Fény a sötétben

Együtt vagy külön

Draco nézőpontja: 

Az időm egyre sürget és rémesen nehéz Alana előtt titkolózni... De túl sok gondja van most... Tudom, hogy gyanakszik, hiszen ő is látja, hányszor tűnök el, hányszor hagyom ki az órákat. De a szekrény nincs készen... Nagyon messze van még a kész állapottól és nekem muszáj megtennem mindent! A saját biztonsága érdekében... Nem tudhat az alkuról, amit kötöttem. 

Ha sikeres vagyok, őt nem rabolják el. Azt akarják, hogy halálfaló legyen, hiszen egy tűzboszorkánnyal a Nagy Úr könnyen nyerne... De ha megölöm az igazgatót, Alana megmenekül. És ha ehhez el kell taszítanom őt magamtól, akkor meg is fogom tenni... 

- Draco! - szólított meg a lány, arcán tisztán látszott a szomorúság. - Megint elmentél az éjszaka. - 

- Tudom. Sajnálom, de dolgom volt. - vontam meg a vállam. Csak közönyösen. Legyen vége itt és most és akkor nem bánthatom ennél is jobban. Nem bírnám elviselni az undort, amivel rám nézne... 

- Nem gondolod, hogy el kellene mondanod hol voltál? - kérdezte felvont szemöldökkel. Mindig próbálja a kemény lányt adni, de látom a szemein, hogy nagyon fáj neki amit csinálok. És én nem akarom őt bántani. A szívem megszakad, ahogy látom a könnyeit összegyűlni a szemében... 

- Nem. - mondtam egyszerűen. De! De, el akarom mondani az igazat! De nem bírom ki, ha elhagysz... Inkább elhagylak én.

- Draco, jogom van tudni az igazságot! - nyúzott tovább a lány. Már ő is a tűréshatára végén járt és ki volt merülve. Túl sok gondja van mostanában...

Alana nézőpontja: 

- Alana, hagyd már abba! - kiáltott rám Draco idegesen. 

- Akkor válaszolj! Mond meg mi olyan fontos, hogy mindig eltűnsz? - kiabáltam vissza az arcába, idegesen topogva egy helyben. Hosszú idő telt el azóta, hogy Eire az iskola udvarán járt. És valahogy úgy éreztem, az a nap megváltoztatott mindent. 

Eira belemászott a fejembe és a gondolataim nem tudtak elszakadni tőle. Folyamatosan azon gondolkoztam, mi lehet az igazság, mi lehet a valódi múltam... De egy nap, Dracot elhívta Piton. Hosszú órákon keresztül volt távol a fiú, míg én a könyvtárban vártam rá és miután visszatért, elveszett belőle valami. 

Minden nap eltűnt. Minden éjszaka kilopózott. És én hiába kérdeztem tőle bármit. 

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok és kivel! - Draco hangja élesen szelte át a levegőt, szavaival késeket döfött a szívembe. 

- A barátnőd vagyok, szóval kurva sok közöm van hozzá! Mond el, hogy mit csinálsz a hátam mögött! - éreztem, hogy a véremet elönti a méreg, a hangom mégis megremegett a sírástól.

- Pedig ebbe nincs semmi beleszólásod! Azt csinálok amit akarok!- emelte fel még jobban a hangját és mérgesen belerúgott az ágyba. 

- Már pedig vagy elmondod, vagy végeztünk! - kiáltottam gondolkodás nélkül, mire Draco szemei megrebbentek. 

- Bízol bennem?  - kérdezte érzelemmentes, nyugodt hangon. 

- Mi? - döbbentem le a hirtelen hangulatváltáson, de hamar válaszoltam. - Igen. - 

- Akkor mi a kibaszott probléma? Miért kell faggatnod, ha bízol bennem? - kérdezte mérgesen és kissé megbántottan. De ebben a helyzetben nem fogja eljátszani a mártírt!

- Draco, azt ígérted nincs több titok! Azt ígérted nem hazudsz nekem többet! - vágtam én is a szemébe a régi ígéreteit, amik miatt bizalmat szavaztam neki.