Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Foci edző 2/3 (BTS,Yoonmin)

Suga pov

- Arról nem volt szó, hogy ez két napos torna  - emeltem fel hangomat. Jó, hogy megígértem az edzőnek, akinek még a nevét se tudom, de nem bírok ki két napot a szüleimmel és egy halom idegesítő pisissel. 

-  És én még az elején azt hittem két fiam van, de ezek szerint csak egy - rázta meg Apám a fejét csalódottan. Már fel se vettem, ha ilyeneket mondott, semmi értelme. Inkább bedugtam a fülesemet, és felhangosítottam a zenét. Távolabbról figyeltem, ahogy megérkeznek a gyerekek és a szüleik. Rengetegen voltak, azért két busszal kellett mennünk, egy csak a gyerekeknek, egy pedig a kísérőké. Mindig is utáltam a tömeget, féltem, hogy esetleg meglátszik rajtam, hogy meleg vagyok, és elítélnek. Ezért nem is mentem túl sokszor társaságban. Az iskolán, és a táncon kívül nem voltam túl sokat emberek között, néhány barátom van csak. Ők mind tudják, hogy meleg vagyok, és nem ítéltek el. Ásítottam egyet, és fáradtan pislogva néztem, ahogy mind eljátssza, hogy már milyen nagy. Egész éjjel táncoltam, Jinnek segítettem kipofozni a táncát, és most, hogy a haragom kezdett elpárologni, semmi nem maradt, ami ébren tartana. 

- Ilyen unalmas már most? - kérdezte mellettem egy nevető hang. Lassan fordítottam felé a fejem, most is elképesztően nézett ki. Az egyesület melegítője volt rajta, és egy fekete trikó, ami láttatni engedte kidolgozott karjait. Nyelnem kellett egyet, és inkább visszafordultam a fiúk felé.

- Nem tánc az biztos. Mikor indulunk? - kérdeztem kissé hisztisen. Ha fáradt vagyok, morgós és hisztis is, ez van. 

-Szerintem indulhatunk, mindenki itt van - válaszolta, miután megszámolta a fiúkat, és mind a tizenöten megvoltak, elüvöltötte magát mellettem -, Gyerekek, indulás be a buszba. Indulunk! 

- Végre - mormogtam, és elindultam a kísérők busza felé, azzal a céllal, hogy elfoglalom a leghátsó helyet.

- Nem, nem. Te velünk jössz - kapta el a kezem, és a kezemet megfogva kezdett húzni.

- Hé, tudok menni egyedül is - rántottam ki a kezemet, mielőtt valaki meglátja. Szomorú szemekkel fordult hátra, de hamar újra előkerült széles mosolya. Imádni való, amilyen lelkes.

- Jimin, a nevem Park Jimin - állt meg előttem hirtelen. Hogy lehet, hogy még a neve is ilyen jól hangzik? Kinyitotta az anyósülés ajtaját, és intett, hogy másszak be. Szót fogadtam, és helyet foglaltam, ő a kormány mögé pattant be.

- Mindenki kész? Indulhatunk? - fordult hátra. Egyöntetű igen volt a válasz, és nagy éljenzés.

- Ha valami baj van, egyből szóljatok, rendben? Ez rád is igaz - nézett rám egy pillanatra. Beindította a motort, és végre elindultunk. 

- Min Yoongi, de szólíts Sugának - törtem meg a csendet. Nem volt teljes csend, mert hátul ordibáltak, három fajta zene szólt és chipses zacskók zörögtek.

- Hány éves vagy? Mit szeretsz csinálni? Van állatod? Szeretsz sportolni? - kezdett kérdéseivel bombázni. 

- 24 vagyok, van egy kutyám Holly, és tánc - válaszoltam sorban kérdéseire. Boldogan csillogtak szemei, ahogy rám nézett. - És te?

- Én 22, és egy ideig a nagy csapatban fociztam, de lesérültem, és most egy ideig nem focizhatok. Így lettem edző, de imádok énekelni is - mesélte lelkesen. Őszinte mosolyra húztam ajkaim, és tovább figyeltem miközben vezet. Néha a visszapillantó tükörben hátra nézett a fiúkra, ha már túl nagy volt a csend. Fejemet hátra döntve meredtem előre, és próbáltam nem bealudni. 

