Röppentyűk estére /Kpop, bl drama/

A zöld szemű szörny /Minsung/

Figyelmeztetés : +12 (?)

Jisung pov

Mire felkeltem Minho már nem volt mellettem, ránéztem az ágy melletti órára, és szomorúan vettem tudomásul, hogy még csak hatóra volt. Minho már megint nagyon korán ment el, már ha egyáltalán itthon volt. Méreggel, vegyes csalódottsággal keltem ki az ágyból, és sétáltam ki a fürdőbe. Ráérősen letusoltam, és felöltöztem, fürdés után nem tudtam mit kezdeni magammal. Nem igazán voltam éhes, ezért gondoltam felhívom legjobb barátomat hátha ráér. Előkerestem a számát, és tárcsázás után vártam, hogy felvegye, későn jutott eszembe, hogy még korán van.

- Na, mizu Jisung? - szólt bele vidáman. - A herceg már megint nincs otthon?

- Nincs. Unatkoztam, és gondoltam megkérdezlek, mi van veled. Bangchan hogy van? - érdeklődtem elterülve a kanapén.

- Jól van, itt van mellettem. Mondanám, hogy köszönj neki, de szerintem mérges lenne, ha felkeltenéd. Jól vagy? - váltott át aggódó hangnemre. Hyunjin volt a a legjobb barátom, örültem, hogy végre ő is boldog Chan mellett. Halványan elmosolyodtam, mennyire jól ismer, de úgy sem láthatta.

- Jól vagyok. Nem esik jól, hogy a munka fontosabb, mint én, de ez van - vontam vállat. Hallottam a hátérben a mozgolódást, gondolom Chan felkelt.

- Kérdezd meg Jisungot, nem akar eljönni velünk bulizni! Nekünk se ártana egy kis pia - hallottam meg az idősebb hangját a háttérből. Egy buli? Nem is tűnt rossz ötletnek, nagyon rám fért már egy kis buli és kikapcsolódás.

- Szívesen elennék veletek - mondtam, tudva, hogy Jinnie mindig benne van egy kis buliba. A telefont elvettem a fülemtől, és megnéztem mennyi az idő. Még csak hét óra volt, unottan sóhajtottam egyet.

- Rendben, ha akarjátok. Nyolcra ott vagyunk érted - egyezett bele, és kinyomta a telefont. Egy ideig bámultam a falat, majd úgy döntöttem elmegyek futni. Magamra kaptam egy melegítőt, és egy laza pólót, és már indultam is. Bedugtam a fülhallgatót, és a közeli tó felé vettem az irányt. Körbe futottam párszor, de egy óra után már kezdtem fáradni, így leültem a padra, és a vizet figyeltem. A közelben két srác ült a padon, mindkettő külföldi volt, látszott rajtuk. Mindkettő elég helyes volt, de nem az én ízlésem. Felhangosítottam a zenét a fülemben, és halkan elkezdtem énekelgetni. Hirtelen egy kéz érintését éreztem meg vállamon, ami visszarántott a zene világából. Kihúztam a fülemből az egyik fülhallgatót, és érdeklődve fordultam hátra. Az a két srác állt mellettem, akik az előbb a padon ültek.

- Sajnálom, ha zavartalak titeket, már megyek is - mondtam, egy kisebb meghajlást követően indultam is volna, de az egyik elkapta a karom.

- Ne, ne menj el. Gyönyörű hangod van, nem akarsz énekes lenni? Az ügynökségünk új bandát akar alapítani, és a te hangod tökéletes lenne bele - mondta az egyik barátságos mosollyal. Hitetlenül néztem rájuk, és elnevettem magam.

- Az én hangom egy bandában. Nem hiszem, hogy odaillene.

- De igen. Amúgy én Seungmin vagyok, ő Jeongin - mutatkozott be a magasabbik. Mindketten magasabb voltak nálam.

- Nem hiszem, nem szoktam énekelni. Eddig csak egy ember halott énekelni - ráztam továbbra is a fejem. A zuhany alatt és főzés közben is rendszeresen énekeltem, de mivel csak Minhoval élek, csak ő halhatta.

- És ő mit mondott róla? - kérdezte Jeongin kíváncsian. Barátságosnak tűnnek, de én mint énekes? Még belegondolni is vicces.

- Minhonak tetszett - mondtam lehajtva a fejem. Mintha valami megcsillant volna a szemükben, egy ideig bámultak, mielőtt Seungmin megszólalt.