Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 14 /multifandom/

Yugyeom gyorsan visszaemelte a falat és mind Jackson után rohantak a nappaliba, ahol már mindenki ott volt. Az idegesség és aggodalom szinte szilárd falat képzett, ami megnehezítette a légzést és józan gondolkodást az omegák és béták számára. Az alfák szerencséjükre sokkal jobban ki tudták zárni a körülöttük örvénylő érzelmeket, az evolúvió során fejlődött ki ez is csak úgy mint a többi jellemző, amire ma már nem volt akkora szükség. Néhány, mint például az alfa parancs szigorúan tiltott volt, a béták manipulációja pedig hivatalos körülmények között volt büntethető, ha lebuktak. 

- Mivel nem szeretnénk felhívni magunkra a figyelmet, ezért csak páran megyünk be. A többiek itthon maradnak, Jeonghanék már úton vannak ide. Nem tudom mit tudunk segíteni a kórházban, ezért Jackson, Hyungwon, Mark, Kihyun és Wonho jön velem. Bármit megtudunk hívunk - ígérte meg Shownu. Megvárta, amíg mindenki elcsendesedik és fejével a kocsi felé intett, ami már az ajtó előtt várakozott. - Induljunk minél gyorsabban!

A kijelölt hat ember elindult szó nélkül, a többiek a nappaliban maradtak, néha egy-egy halk szipogás törte meg a fülsértő csendet.

- Nem lesz semmi baj, ne aggódjatok. Mit szólnátok, ha összegyűjtenénk a kedvenc pokrócaitokat és összebújnánk a kanapén, amikor Seungcheolék is megjöttek, hmm?  - kérdezte Jaebum megcirógatva Minhyuk arcát, aki halványan bólintott. 

- Rendben - egyezett bele Jinyoung is miután összeszedte magát. Erősnek kellett maradnia, Mark és Kihyun nélkül ő volt az egyik legidősebb omega, az ő felelőssége volt egyben tartani a falkát. Bambam és Youngjae túlságosan kényelmesen Changkyun köré voltak tekeredve, hogy megmozduljanak, ezért ők maradtak a nappaliban, mindenki más elindult Jaebum után. 

- Hol van a piros vastag takaró? - üvöltött Jooheon az egyik szobából át a másikba.

- Valahol az ágy körül kell lennie - válaszolt Minhyuk hasonló hangnemben. Percekig kiabáltak mire megtaláltak mindent, amire szükségük volt. Hatalmas kupac takarókkal, plédekkel, párnákkal vonultak vissza a nappaliba és egyszerűen mindenhol szétszórták, így az egész helyiség egy nagy pizsi partira emlékeztetett.  Mindent elrendeztek kényelmesen, mire autó ajtajának csapódást hallották és tompa beszélgetést, majd a zár kattanását.

- Szaisztok! - jelent meg  Seungcheol nyomában a többiekkel. Jun és Vernon gondolkodás nélkül bevetették magukat Jooheon és Minhyuk mellé szorosan átölelve mindkettőt. Hoshi és Dino is leültek és hagyták, hogy Yugyeom és Seungkwan az ölükben fekve ölelkezzenek. Dino kissé megemelkedve nyújtotta ki a lábait, így Yugyeom kényelmesebben tudott feküdni és könnyebben elérte a másik bétát. Sorban mindneki elhelyezkedett, egyedül Jinyoung Jaebum , Jeonghan és Seungcheol maradt állva, akik némán egyetértve sétáltak át a konyhába. Nem lett volna jó ötlet még jobban felzaklatni a többiket, így is eléggé nehéz volt nekik kezelni a helyzetet. 

- Mondtak valamit? - kérdezte Seungcheol, amikor már biztosan hallótávolságon kívül voltak. A fiatalabb alfa csípőjét a konyhapultnak támasztva állt meg és jobbra fordítva a fejét hagyta, hogy Jinyoung mélyeket lélegezve nyomja neki orrát a nyakának. Jeonghan Jaebumot átölelve próbálta meg illatával lenyugtatni az alfát, akinek teste remegett az idegességtől és tenyere viszketett az ingertől, hogy beverje a bts képét. Pontosan tudták, hogy mire képesek Namjoonnal, mégis visszaengedték oda. Ha valami történik vele, az az ő hibájuk lesz. 

- Nem igazán. Jin annyit mondott, hogy összeesett, egyből mentőt hívtak és szerencsére nagyon gyorsan kiértek. Shownuék már elindultak, hamarosan ott kell lenniük. Utána már többet tudunk - Jaebum nagyot sóhajtva lépett el Jeonghantól és teljes erejével a mellette álló falba öklözött. Muszáj volt valahogy levezetnie a feszültséget, nem mehetett így vissza a többiek közé. Nekik egy erős alfára volt szükségük, nem egy idegbetegre. A kezét nem emelte el a faltol, inkább homlokát is odanyomta a hüvős felülethez. Mélyeket lélegezve elszámolt tízig és egy utolsó hosszú lélegzettel kifújta minden feszültségét és kinyitva szemeit egyenesedett fel. Végig nézett először a konyhában álló hármason, majd maga elé képzelte a szomszédban összebujókat és halvány mosolyra húzta a száját. Jaebum illata lassan visszaváltozott az eredeti friss hegyi levegő illatra és enyhén keveredve a friss fű illatával lassan lenyugtatta az omegák idegeit is. Az első és legfontosabb feladatuk most az volt, hogy a saját illatukkal lenyugtassanak mindenki mást és amennyire lehet összeszedetten várják  a hívást.