- Ha fáradt vagy aludj nyugodtan, még úgy is itt állunk majd' egy órát, amíg átengednek minket - simogatta meg combom, és hátra dőlt kinyújtva lábait. Egy hatalmas kocsisor állt előttünk mozdulatlanul.

- Nem akarok aludni - tettem kezemet Jimin kezére, de ahelyett, hogy levettem volna a lábamról, összekulcsoltam ujjainkat, ezzel magamat és Jimint is meglepve. 

- Most kicsit állni fogunk, legalább egy órát. Ha nagyon unjátok szóljatok, és kimegyünk futni pár kört, oké? - nevetett fel halkan a fiúk arcán.  - Te pedig aludj, kérlek.

- Éjszaka kell aludni. Aki nappal legény, az éjjel is legyen az - mondtam megrázva fejem, hogy kissé felébredjek.

- Aki éjjel legény, az legyen nappal is, de mindegy. Látom, hogy fáradt vagy, összevissza beszélsz. Mit csináltál éjjel? - kérdezte szemöldökét ráncolva, és elengedte a kezem. Mintha féltékeny lett volna, de lehet az alváshiány miatt volt, és csak képzelődtem.

- Egy barátomnak segítettem gyakorolni a táncot egész éjjel - mondtam elhúzva az utolsó két szót. Láthatóan megnyugodott, de nem tette vissza a kezét a combomra. Arcomat kezdte simogatni, el akartam húzódni, de olyan kellemes volt. Halkan kezdett énekelni valami lassú számot, ami nagyon nem az én ízlésem volt.

- Ez így nem fog menni - mondtam halkan, utalva arra, hogy folyton bámult.

- Kérsz puszit is? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy kajánul vigyorog.

- Csak is - mondtam szememet forgatva. Következői pillanatban már ajkait éreztem a sajátomon, kipattantak a szemeim, de a sokktól ellökni se tudtam. Nem mozdította meg ajkait, csak várt. Figyeltem hosszú szempilláit, és hibátlan bőrét. Lassan, és vonakodva megmozdítottam ajkaim. Elhúzódott, de csak épp annyi időre, hogy megvillanthassa nyertes mosolyát, és már vissza is hajolt hozzám. Lassan csókolt, csak ízlelgette az ajkaimat. Négy nap alatt, és egy óra beszéd közben teljesen megbolondított. Szétnyitottam számat ezzel elmélyítve a csókot, belemosolygott a csókba, de nem hagyta abba. Hirtelen löktem el magamtól.

- Ez mi volt? - kérdezte meglepetten. Halkan pihegett, és kipirult vastag ajkait rágcsálta, azokat, amik nem sokkal ezelőtt az én ajkaimat kényeztették.

-   Nem lett volna szabad. Akárki megláthatta volna a fiúk közül, és akkor ki is rúghatnak, és azt nem akarom - ráztam meg fejemet. Egy ideig csendben ültünk, az ideges vezetők dudálása hallatszott csak. Hirtelen elnevette magát, vörös fejjel fordultam felé. Hogy is gondolhattam ezt? Persze, hogy csak szórakozott, unatkozott és röhögni akart egy jót. Én meg még asszisztáltam is.

- Szóval azt mondod, a csók rendben van, csak úgy, hogy nekem ne legyen belőle bajom? - kérdezte nevetését, egy halvány mosollyá szelídítve.

- Igen - dünnyögtem vörös fejjel a lábaimat tanulmányozva.

- Köszönöm, aranyos vagy - emelte fel a fejem, és nyomott egy puszit számra. 

- Nem is - vágtam vissza roppant felnőttesen, megint el nevette magát.

- Aludj, majd felkeltelek, ha odaértünk - simított végig arcomon, és folyamatosan simogatta lábam, míg el nem aludtam. Éreztem, hogy nyom egy utolsó puszit ujjaimra, és teljesen átadtam magam az álmoknak.