Jin
- Mit szeretnél mit csináljak még? - kérdezte unottan. Éreztem a hangján, hogy legszívesebben már kint lenne az ajtón. Csendben maradtam, vártam, hátha rájön segítség nélkül mit kéne mondania. Három szót szerettem volna hallani, egész reggel arra vártam, de úgy tűnt reménytelen. Az ágyunkon ülve fejemet oldalra fordítottam és nem szóltam. Ő ingerülten kapta fel az asztalról a nyakkendőjét és gyakorlott mozdulatokkal megkötötte.
- Semmit. Ne csinálj semmit - sóhajottam. Felesleges lett volna megint újabb vitába kezdeni. Nem kérdeztem meg, hogy miért nem vett nekem ajándékot, nem kérdeztem meg miért más fiúra gondol, amikor velem van, ahogy azt sem kérdeztem meg, hogy miért hazudik folyamatosan és döf újabb és újabb kést a hátamban minden új szívás nyommal a nyakán.
- Akkor miért hisztizel még most is? Miattad fogok elkésni megint! - Nem hisztiztem, már nem volt értelme. A szekrényhez lépve vállamra vettem az előre összepakolt táskám és megfogtam a bőröndöm. Szó nélkül sétáltam a bejárati ajtóhoz, de mielőtt még elhagytam volna a közös lakásunkat, amin 4 évig osztoztunk, hátrafordultam.
- Csak azt akartam hallani, hogy "Boldog szülinapot, Jin!"
YOU ARE READING
Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/
FanfictionEgy, kettő max három részes történetek. Leginkább yaoi, de néha hetero is becsúszik, 14+ 16+. A másik ficimhez tartozó novellákat is idefogom tenni.Néha találkozhattok sokkal szomorúbb, nyomottabb, névtelen ficikkel, amik az érzelemre helyezik a han...
