Fény a sötétben

Szétszórt emlékek

- Szóval... - huppant le az ágyamra Madison. A lány arca nyúzott volt, szemei vörösek. Gondolom sírt az éjszaka, miután Harry közölte, hogy velem megy a Roxmortsi hétvégére. Vörös tincsei egy laza kontyba fogva pihentek a feje tetején, miközben bő pulóverében feszengve ült az ágyamon. - Te és Harry... - sütötte le a szemét a lány. 

- Madison. - néztem fel rá, miközben a pólóm nyakát igyekeztem megtalálni. - Nincs olyan, hogy én és Harry. Csak barátok vagyunk. Ez egy baráti találkozó lesz, valószínűleg a Három Seprűben. - vontam meg a vállam közönyösen, de rémesen rosszul éreztem magam. Tudtam jól, hogy fájdalmat okozok ezzel a lánynak és azt is tudtam, hogy rémes ember vagyok amiatt, hogy bármit el tudnék követni a célom érdekében... De Caramel feladatot adott. Megszavazta felém a bizalmát és ha eljátszom, soha többet nem tisztelnek majd az aurorok... 

- Engem sosem hívott el kettesben a faluba... - jegyezte meg a lány csípősen és karba tett kezekkel nézett rám. Csüggedten néztem vissza rá, miközben mardosott a bűntudat. Madison a legjobb barátnőm... Magamra rángattam hát a felsőmet és leültem mellé az ágyra. Felnéztem morcos arcára és a kezembe vettem a kezeit. 

- Madison, nézz rám. - mondtam a lánynak, aki rám emelte szeplős arcát. Szemeiben tisztán látható volt a megbántottság és ezt az érzést utáltam. - Te vagy a legjobb barátom. Mindenkinél jobban ismersz és tudod jól, hogy miért vagyok itt. - nyomatékosítottam a tényeket. - Fél év múlva elmegyek az iskolából, de addig muszáj a közelében lennem! - a hangom egyszerre váltott kérlelőbe és kétségbeesettbe. Valahogy fájt, amikor kimondtam a hátralévő időmet. Elöntött egy rossz érzés és egyszerűen... Nem értem, hogy mi történik velem mostanában... 

- De nem kell randiznod vele! - háborodott fel a lány jogosan. 

- Ez nem randi! - vágtam vissza hirtelen. - Komolyan mondom, Madison, az agyamra mész! Tényleg olyan barátnak tartasz,aki megtenné ezt veled? Mit gondolsz, odamegyek hozzá és egyből szétteszem a lábam? - kaptam fel a vizet pillanatok alatt. 

- Volt már rá példa. - suttogta a lány mérgesen. 

- Mit mondtál? - döbbentem meg, de a bennem szunnyadó méreg egy kicsit sem lankadt. A lány arcára azonban azonnal kiült a megbánás. 

- Lana, én... Én nem... - akadoztak a szavai önkénytelenül. - Ne haragudj, nem akartam! - most ő fogta meg a kezeimet, de azonnal elrántottam magam és felálltam az ágyról. 

- Menj el. - mondtam neki mérgesen. - Menj innen! - kiáltottam. - Ha tényleg ezt gondolod rólam, akkor menj innen és többet ne gyere a közelembe! - mutattam az ajtóra. 

- Lana, mi van a szemeddel? - kérdezte a lány halkan, de nem érdekelt. 

- MENJ KI INNEN! - üvöltöttem torkom szakadtából, mire Madison összerezzent és halálos félelemmel az arcán kirohant a szobából. A legjobb barátnőm is ezt gondolja? Aki tud rólam mindent, aki ismer engem?! 

