Fény a sötétben

Tűzboszorkány

Szokásos borongós időjárás, kicsit sem szokványos hétfő reggel. Már jó pár nap eltelt a bájitaltanos kis incidensem óta, de a furcsaságok azóta teljes mértékben kimaradtak. És hogy miért? A leghalványabb fogalmam sincs. A roxmortsi hétvége során Harryék megtartották a "toborzást", ami során a mardekáros tanulókon kívül szinte mindenki megjelent. Ők nem is tudnak erről az egészről... A lényeg az, hogy már csak egy helyszínt kell találnunk és Dumbledore Serege elkezdheti az edzéseket, vagyis végre megnézhetem a saját szememmel, hogy Harry mennyire erős varázsló. 

Ma kivételesen nem esett az eső, így kimentem a Tiltott Rengeteg határába és egy céltáblát varázsoltam az egyik fa közepére, majd a bokacsizmámba rejtett tőrrel kezdtem dobálózni. Fel kell készülni arra a lehetőségre is, ha elveszik a varázspálcádat. Egy jó auror anélkül is tud harcolni. 

- Ez is az edzés része lenne? - hallottam ahogy valaki lassú léptekkel közeledik felém, de az agyam annyira máshol járt, hogy gondolkodás nélkül cselekedtem. Ahogy az illető hozzáért a vállamhoz, elkaptam a csuklóját és a fának szorítottam, torkának szegezve a kést. Egy pillanatra méregtől lángoló szemekkel néztem a hideg szemeibe, majd pár pislogás után leeresztettem a kezeimet. 

- Ne haragudj. - mondtam őszintén a fiúnak. Draco leporolta a ruháit, majd őszinte kíváncsisággal meredt rám. 

- Meddig akarsz még hazudni mindenkinek? - kérdezte a fiú, én pedig azt hittem menten elájulok. Ennyiből nem jöhetett rá, hogy ki vagyok és miért jöttem ide. 

- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenséget színlelve, de nem tudtam figyelmetlenül hagyni, a fülemben dobogó szívemet. 

- Hogy tűzboszorkány vagy. Értelemszerűen. -rázta meg a fejét, mintha csak annyira egyértelmű lenne minden. 

- Nem vagyok tűzboszorkány. - nevettem fel jóízűen. 

- De. - erősködött. - Ezért voltál annyira ismerős. Apám mesélt már a családodról. Minden nő a Delarson ágban képes uralni valamelyik elemet. - magyarázta belemélyedve. Gondolom, nem csak ezeket mesélte a családomról, ha megölte az apámat... 

- Akkor sajnos csalódást kell okoznom. Bemutatom az első boszorkányt aki nem tanúsít semmi ilyesmit. - tártam szét a kezeimet kissé idegesen. Nagyon nem szerettem erről a dologról beszélni. 

- De láttam! Az órán és amikor aludtunk a kandalló...- mondta de elakadt a szava. Szóval emlékszik arra is, hogy hogyan nevezett? Ez most nem fontos, Alana! Merlin szerelmére nem a fiúk miatt jöttél ide! 

- Mondtam, hogy nem én voltam! - csattantam fel hirtelen. - Mondtam már! Nem tudok semmi ilyesmit kezelni! Ha tudnék az apám.... - azonnal elhallgattam, mielőtt kimondhattam volna, hogy nem utált volna, nem száműzött volna... Draco szemei azonban továbbra is engem fürkésztek. 

- Mi van az apáddal? - kérdezte óvatosan. 

- Semmi. Halott és jól van ez így. - vontam meg a vállam és beraktam a késem a tokjába, majd vissza a csizmámba. - Nagyon hálás lennék, ha nem követnél állandóan, Malfoy. - mondtam hűvösen. 

- Nem követlek, Delarson. - nyugtatott meg kimérten, majd egy másodperc törtrésze alatt nekilökött a fának. A hátam a nyirkos kérgeknek feszült és a légzésem hangossá és gyorssá váltott, ahogy tekintetem elmélyedt a kék szemeiben. 

- Emlékeztetnem kellene, hogy kés van nálam? - fintorodtam el mérgesen. Nem hiszem el, hogy hagytam magam sarokba szorítani. A fiú azonban nem tágított. Közelebb hajolt hozzám és szemeit végigfuttatta ajkaimon. 

