Fény a sötétben

Draco érzései

Draco nézőpontja:

- Mit akarsz vörös? - kérdeztem idegesen. Ma különösen rossz napom volt és egyáltalán nem volt idegzetem vele is beszélni. Tudom, hogy Alana legjobb barátja, de idegesített a folytonos pörgése. Mint valami bedrogozott mókus...

- Te tényleg ilyen hülye vagy? - kérdezte és belecsapott a karomba. 

- Fékezd magad sárvérű! - kaptam el a kezét a levegőben és mérgesen szorítani kezdtem a csuklóját. Senki nem érhet a karomhoz! Már nem...Túlságosan fáj... Napközben gyűlésre hívtak és azóta is megállás nélkül lüktet. Elviselhetetlen! 

Csak egy ember tudná elfeledtetni velem ezt az érzést...

- Komolyan hagyod, hogy Dominic újra tönkretegye? - kiabált velem akár egy őrült. Kicsit hátra is hökkentem, amikor belenéztem őrülten villogó szemeibe. 

- Kicsit konkrétabban, te nő! - szóltam rá mérgesen. Fáj a fejem a hangjától.

- Alana ma randizni ment Dominic személyével! - kocogtatta meg a homlokomat, de gyorsan el is kapta a kezét, miután ránézett az arcomra. Most vagy nem fél tőlem, vagy tényleg ennyire hülye és meg akar halni. Mióta mernek hozzám érni a sárvérűek? Gusztustalan... Nem... Ezek nem az én szavaim... Tény, hogy idegesítő lány ez a Madison... De nem a származása miatt és... De apám miatt muszáj így gondolkodnom...

- És? Semmi közöm Alanához. -  vontam meg a vállam semlegesen. Mit művelsz Draco? Megőrjít, hogy nem tudsz róla semmit napok óta! Az is, hogy alig látod! Ne hazudj már ennyit! 

- Jó, akkor most vegyük úgy, hogy ezt nem hallottam... - fintorgott rám és megforgatta szemeit. Nem is áll neki rosszul, ha kicsit mogorva. 

- Mond, Madison. - húztam el a számat, de titokban alig vártam, hogy kifejtse az információkat. 

- Dominic vissza akarja szerezni! Rá akarja venni Lanát, hogy megbocsásson neki! - idegeskedett, sőt szinte majdnem felrobbant és a csöpp kis termetével olyan volt, akár egy gnóm, amikor ki akarják dobni a kertből. 

- Még mindig nem látom, mi közöm van ehhez. - feleltem unottan, várva, hogy elmehessek végre a Szükség Szobájába. Ma még dolgom van...

- Merlin szerelmére, Draco! Alana téged szeret! Majd' megbolondul érted! De azt hiszi te már nem akarsz tőle semmit és csak ezért fog belemenni Dominic ajánlataiba! - hadarta. Alana szeret engem? Még mindig szeret engem? 

- És mit kellene tennem? - vontam fel a szemöldököm, nehezen leplezve izgatottságomat. A gyomrom összerándult a gondolatra, hogy a lány akibe szerelmes vagyok, még viszonozza az érzéseimet... Bárcsak igaz lenne!

- Mond el neki mit érzel, te barom! Állj elé és mond meg neki, hogy szereted! - rázta a kezeit veszetten, majd még egyszer végignézett rajtam és egyedül hagyott a folyosón. Én pedig gondolkodás nélkül rohantam Alana szobája felé. Ott leszek, amikor visszajön és elmondok neki mindent. MINDENT! Mindent? 

Tényleg el merek neki mondani mindent az életemről?  Mindent ami velem történt és ami ebben az évben még történni fog? Mi van, ha megutál? Ha nem érti meg? Ha elhagy? Végleg! És ha veszélybe fogom sodorni ezzel? Ha apám megtudja... Nem tehetem ezt vele... De hogy hagyhatnám, hogy együtt legyünk, ha nem ismeri a mostani énemet? Nem tehetem ki ennek, de komolyan. Draco! 