Belerúgtam az ágyam lábába és hagytam, hogy az ereimet átjárja a tűz és a méreg. Leborítottam az asztalom tartalmát és az egyetlen bekeretezett képemet a falnak vágtam és azzal együtt egy előtört egy hatalmas, forró láng a kezemből. Akár a füst, úgy gomolygott végig a szobán, a kép után amit elhajítottam, csak hogy felégesse középen. Madison mosolygós arca leszakadt a képről, így egyedül álldogáltam ott széles mosollyal a fejemen. Egyedül, mint mindig. Miért kell mindenkit megbántanom? Miért bánt meg engem mindenki? Miért hagynak el? Ennyire rossz ember lennék? Méltatlan a szeretetre? 

- Alana... - nyílt ki az ajtóm lassan. 

- Menj el, Draco. - suttogtam a fiúnak összetörten. Draco pedig lassan körbenézett a szobában, odament az előttem heverő képhez és rátaposott, hogy eloltsa a tüzet. Utálom ezt. Utálom, hogy mindig ő ment meg!

- Nem érdemelt meg téged, ha így gondolkodik. - ült le mellém a fiú. 

- Minden hallottál? - kérdeztem ijedten. Mi van, ha a küldetéses részt is hallotta??

- Csak a végét. Amikor kiabálni kezdtetek. - vonta meg a vállát és óvatosan átkarolt. - A szüleid nem mondták neked soha, hogy a szép lányoknak nem érdemes sírnia? - mosolyodott rám óvatosan.

- Anyukámat nem ismertem. Meghalt amikor születtem. - mondtam és eszembe jutott, hogy az apámmal való kapcsolatomat soha senkinek nem részleteztem még Maden kívül. 

- Apukád? - tette fel a kérdést a férfiről, akit az ő apja ölt meg. 

- Voltaképpen kitagadott amikor nem mutattam jelét a mágia ezen oldalának. - mutattam az elszenesedett képre. Draco arcán együtt érző pillantások jelentek meg, majd lesütötte a szemét.

- Sajnálom. - mondta. 

- Nem kell. Nagy vagyok már a sajnálathoz. - vontam meg a vállam és felálltam a földről. Végignéztem a lerombolt szobámon, majd hangosan kifújtam a levegőt. - Mennem kell. - néztem a fiúra szomorúan. 

- Potter? - kérdezte undorodó arckifejezést felvéve. 

- Ja. - forgattam meg a szemem. Draco némán bólintott, majd elindult az ajtóm felé.

- Miért randizol vele, ha nem is kedveled? - kérdezte a fiú hirtelen, visszafordulva felém. 

- Vannak dolgok, amiket nem értesz, Draco. És vannak dolgok, amik csak rám tartoznak. - Feleltem megadva magam. Szomorú mosollyal az arcomon kaptam fel egy fekete pulóvert és elmentem a fiú mellett. Ő azonban megragadta a kezemet és visszarántott. 

- Várj. - mondta és elszaladt a szobája felé. Pár másodperc kotorászás és hangos szitkozódás után pedig visszatért, kezében egy zöld, ezüst sállal. - Vedd fel. Hideg van már odakint. - mosolyodott el halványan és meg sem várva a válaszomat, a nyakam köré tekerte az anyagot. 

- Köszönöm. - mosolyodtam el, majd rohanni kezdtem a többi diák felé, akik a Roxmortsba tartottak. Harry ott állt a hatalmas, részletesen kidolgozott kapu előtt, Ron és Hermione társaságában. Mellettül pár méterrel odébb Madison álldogált egyedül, de amint meglátott szégyenkezve átment a hollóhátas lányok társaságába. 

- Szia. - mosolygott rám Harry és kedvesen átkarolta a vállamat.

- Szia. - mosolyogtam rá én is kedvesen. Igyekeztem gondtalanul szórakozni a fiú mellett, a lehető legtöbbet megtudva róla és a terveiről. Annyira igyekeztem jól érezni magam, hogy elfelejtettem a szobámat, aminek padlóján megégett és szétszórt papírok hevertek. Papírok az aurori iskolai tevékenységeimről, levelek a miniszter titkárától, melyekben kérdésekkel bombáz és persze feljegyzések Harry Potterről...