- Van benned valami nagyon érdekes, Delarson. - suttogta a fülembe és ujjait finoman végighúzta a kulcscsontomon. A szívem még soha nem vert ilyen hevesen és a gyomrom összeugrott a pillanatban, amikor bőre találkozott az enyémmel. A fiú elhajolt a fülemtől és megnyalta ajkait, majd beleharapott. Te jó ég, mi történik velem? Olyan volt, mintha felemésztenének a lángok és menten felrobbannék. Draco ujjai a kulcscsontomról felcsúsztak a nyakamra, majd megfogta az államat és közelebb húzta magához az arcomat, hogy rákényszerítsen arra, hogy a szemébe nézzek. Ajkainkat csak pár milliméter választotta el és hirtelen az agyamban csak egy mondat villogott vészesen nagy betűkkel. Csókolj meg! 

- Tudod... - hajolt megint a fülemhez. Libabőrös lettem, ahogy ajkai finoman súrolták a fülcimpámat beszéd közben. - Lélegzetelállítóan nézel ki. Ahogy a légzésed egyre szaporább, pedig még nem is csináltam semmit. - A hangja mély volt és hihetetlenül szexi. És a fiú belemarkolt a hajamba, a lélegzeteink pedig egybeolvadtak, ahogy ajkaink résnyire nyílva álltak egymással szemben. - És itt is van.. - mosolyodott el a fiú, majd eltávolodott tőlem és a kezemre pillantott. Először nem értettem mi ez az egész, majd lenéztem az ujjaimra. 

- Ez... Ez lehetetlen. - mondtam és lassan felemeltem a kezem. Az ujjaim között ott táncoltak a lángok, de nem égettek. Csak lobogtak az ujjaim között, megvilágítva a kettőnk arcát. Hitetlenül nevettem el magam és megbabonázva figyeltem a lángokat. Akárhogyan forgattam a kezemet, a lángok ott maradtak és fényesen jelezték, hogy igenis tűzboszorkány vagyok.

- Én mondtam. - lépett hátra Draco önelégült mosollyal. Ekkor felnéztem rá és a lángok egy pillanat alatt eltűntek. 

- Ezt az egészet azért csináltad, hogy bizonyítsd az igazad? - kérdeztem döbbenten, a fiú arcáról pedig lehervadt a mosoly, de nem mondott semmit. 

- Azt akartam, hogy lásd milyen különleges vagy... - hebegte a fiú döbbenten. De nem tudtam vele kiabálni. Teljesen össze voltam zavarodva ettől az egész helyzettől. 

- Akit érdekelt volna ez a dolog, már halott, köszönhetően az... Mindegy! Nem tudom irányítani és ez az egész, nem történt meg! Senkinek nem mondhatod el, világos voltam? - szegeztem felé az ujjam fenyegetően, a fiú pedig némán bólintott. Nem hiszem el! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy így odaadom magam Draco kibaszott Malfoynak? 

Mérgesen viharzottam be az iskolába, ahol a meglepetések sora még koránt sem ért véget. Lehuppantam a mardekár asztalához és mérgesen darabokra vagdostam egy palacsintát. 

- Hé! Mit ártott neked szegény étel? - ült le mellém Theodore Nott. A fiú, aki elragadó mosolyával kivette a kezemből a kést és szépen maga mellé helyezte. Egy kimerült mosoly jelent meg az arcomon és felnéztem a fiúra. 

- Kicsit stresszes a reggelem. - mondtam neki és bevettem egy kis darab palacsintát a számba. 

- Akkor talán jobb is, ha rajta adod ki és nem rajtam. - mutatott nevetve a tányéromra, mire én is elnevettem magam. 

- Teljesen igazad van. - mondtam és a szemem sarkából észrevettem, hogy Draco gyilkos pillantásokkal ül le velem szembe és Theodore alakját kezdi fürkészni. 

- Kipróbálhatnád jövőre a kviddics órákat. Segít a feszültség kezelésében. - jegyezte meg és felszúrt a villájára egy darabot az ételemből. 

- Hinnem kellene egy kajatolvajnak? - nevettem a fiúra. De ez a pillanatnyi boldogság nem tartott sokáig, ugyanis híreket kaptunk az iskola vezetésében történő változásról. Dolores Umbridge lett a főinspektor asszony. A zsebemben pedig égni kezdett az érme, amin a Dumbledore Sereg edzési időpontja díszelgett. Úgy néz ki megtalálták a helyszínt és az első edzés ma este lesz...