Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 11 / multifandom/

- Kibaszottul elegem van már - vágta földhöz Hyungwon a táskáját, ahogy beléptek a házba egy hosszú és kimerítő nap után.  Mark szó nélkül előtte termett és lassú érzelmes csókba invitálta. A béta engedelmesen olvadt bele az idősebb védelmező karjaiba és hagyta, hogy a többiek kikerüljék, míg ő élvezte az omega puha ajkait.  Markék körülbelül egy órával hamarabb értek haza a forgatásról, és majdnem éjfél volt már, amikor Yugyeom és Mark kivételével mindenki lefeküdt aludni. Ilyenkor az eltérő napirend miatt mindenki a saját lakrészét használta, egyedül reggelinél gyűltek össze mindannyian. 

- Holnap mikor indultok reggel? - kérdezte Shownu a legfiatalabbat tisztes távolságból. Az eltelt majdnem négy hét során Yugyeom megtartotta a távolságot minden alfától és néhány erősebb bétától is. Az omegák társaságát sem kereste túlzottan, de velük legalább néha kezdeményezett valamiféle kapcsolatot. Furcsa mód egyedül Sehun társaságát kereste és láthatóan sokkal jobban érezte magát a fiatal alfa közelében, de az évvégi hajtás miatt nem értek rá találkozni.

- Reggel fél hétre jön értünk a kocsi, mert élőben kezdünk holnap - válaszolta elnyomva egy ásítást és követte a többieket a konyhába. Changkyun és Minhyuk a fürdőben voltak, Hyungwon Markkal az előszobában maradt, ezért csak öten léptek be a tágas helyiségbe. Kihyun tejet melegített, Shownu valami ehető után kutatott, Jooheon csak maga elé meredt  elnyújtott pislogások között. Meg kellett várnia, amíg lefürdik, addig nem mehetett aludni, ez volt a szabály. 

Shownu a választ hallva összehúzott szemöldökkel emelte fel fejét a hűtőből és kérdőn nézett Yugyeomra.

- Akkor miért vagy még itt? Aludnod kéne, alig van így is öt órád aludni - nézett az órára, ami hajnali fél egyet mutatott.

- Én meg akartalak titeket várni - sütötte le szemeit a béta bánatosan.  Ő csak köszönni akart a hyungjainak, mert hiányoztak neki, nem gondolta, hogy ezzel rosszat csinál. Wonho szeretetteljes mosollyal az arcán lépett közelebb folyamatosan figyelve a másik reakcióját, de amikor a fiatalabb bólintott egy rövid puszit nyomott a homlokára és lába alá nyúlva finoman megütögette az izmos combokat. Yugyeom értve a jelből kulcsolta Wonho dereka köré a lábait és hagyta, hogy felemeljék. 

- Jó éjszakát! - köszönt el Wonho a konyhában lévőktől és Yugyeommal a karjaiban megindult az egyik háló felé. 

- Ezt idd meg! - nyomta a pohár tejet Yugyeom kezébe Kihyun és egy csókot nyomott mindkettejük szájára.

- Jó éjszakát! - mosolygott Hyungwoo is. Jooheon is motyogott valamit, de nem lehetett érteni.

- Vidd el Jooheont fürdeni, addig én a többieket is beparancsolom az ágyba, találkozunk a hálóban - fordult az idősebb felé Kihyun és választ sem várva elrobogott. 

A szilveszteri időszak mindig húzós minden bandának, ilyenkor mindegyiküknek nehéz összeigazítani a magánéletet a munkával. De általában ezt egy újabb pihenés követte, ami mindegyiküket átsegítette a nehéz napokon. Már csak két nap volt hátra és utána a megérdemelt egyhetes szabadság. Shownu még utoljára ránézett a telefonjára Namjoon nem hívta-e, majd a két fiatal rappert magához ölelve aludt el. Az elkövetkező két nap szinte átgázolt a fáradt fiúkon, egyetlen fénypontjuk volt, amikor távolról látták Namjoont az egyik shown.

Yugyeom az alfák ideges illatára ébredt, amitől akaratlanul is görcsbe rándult a gyomra, testét egyszerre verte a víz és fagyott meg. Fogalma sem volt mi baj lehet vele, hiszen ezek az ő alfái, akiket ismert és szeretett és ők is viszont szerették. Másodpercek alatt döntött, nem akart ebben a házban maradni. Erősebb volt az ösztöne a menekülésre, mint a józan esze. Magára kapott véletlenszerűen pár ruhadarabot, amit talált és egy rövid üzenetet az ágyán hagyva kirohant a szobából. Szerencséjére rajta kívül mind a nappaliban voltak és az alfák illata elnyomott minden mást, így nem tűnt fel senkinek, ahogy halkan kiosont. Útközben felhívta az egyetlen embert, akivel találkozni akart.