Fény a sötétben

Hófedte kirándulás

-Jó reggelt, Hercegnő! - csókolt meg lágyan Draco. Halvány mosollyal az arcomon nyitottam ki a szemeimet. 

- Jó reggelt. - nyújtottam felé a nyakam, hogy visszahúzzam még egy csókra. 

- Mit szólnál, ha ma kihagynánk a tanítást? - kérdezte a fiú egy cserfes mosollyal az arcán. Az elmúlt heteink rémesen sűrűn, de unalmasan teltek. Minden nap ott ültem Draco mellett a szükség szobájában, nézve ahogy a szekrényen dolgozik, egyenlőre eredménytelenül... 

- Tetszik az ötlet. - mosolyogtam rá és lassan a fiúra másztam, hogy szorosan megölelhessem. - De előtte... - nyaltam meg az ajkaimat, amikor megéreztem kemény férfiasságát az ölemnek nyomódva. - Van egy jobb tervem. - néztem le az összefonódó lábainkra.

- Igen? - vonta fel a szemöldökét Draco, beleharapva alsó ajkába. - Hallgatlak... - jelent meg egy játékos félmosoly a szája sarkában. 

Beletúrtam a hajamba és lejjebb eresztettem a csípőmet, hogy ingerelni kezdjem a fiút, lassú mozdulatokkal. Draco hátravetette a fejét és lehunyta a szemeit az érzésre, én pedig a nyakára tapasztottam ajkaimat. Óvatosan beleharaptam a bőrébe, majd apró csókokkal borítottam be azt, miközben egyik kezemet levezettem a testén. 

- Megőrjítesz. - suttogta a fiú, kezeivel erőseb belemarkolva a fenekembe. Hideg gyűrűje belemélyedt forró bőrömbe, az érzés pedig teljesen megbolondított. 

- Mit szeretnél, Draco... - suttogtam a fülébe és beleharaptam a fülcimpájába. 

- Vetkőzz le.- adta ki az utasítást a fiú, én pedig azonnal eleget tettem a kérésének, miközben ő is lehúzta magáról a nadrágját. Meredező hosszúsága a hasa aljának csapódott, szemei pedig elsötétülve figyelték az alakomat. 

Négykézlábra ereszkedtem az ágyon és félmosollyal az arcomon belenéztem éhes szemeibe. Alig érintve a bőrét, végighúztam az ujjaimat mellkasán, a hasán, egészen a lába közé. De nem érintettem meg...

- Alana... - szólt rám türelmetlenül, de nem figyeltem rá. El akartam merülni a tökéletes testében. Ingerelni akartam, de a fiú nem hagyta magát. Megragadta a nyakamat és felhúzott magához. - Én vagyok a főnök. - suttogta a számba és mélyen megcsókolt. Nyelveink felhevülten mozogtak a szánkban, míg a fiú rámarkolt a fenekemre. 

Forróság rohant végig a testemen, amikor a fiú rácsapott a fenekemre, majd elhelyezte magát a lábaim közé. Draco kifejezetten szeret irányítani. És ezt imádtam benne! Egy lassú mozdulattal beleereszkedtem a fiúba, akinek egy hangos nyögés szaladt ki az ajkai közül. 

Beletúrtam a hajamba és hátravetettem a fejem, miközben szabad kezemmel a fiú mellkasán támaszkodtam. Lassan és ingerlően mozgattam a csípőmet, kiélvezte minden egyes mozdulatot. Megőrültem az érzéstől, ahogy kitöltött...

- Alana... - nyögte halkan a fiú és megmarkolta combjaimat, hogy gyorsítson a tempón. Én pedig válaszul mélyen lenyomtam a csípőmet. A fiú hangosan felnyögött és szemei fennakadtak a gyönyörtől. 

- Azt hiszem, át kellene adnod az irányítást. - suttogtam hevesen lihegve. A fiú pedig átkarolta a hátam és egyetlen mozdulattal a hátamra terített. 

- Ne is álmodj róla. - szólt vissza Draco önelégülten és erősen mozogni kezdett bennem.

---

A kinti levegő fagyos volt és a hó hatalmas pelyhekben hullott ránk úgy, mintha sosem akarna megállni. A táj csodálatos volt és mi kézen fogva sétáltunk a Roxmotrs felé vezető csúszós úton.

- Eira keresett azóta? - kérdezte Draco egy pár percnyi szünet után. 

- Nem. - ráztam meg a fejem, magamban küszködve az érzéseimmel. Tudom, hogy én küldtem el, mert nem hiszem el ezt a történetet, de... Zavar, hogy nem is próbálja bebizonyítani az ellenkezőjét.