Fény a sötétben

Az új otthon felé

- Szóval, lássuk jól értem-e... - ficánkolt izgatottan a vörös hajú fiú a helyén. Rémesen hosszú volt ez a vonatút. És bár volt egy kész történetem, amit a tudtukra adok, mégis rettentően kimerítő és bonyolult volt folyamatosan hazudni. - Eddig az Ilvermorny suliba jártál és eljöttél ide, mert apukád meghalt egy... - ráncolta a szemöldökét Ronald.

- rosszul sikerült kísérleti bűbáj miatt. - segítettem ki a fiút nagylelkűen, miközben próbáltam Maddie rosszalló tekintetét kerülni. A lány pontosan tudta mit keresek ezen a helyen, de nem értett egyet a titkolózással. Szerinte Harry nem zárna ki akkor sem, ha tudná, hogy az ő érdekében jöttem. Én viszont, inkább maradok a biztonsági játéknál és hazudok, amennyit csak kell...

- Értem... És tudod melyik házba kerülsz? - kérdezte a fiú. Erre már Harry is elszakította tekintetét az ablakról és felém fordult.

- Még nem. - feleltem szűkszavúan és a barna hajú fiúra néztem.

- Ha mardekáros leszel, többet nem lóghatsz velünk. - mondta hirtelen a vörös, nekem pedig ráncba szaladt a szemöldököm.

- Ronald, ne mond ezt! - szólt rá a kicsit kócos Hermione, aki eddig egy rémesen vastag könyvbe mélyedt, de ezek szerint fél füllel így is nyomon tudta követni az eseményeket.

- Szerintem ezt döntsd el azután, hogy megismertél. - kacsintottam a vörösre, akinek az arca éppen olyan színt vett fel, mint a haja.

- Nem fog oda kerülni. - szólalt meg végre Harry. - Túl kedves hozzá. - mondta és félmosolyra húzta a száját, ahogy rám nézett.

- De ha mégis, legalább lesz egy értékelhető mardekáros barátunk. - nevetett mellettem Maddie, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. Sokat mesélt az iskolai házak közötti ellentétekről, de nem gondoltam volna, hogy ekkora az ellentét és az utálat...

- Harry. - szólítottam meg a fiút hirtelen.

- Igen? - kérdezett vissza és figyelmesen hallgatta a kérdésemet.

- Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de tudod a pletykák... - kezdtem el felvezetni a dolgot, a fiú arca pedig rögtön elkomorult. - Tényleg visszatért? - őszintén érdekelt a válasza. Az igazság. Caramel annyi mindent mondott és talált ki és az újságok sem éppen hallgatnak a tavaly történtekről, de borzasztóan kíváncsi voltam a fiú nézőpontjára.

- Igen. De ha csak ezért...! - Barna szemei szinte elvörösödtek, ahogy fellobbant a méreg benne, ezért gyorsan felemeltem a kezemet védelmezően.

- Hé, nyugi! Én nem hiszem el azt a sok szemetet amit a miniszter mond. Csak szerettem volna tőled hallani... Ne haragudj. - sütöttem le a szemem és próbáltam visszafojtani a mosolyom. Alana, remek színész vagy!

- Én... Én sajnálom. Nem kellett volna felkapnom a vizet. Csak nem szeretem, ha megvádolnak! - mondta a fiú őszintén és egy pillanatra megláttam benne az elveszett, szeretetre vágyó kisfiút, akinek az a sorsa, hogy harcoljon korunk legnagyobb gonoszával.

- Én nem foglak megvádolni. - mosolyogtam rá megnyugtatóan és a fiú őszintén mosolygott rám vissza. Könnyebb lesz a bizalmába férkőzni mint gondoltam. - Srácok, merre van a mosdó? - kérdeztem nagyjából egy óra múlva, amikor már minden izgalmas témát kiveséztek a többiek.

