan leült várva, hogy valamelyik idősebb megjelenjen és ehessenek. Húsz perc telefon nyomkodás után kezdte el sejteni, hogy elfelejtették. Kissé csalódottan állt fel, hogy saját magának keressen valamit, de csak rák és tenger gyümölcsei ízűt talált, amit inkább meg se kóstolt. 

Alkalmazkodni kell a többiekhez és elfogadni, hogy mások is léteznek nem csak ő. Biztos meg volt az ok, amiért nem jött senki. Lehet, csak azt hitték más már ott van vagy ma nem eszik, persze, hogy akkor nem jönnek. Amúgy is ő volt az egyetlen, aki nem Namjoonal volt, ennek a napnak róla kellett volna szólnia. Így is csak az estét tudták együtt tölteni. 

Wonwoo egyenként nézte meg az összes szobát, miközben gondolatban megígérte magának, hogy bocsánatot kér holnap, amiért nem foglalkozott Namjoonnal. A szobák ajtaját zárva találta, ami annak a jele, hogy a bent lévők már alszanak. A másik részt is végig nézte, pár szobát üresen talált, egyetlen ajtó volt, ami nyitva is volt és nem is volt üres. Halkan kopogott párat, hogy magára vonja a figyelmet és belépett a szobába a két béta mellé.

- Wonwoo, miért nem vagy a többiekkel? - kérdezte Joshua összeráncolt szemöldökkel miközben ő is és Yugyeom is felült az ágyban. 

- Még nem voltam fáradt, ezért még játszottam egy kicsit - legyintett az omega és remélte, hogy nem bukik le egyből. Yugyeom résnyire szűkített szemekkel figyelt, de végül úgy döntött ejti a témát, Wonwoo láthatóan nem akart róla beszélni.

- Akkor bújj ide! - emelte fel Joshua a takarót és megvárta, amíg a fiatalabb szorosan mellé bújt majd Yugyeomot is közel húzva magához visszaejtette a takarót az ágyra szorosan betakargatva mindkét fiatalt.  Yugyeom süti és Joshua tenger illata pillanatok alatt elfelejtette vele az előbbi rosszkedvét és boldogan bújt bele a meleg ölelésbe. Már majdnem elaludtak, amikor Wonwoo gyomra hangosan korogni kezdett, ezzel megzavarva a békés jelenetet.

- Valamelyik Hyung nem főzött finomat, hogy éhes vagy? - nevetett fel halkan Yugyeom, hogy a már alvó Joshuát ne zavarja. Kezét finoman levezette az omega mellkasán és a lapos hasára téve finoman simogatni kezdte, hogy elvonja az éhségről a másik figyelmét. Az idősebb hangos sóhajjal válaszolt és hátát a mögötte fekvő izmos mellkasának nyomta, fejét továbbra is Joshua nyakában pihentetve. A simogatás és az egész napos munka miatt hamar elaludt ő is és Yugyeom is.

Másnap reggel Jooheon, Youngjae és Vernon keltette a falkát hangosan kiabálva a folyosókon. Joshua volt az első, aki felkelt hármuk közül és pár pillanatig csak mosolyogva figyelte, ahogy mellette összebújva alszanak Yugyeom továbbra is Wonwoo hasán pihentetve a kezét.