Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

Beastmode 7 / multifandom/

- Yoongi, miben segíthetek? - kérdezte Shownu hűvősen. Mind a hatan az ajtóban álltak, legelől Yoongi, mögötte Hoseok és Jungkook, az alfák után a béták és Jimin állt. Jin láthatóan kényelmetlenül érezte magát, szinte észrevétlenül intett Shownu mögött megjelenő Kihyunnak.

-Hol van Namjoon? 

- Yoongi arra célzott, hogy Namjoon itt van? - helyesbített Jin finoman. Jin természetéből adódóan rendkívül kedves volt mindenkivel és nem szeretett volna konfliktust, főleg, hogy ő ismerte Shownuék erejét.

- Igen itt van és itt is marad - válaszolt erőltetett mosollyal Wonho. Kris hátrébb lépett Shownu mellől, hogy Kihyun fülébe suttogjon.

- Vidd fel a hálóba az összes omegát és bétát, vidd Sehunékat is, mind a hármukat. Namjoon mellett legalább egy alfa legyen mindig, Seungcheol lenne a legjobb.

- Rendben - Kihyun további szó nélkül indult vissza a nappaliba, összegyűjteni mindenkit és felterelte őket a hálóba. Természetesen tiltakoztak, de Kris egyetlen nézése elég volt, hogy mind engedelmeskedjen.

- Nincs jogotok itt tartani. A mi bandánkba tartozik és emlékeim szerint ő lenne a leader. Milyen leader rohan el a bandája elől? - jegyezte meg Yoongi epésen. A Bts legidősebb alfájaként ő volt a vezér, de sokkal gyengébb volt mint Kris vagy Shownu és ezt ők is tudták. Wonho és Jackson ökölbe szorított kézzel álltak továbbra is, egy percig sem enyhítve halálos nézésükön. Namjoon ugyanannyira hozzájuk tartozott, mint bárki más. Nem a jel vagy, a másodlagos nem tett valakit falkataggá, hanem a kötődés és a köztük lévő érzelmek. 

- Milyen banda az, aki csak azért bánik a saját leaderével rongyként, mert más? - kérdezett vissza Kris nyugodtan fél szemöldökét kihívóan felhúzva. Yoongi keze ökölbe szorult és mindhárom alfa fenyegető feromonokkal árasztotta el a házat. Shownuék agyát egy pillanatra ellepte a köd, a bennük rejlő alfa szabadulni akart, amint megérezték saját omegáik rettegő illatát, ahogy hullámokban érkezik a hálók felől. Természetesen ott is érezni lehetett az idegen alfák fenyegető jelenlétét és a bennük szunnyadó omega és béta ösztönösen jelzett az alfáknak, hogy bajban vannak. Shownu nagy levegővel tisztította ki a fejét, de továbbra is csak az lebegett előtte, hogy meg kell védenie a falkáját. 

- Nem akarunk balhét, Namjoon hazajön velünk és kész - sziszegte Yoongi, mire Jin is automatikusan hátrébb lépett. Élénken élt az emlékeiben, amikor nem olyan rég Junmyeonnal beszélgetett éppen egy koncert előtt és megtámadták őket. Heten voltak, mind erős alfák, esélyük nem lett volna, ha Sehun nem jár éppen arra. A fiatal alfa megsérült, de szerencsére addigra már a többiek is odaértek és az alfákat megbüntették. Jin megígértette velük, hogy nem mondják el senkinek, hogy ő is ott volt, nem akart felhajtást vagy problémát. Kris figyelmét természetesen nem kerülte el Jin félelme, de nem most volt itt az idő, hogy aggódjon.  

- Changkyun, Jackson menjetek fel a többiekhez, nagyobb szükségük van rátok, mint itt nekünk - utasította őket Shownu le nem véve a szemét Yoongiról.

- Haza? Neki ez az otthona, nem az, ahol még a  falka tagjait sem tudjátok megvédeni - Kris szeme villámokat szórt, ahogy a többiek is közel álltak a robbanáshoz. Mindenki érezte, hogy elég egyetlen rossz szó és elszaabadul a pokol. 

- Hyung, nincs probléma. Elmegyek velük, úgy is lassan indultam volna. Megígérted tegnap, hogy ma visszamehetek - szólt közbe Namjoon, ahogy hátulról átfurakodott az alfák között és megállt Yoongi előtt. Minden izma azért kiáltott, hogy fusson vissza az alfák védelmező kezei közé, de racionalitása most is legyőzte szentimentális gondolatait. Nem lehetett gyenge azok előtt, akiket mindennél jobban szeretetett.

- Eszedbe ne jusson. Megmondtam, hogy tartsatok mindenkit fent - nézett Kris az éppen megérkező Sehunra. A fiatalabb hangos nyüszítéssel reagált Kris szúros tekintetére és a felé irányított haragra. Tudta, hogy nem bántaná az idősebb, de az ösztönei mást súgtak.