- Jobbra a kocsi végében. - mutatott kifele Hermione kedvesen, majd kicsit odébb húzta a lábait, hogy kiférjek. Jobbra és egyenesen. Nem volt túl nehéz feladat és valahogy mégsem láttam egyetlen jelzést sem, hogy hova a fenébe tudnék menni elvégezni a sürgető dolgaimat. Így hát, bekopogtam, majd benyitottam a velem szemben lévő kabinba. A kényelmes kis kocsiba két hatalmasra nőtt fiú, egy fekete hajú nyúzott arcú lány és két igazán jóképű fiú ült. Végignéztem rajtuk és a tekintetem megakadt a kék szemű kíváncsi tekintetű alakon. Szőke hajára úgy sütött rá a nap fénye, hogy szinte fehéren csillogott vissza felém, de az arca mégis unottan bámult vissza rám.

- Ne haragudjatok, de merre van a mosdó? - kérdeztem mindenféle felvezetés nélkül.

- Kint a tábla. - mondta a fekete hajú lány, mérges pillantásokat vetve rám.

- Öhm... Én nem láttam de... - jesszusom, mi van velem? Miért jöttem zavarba?

- Megmutatom. - állt fel a morcos szőke, és kisétált előttem a kabinból. - Jössz? - fordult hátra félig és elindult a vonat vége felé.

- Köszönöm. - mondtam halkan és sietősen lépkedni kezdtem utána.

- Nem láttalak még itt. - jelentette ki inkább magának, mint nekem.

- Új vagyok. - feleltem az egyértelmű választ. - Amerikába jártam eddig iskolába. - vontam meg a vállam.

- És Amerikába más a mosdó jelzése? - mutatott fintorogva a fejünk felett libegő jelzésre. Éreztem, hogy az arcom hirtelen mélyvörös színbe vált, de nem tudtam mit csinálni ellene.

- Nem igazán. - fintorodtam el én is. - De a ti rohadt angol vonatotok tehet róla! Ki rakja ilyen magasra a jelzéseket? - fakadtam ki egy pillanatra kiesve a szégyenlős lányka szerepéből és bosszankodva emeltem fel a fejem. A fiú felől azonban elfojtott nevetés hangját hallottam.

- Nyugi, törpe. Elsőre senki nem találja meg. - forgatta meg a szemét a fiú és nagyot sóhajtva tovább indult a szűk folyosón.

- Te végig ide jártál? - érdeklődtem a múltja után.

- Igen. - felelte kurtán és újra sóhajtott. - Te Amerikában kezdtél? - kérdezett vissza és most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak. Nem szeretem a múltamról beszélni.

- Igen. - válaszoltam a gondolataimba mélyedve. A fiú ebben a pillanatban megtorpant és hirtelen felém fordult. A szűk folyosó miatt a testünk egymásnak nyomódott és lélegzet visszafojtva néztem fel rá. A fiú lehajtotta a fejét és mély hangon szólt hozzám.

- Nem illesz bele Potter bandájába. - mondta fintorogva. Mintha az arcára lenne ragasztva ez a mimika!

- Miért, a tiédbe igen? - vontam fel a szemöldököm és játékosan elmosolyodtam. Végigmértem hosszú alakját és meglepődve tapasztaltam, hogy a ruháján keresztül is látható volt, hogy milyen izmos. A fiú pedig megnyalta az ajkát és egy lassú pislogással próbálta elrejteni a szája sarkában bujkáló mosolyt.

- Itt a mosdó, törpe. - állt odébb és kitárta előttem a karját, hogy utat engedjen.

- Alana. - javítottam ki a fiút.

- Draco. - mutatkozott be, majd még egyszer végignézett rajtam. - Viszlát, törpe. - kacsintott rám a fiú, én pedig a szememet forgatva léptem be a mosdóba. Hihetetlenül érdekes évem lesz itt... És ahogy lépkedtem vissza Maddy és a többiek felé, hirtelen elöntött valami furcsa érzés. Csak egy évre kell ide jönnöm. Amíg le nem cseng ez a sötét nagyúr feltámadás dolog. Utána visszatérek az auror képzőbe és minden folytatódik az eredeti kerékvágásban. Nem kellene erős kötéseket kialakítanom. A saját érdekemben...