- Minden a legnagyobb rendben lesz!  Mark szerint még akár egy meglepetés is érhet minket - motyogta Jinyoung Seungcheol nyakába. Az alfa halkan felnevetett, a levegő ingerelte a nyakát, ahol nagyon érzékeny volt a csikizésre. A nevetésére a másik három is elmosolyodott, őszintén mosolyogva mentek vissza. Nem nagyon változott semmi, amióta kimentek. Egy láb itt, egy másik ott, karok összegabalyodva, néhány színes hajtincs kilógott a takaró alól, de igazából  egy nagy ember kupac volt. A négy hiányzó is kényelmesen elhelyezkedett, kellemes illatukkal elárasztva a szobát. 

- Hyung, megpróbálhatok valamit? - suttogta Yugyeom Jaebum fülébe halkan, egy bólintást kapott válaszul. Fogalma sem volt mit akarhat a fiatalabb, de bízott benne, hogy ebben a helyzetben nem valami hülyeséget. Yugyeom feltápászkodva a helyéről átmászott Jun ölébe, az omegával szembe fodulva elhelyezkedett a combjain, Jun kezei automatikusan fonódtak a fiatalabb dereka köré. Yugyeom nagyot sóhajtva hunyta le a szemeit és szemöldökét ráncolva kezdett koncentrálni. Először csak a körülöttük ülők érezték meg a levendula és süti keveredésével egyre erősödő illatot, majd pár másodperc után már az egész szobában terjengett. Yugyeom erőteljesebben nyomta magát Junhoz és megpróbálta a saját illatát elnyomni. Percekig csak magára figyelt, Jun levendula illatát örvényként mozgatta a szobában, mindenki idegeit lenyugtatva. Néha érzékelte, ahogy Jun finoman simogatja a hátát, fejét vagy bárhol, ahol nagyobb mozdulat nélkül elérte. A szobában uralkodó szúros illatot lassan átvette a levendula és mindenki láthatóan könnyebben lélegzett és sokkal lazábbak voltak. Yugyeom teljesen a gondolataiba merülve koncentrált, annyira belemerült, észre sem vette, ahogy légzése egyre kapkodóbbá  vált. Jun egy hirtelen mozdulattal tolta el magától és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. A fiatalabb kissé még kába szemekkel nézett a másik barna szemeibe, a légézéséhez igazítva a sajátját. Szerencsére a közjátékból rajtuk kívül senki nem vett észre semmit.

- Ezt hogy csináltad?  - kérdezted Changkyun mosolyogva és nyomott egy puszit a béta kézfejére. A levendula illata továbbra is úgy örvénylett a levegőben, mint enyhe tavaszi szélben a virágszirmok, kellemesen simogatva az arcukat. 

- Ha elég közel vagyok valakihez, le tudom másolni az illatát és szét tudom szórni. Jun illata, a levendula, nyugtató hatású, ezért gondoltam jót tenne - vonta meg a vállát és kimászott Jun öléből, aki hálásan mozgatta meg a lábait. Nem volt nehéz a béta, de ebben a pózban rendkívül kényelmetlen volt a lábainak. 

- Erre hogy jöttél rá? És bárki illatával meg tudod csinálni? És ez neked vagy a másiknak nem fáj ugye? - kérdezte Bambam becsatlakozva a beszélgetésbe. Az egész szoba őket figyelte, de nem volt túlságosan zavaró, már megszokták. 

- Namjoonnak akartam valahogy segíteni az illatával. Amikor kettesben mentünk el vásárolni, akkor tűnt fel neki, hogy még mindig olyan illatom van, mint Changkyunnak. Nem kellett nagy ész, hogy rájöjjünk közel kell lennem a másikhoz, hogy működjön. Először igazából Bambam volt a teszt alany, de nem mindig jött elő, ha lefeküdtem valakivel. Aztán végül rájöttünk, hogy leginkább a nyakához kell közel lennem - magyarázta a többieknek, miközben kissé elpirult. 

- Ez azt jelenti, hogy teszt dugást végeztél rajtam az engedélyem nélkül? - sipított Bambam felpattanva. 

- Ugyan már, te is tudod, hogy amúgy is csináltátok volna, így legalább hasznos is voltál - mosolygott rá Jinyoung gonoszan, mire mindenki felnevetett, egyedül Bambam állt szomorú kiskutya szemekkel középen. 

- Mindig engem bántotok - fűzte össze sértődötten a kezét mellkasa előtt és elfordult a fal felé, hogy ne látszódjon az arcára kúszó vigyor. Persze senki nem dőlt be neki, ennél jobban ismerték már a kis játékait. Seungkwan volt az első, aki megközelítette hátulról átölelve az omegát húzta le magával a földre, Mingyu és Minghao közé, akik egyből rácsimpaszkodtak. Mingyu hosszú karjaival könnyen letudta fogni a gyengébbik fiút, amíg Minghao és Seungkwan kegyetlenül megcsikizték. 

- Ne, ne! Feladom, szeretlek titeket - vergődött Bambam nevetéstől könnyes szemekkel és kivörösödött arccal. 

- Örülök, hogy legalább egy kicsit jobb kedvük lett. Kíváncsi vagyok Shownu mit fog mondani - suttogta Jaebum fülébe Jinyoung és hátradőlve nekitámasztotta tarkóját a másik  széles mellkasának és onnan nézte, ahogy az egész szoba felélénkült az előző gyászos hangulatából.