- Hyung,  felnőtt ember joga van eldönteni - sütötte le a szemét halkan motyogva.

- Na valakinek legalább esze is van itt - dünnyögte Yoongi elégedetten.

- Hyung, őket hagyd ki ebből kérlek - Namjoon fejével a bentiek felé bökött és kinyújtotta kezét Jin felé, aki boldogan fogta meg. A probléma sosem igazán a bétákkal volt, Taehyung és Jin mindig barátságosak voltak, Jimin omegaként védte azt, ami az övé. Emiatt is ő jóval hűvösebb volt Namjoonnal, de sosem ellenséges, míg az alfák leggyakrabban ignorálták - ritka esetben - Namjoon azt kívánta bárcsak ignorálnák.

- Tiszteletben tartom a döntésedet, de ha egy újjal is hozzáérsz vagy bármi baja esik, nektek végetek - mondta Shownu higgadtan és magához húzta Namjoont egy ölelésre.  Jungkook és Hoseok kellemetlenül totyogott, közel tartva magukhoz Jimint, nehogy baja essen. Jimin volt a falka nagy becsben tartott omegája, természetes volt, hogy meg akarták védeni.

- Bármi baj van, hívj. Akármelyikünket! - ellentmondást nem tűrő hangon suttogta Namjoon fülébe, mire a fiatalabb csak bólintott és elhúzódott. A többieknek csak intett mielőtt Jin és Taehyung között elindult volna a kocsi felé. Gyomra görcsben volt, el sem akarta képzelni mi lesz majd, ha haza érnek. Ismerte a társait, nem voltak erőszakosak, de ha valaki kihúzta a gyufát, akkor ott általában vér folyt. Biztos volt benne, hogy ebben az esetben az ő vére folyna. Félig visszafordulva intett a hálószoba felé, mielőtt beült volna a kocsiba, ami azonnal elhajtott a biztonságot nyújtó háztól.

- Mondtam, hogy maradjatok a hálóban? Mi nem volt benne érthető? - csattant fel Kris idegesen meredve Sehunra. Sehun egy pillanatig tényleg azt hitte, hogy az alfája meg fogja ütni vagy valami még kegyetlenebb módon megbüntetni, ezért torkát szívszorító sírás nyüszítés keveréke hagyta el, illata halálos rettegésről árulkodott.  Suho ezt megérezve pillanatok alatt a legfiatalabb mellett termett szorosan tartva, védelmezően átkarolva, fenyegetően nézve bárkire, aki megközelítette őket.

- Kris ez nem az ő hibájuk, senkinek sem a hibája. Wonho menj fel a többiekért, szerintem mindenkinek szüksége van egy kis megnyugtatásra - mondta Shownu higgadtságot erőltetve magára. Féltette a fiatalabbat és aggódott érte, de nem hagyhatta, hogy a saját érzelmei eluralkodjanak fölötte. Össze kellett tartania a falkát. Mindenki betömörült a nappaliba, egyedül Kris, Sehun és Suho maradt a bejárat előtt. 

- Sajnálom Sehun, nem rajtad akartam kitölteni a mérgemet. Ugye tudod, hogy soha nem bántanám semlyikőtöket - kezdte Kris halkan kérdőn nézve az előtte álló - még mindig Junmyeonba kapaszkodó - szőkére, aki sokkal fiatalabbnak nézett így ki. Szíve apró darabokra hasadt, ahogy a falka óriás bébiét nézte, ahogy bűntudattal vegyes félelemmel a szemében nézett rá. 

- Tudom - suttogta végül halkan válaszként. Kris nagyot sóhajtva lépett közelebb és nagy kezeivel magához szorította mindkettőjüket. Apró puszikat nyomott Sehun selymes hajába és egészen addig folytatta, amíg a fiatalabb végre felemelte fejét az omega válláról és viszonozta Kris csókját. Kris tudta, hogy még nem állt helyre tökéletesen a bizalom, de semmit nem siettetett, csak élvezte Sehun puha ajkait és Suho simogató kezét, ahogy a hajába túrt, néha finoman megszorítva.

- Szeretlek titeket - vált el Sehun ajkaitól és hagyta, hogy Suho is élvezze a fiatal alfa ajkait. 

- Én is titeket - motyogta Sehun vörös arccal és gyorsan kiszabadította magát a két idősebb öleléséből és berohant a nappaliba. Nevetve néztek utána és Kris úgy érezte tényleg meg tudnak oldani minden problémát együtt. Mellkasa megtelt büszkeséggel és szeretettel, ahogy végig nézett a többieken, ahogy a kanapén kuporogtak ölelkezve.