És itt van ő... Itt van ő és végignéz rajtam azokkal a csodálatos szemeivel. De nincs jól. Látom rajta, hogy baj van, ezért egyből a karomba zárom. A szívem majd' megszakad, ahogy hallom őt sírni, de mégis, amikor a karjaimban tartom őt, olyan mintha otthon lennék...

Alana nézőpontja:  

- Én nem tudom, hogy mit csináljak, Draco! - panaszkodtam neki az ágyon ülve. 

- Alana, semmi nem biztos... - mondta a fiú, kezét a combomon pihentetve. 

- De mi van, ha tényleg igaz? Mi van, ha én vagyok az elrabolt lány? - temettem a tenyerembe az arcomat. Komolyan nem hagy nyugodni a gondolat, hogy van egy életem amiről nem is tudok...

- De miért nem emlékszel semmire? - kérdezte Draco elgondolkodva, feltéve azt a kérdést, amire én magam sem tudok választ adni.

- Fogalmam sincs. Én... Álmodtam egy alkalommal. Egy Eira és egy Aideen nevű lány játszottak az erdőben, amikor az idősebbet elrabolta valaki. És amikor Hermione elém állt... Mintha az én gyerekkoromról beszélne. - hadartam idegesen. - Tudom butaság de... - 

- Nem butaság! - vágott a szavamba a fiú. - Egyáltalán nem, de ha válaszokat akarunk, akkor kutatnunk kell. És ezt nem tudjuk megtenni a szobádban ülve. - mosolyodott el halványan és felállt az ágyról. Rémesen jól esett, hogy támogat ebben a dologban és készen áll velem együtt keresni és összefüggéseket találni. Mert ha tényleg igazam van... Van egy családom, aki engem vár már hosszú évek óta. 

- Na gyere. - nyújtotta felém gyűrűs kezét a fiú, én pedig mosolyogva fogadtam el. Ám, az erő amivel felhúzott, kicsit túl sok volt nekem és a lendület nekinyomott a fiú testének. A levegő egy pillanatra megállt közöttünk, ahogy kezeimet a mellkasán pihentettem. 

- Draco... - néztem fel a fiúra, elveszve csodálatos, kék szemeiben. 

- Mi az, Hercegnő? - kérdezte mosolyogva és a fülem mögé tűrte kócos hajamat. Hüvelykujját végighúzta remegő ajkaimon, a gyomrom pedig megremegett az érintésétől. Bárcsak megcsókolna! Draco, kérlek! Kérlek, mond, hogy te is szeretsz még engem... Mond, hogy legyünk együtt. 

De a pillanat elmúlt, amikor az ajtóm kinyílt és Pansy lépett be rajta. 

- Draco, Piton látni akar. - mondta szinte gügyögve a fiúnak. - Fontos... - tette hozzá fontoskodva, majd besétált az ágyához.

- Menj el a könyvtárba, később utánad megyek. - mondta halkan, közben Pansy felé pislogva, mintha csak attól félne, hogy a lány hallgatózik. 

- Rendben. - feleltem és néztem, ahogy Draco a karját szorongatva kirohan az ajtón. Hirtelen elöntött a rossz előérzet, ahogy a karjára esett a pillantásom, de gyorsan leküzdöttem magamban ezt az érzést. 

- Sosem lesztek együtt. - szólalt meg Pansy, kifésülve rövid haját.

- Kösz az infót. - mosolyogtam rá bájosan, majd megforgattam szemeimet. 

- Te nem érted az ő világát, Alana. Nem tudod min megy keresztül és soha nem is fogod megtudni. - borzolta fel a kedélyeket a lány. De nem hagytam magam. Némán sétáltam el a szobából, egyenesen a könyvtár felé igyekezve. Eközben a fejemben megjelent egy gondolat... Mit nem tudhatok a fiú életéről? Mi az amit eltitkol előlem, ami mindennél fontosabb jelen pillanatban... De nem mertem találgatásokba kezdeni. Féltem attól, hogy eltalálom az igazságot...

A könyvtárban pedig hosszasan vártam a szőke fiúra, miközben újságokat kerestem Alana Aideen Delacrois elrablásáról.