Fény a sötétben

Apró lángok

Valami nagyon meleg és puha nehezedik a derekamra, miközben a fejem egyenletesen süllyed és emelkedik. Szívverés... Szívverés? 

Hirtelen kinyitottam a szemem és azonnal realizáltam mi ez az egész. Draco Malfoy mellkasán aludtam a kanapén! A karja erősen tekeredett a derekam köré, így tartva engem, miközben ő békésen aludt alattam. Egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy elmerüljek a látványban. A fiú szemei nyugodtan pihentek, szempillái hosszú árnyékot vetítettek puha arcára. Ajkai résnyire szétnyílva, apró szuszogásokat hallatva magából. 

Fogalmam sincs, hogy miért, de hozzáértem a másik kezéhez, ami a mellkasán pihent. Eres keze hosszú ujjakban végződött, az egyiken pedig egy csodálatos ezüst gyűrű csillogott. Benne zölden tekeredett egy kígyó és a fiú monogramja. Ahogy néztem őt és a szinte tökéletes alakját, a szívem kihagyott egy ütemet, majd elöntött valami furcsa érzés. És ekkor valami borzalmasan furcsa dolog történt. A tűz... Ami már az utolsókat rúgta és éppen hogy egy két centis lánggal égett... Most életre kapott és a semmiből lángolni kezdett minden fa. A már régen leégett, elszenesedett darabok újra életet adtak a tűznek, ami megvilágította az egész klubhelyiséget. 

Draco szemei egy pillanatra megrezzentek a hirtelen világosságtól, de nem ébredt fel. Csak nyögött egyet halkan, majd az eddig mellkasán pihenő kezével is átölelt. Szorosan ölelt magához és mintha motyogott volna valamit. 

- Szóltál? - kérdeztem halkan. 

- Aludj, Hercegnő. - motyogta félálomba, majd újra szuszogni kezdett. Nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, amit mondott, vagy az egész csak egy álom, de nekem hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Hercegnő... Ezt meg tudnám szokni a szájából. És a gondolataim hatására a tűz egyre erősebb és fényesebb lett. Mi a fene... Ezt én csinálom? 

Összezavarodva néztem a lángok egyenletlen lobogását és kifújtam a levegőt. Összeráncolt szemöldökkel kezdtem a tűzre összpontosítani. Aludj ki! Gyengülj! Csinálj valamit! De a lángok meg sem mozdultak. Túl fáradt vagyok... Lehet ez az egész csak egy álom... Lassan visszahajtottam a fejem Draco mellkasára és lehunytam a szemeimet. Csak álom...

---

- Öhm... Alana, nem akarok gonosz lenni... De el fogunk késni. -hallottam Draco hangját a fülemben. Hangosan felnyögtem és szorosabban fűztem magam a testéhez, hogy visszaaludjak, de amint realizáltam, hogy mit művelek, a szemeim kipattantak és azonnal felültem. 

- Bocsi! - kiáltottam zavartan, szemeim éppen olyan zavarosak voltak, mint a fiúnak. - Izé... Én...- nem tudtam, hogy mit mondjak neki. 

- Ja... Én is... - értett egyet a semmivel, de egyikünk sem mozdult. 

- Milyen óránk lesz? - kérdeztem és zavartan beletúrtam a hajamba, egy pillanatra sem szakadva el a fiú pillantásaitól. 

- Bájitaltan. - felelte kurtán. - Alana, én... - kezdte, de inkább felpattantam a helyemről. Nem akartam semmi negatívat hallani ezért inkább a dolgok elé mentem. 

- Akkor mennünk kellene. Piton nem szereti a későket. - ráncoltam a szemöldököm és felmentem a szobámba, hogy gyorsan átöltözzek. 

- Akkor órán találkozunk! - kiáltott utánam, majd hallottam, ahogy becsapja a nehéz ajtót. Mi a fene történt az éjszaka? Sietve öltöztem át és fogtam össze hosszú hajam, majd rohantam is a nyirkos alagsori terembe. 

- A mai órán párokban fognak dolgozni. - mondta Piton kimérten. - Természetesen én osztom ki a párokat. - csapta le nehéz könyvét az asztalra. A teremben a lélegzetvételek hangja is fülsüketítően hangos volt, de ez a könyvcsattanás... Akár egy bomba. 

- Tanár úr! - emelte fel a kezét Harry. 

- Potter... - sóhajtott Piton és undorodva a fiúra nézett. 

- Esetleg... Lehetnék Alana párja? - kérdezte a fiú, mire a torkomon akadt a nyálam és fuldokolni kezdtem. Maddie értetlenül kapkodta a fejét kettőnk között, Draco pedig felvont szemöldökkel nézett rám. Szemében olyan érzelmek kavarogtak, amiknek a létezéséről sem tudtam. 

- Miért engedném ezt meg? - mosolyodott el a férfi. 

- Mert ő az egyik legjobb az órán, nekem pedig segítség kell. - vonta meg a vállát a fiú. Értetlenül meredtem rá, majd Pitonra aki rám szegezte a tekintetét. 

- Alana az én párom. - szólalt meg mellettem Draco. Mi van? - Tegnap este alvás előtt megbeszéltük. - mosolyodott el a fiú. MI VAN? 

- Ez esetben... - emelte fel a fejét a bájitaltan tanár. - Malfoy, Delarson! Egy pár... Potter, maga Weasley párja lesz. Mind a ketten hasznavehetetlenek és nem kockáztatom más diákjaim életét magukkal. - forgatta meg fekete szemeit a férfi. Ebben a pillanatban pedig kinyílt az ajtó és ismerős cipőkopogásra emeltük fel a fejünket.

- Ma óralátogatást tartok. Remélem nem baj. - mosolyodott el gúnyosan Umbridge. Piton arcizmai kelletlenül megfeszültek, de tovább osztotta a párokat. 

- A pasid tudja, hogy más fiúkkal alszol együtt? - szegezte nekem a kérdést Draco. 

- Nem a pasim. - mondtam, de nem emeltem fel a fejem. Minek néz ez engem? Egyáltalán, hogy mer ilyen kérdést nekem szegezni? 

- Akkor minek vagytok így összenőve? Szex-pajtások? - gúnyolódott tovább, bennem pedig egyre nőtt a düh. 

- Mi a fasznak nézel te engem? - néztem bele hirtelen a szemébe gyilkos pillantásokkal. A fiú gúnyos mosolyra húzta a száját. 

- Akinek nem inge, ne vegye magára. - fintorodott el. Hirtelen az asztalra csaptam a kezemben lévő késsel, az üst alatt pedig fellobbant a tűz.

- Nem tudsz rólam semmit! Nincs barátom, de ha lenne se csalnám meg! Pláne nem veled! - morogtam a fiú képébe, de ő nem figyelt rám. Csak az üst alatt lobogó tüzet nézte. 

- Ezt, hogy csináltad? - mutatott a lángra. Összeszorítottam a számat és belenéztem a kék szemeibe. 

- Nem én voltam. - vontam meg a vállam, de éreztem, hogy nem vagyok túl hihető. 

- Alana, ezt hogy csináltad? - tette fel még egyszer a kérdést. 

- Nem beszél! - kiáltott fel Piton, mire mind a ketten összerezzentünk. Tényleg én csináltam? Lehetetlen. Bennem nincs ilyen mágia. Ha mégis, biztos nem a legerősebb. Ez az egész lehetetlen. Hosszú percekig meredtem az apró lángra és bárhogy próbáltam megmozdítani, nem csinált semmit...