Fény a sötétben

Összezavarodva

Rémes fejfájásra ébredtem, a fejem pedig egyenletesen emelkedett és süllyedt. Hol a fenében vagyok? Lassan kinyitottam a szemeimet, érezve mekkora hibát követtem el, ugyanis amint fényhez jutott a tekintetem, a fejfájás elhatalmasodott rajtam és a gyomrom hirtelen mindent ki akart adni magából.

Lábak. Kéz a hátamon. Felemelkedtem a helyemről és akkor tudatosult bennem, hogy a prefektusi mosdó padlóján fekszem, alattam Draco Malfoy, hátát a hideg falnak vetve szunyókál. Én végig az ölében pihentettem a fejem, míg ő félig ülő helyzetben szenvedett a hideg padlón. Mégis mennyit ittam az éjszaka? 

Egy halk nyögés kíséretében végigsimítottam az arcomon és megpróbáltam felállni a földről, de a szédülés hatalmába kerített. Hányni fogok... Vagy mégsem... Te jó ég, utálom a másnapot!

- Tessék, idd meg ezt. - nyitotta ki fáradt szemeit Draco és a kezembe nyomott egy poharat.

- Inkább nem, köszi. - fintorogtam, amint az agyam elkezdte feldolgozni a tegnap esti alkohol mennyiség hatásait.

- Nem alkohol, buta. - mosolyodott el kimerülten és a pálcájával a pohár felé suhintott, ami azonnal megtelt valami zöldes folyadékkal. - A másnapra. - vonta meg a vállát a fiú.

- Ohh, köszönöm. - motyogtam kissé bátortalanul és kortyolni kezdtem az italt. Végül is a kinézete sokkal rosszabb volt mint az íze és azonnal elmulasztotta a hányingeremet és a fejfájásomat.

- Hogy vagy? - kérdezte halkan.

- Jobban. - feleltem kissé kínosan érezve magam, miközben rémes bűntudat uralkodott el rajtam. Végignéztem a fiún, aki álmosan törölte meg a szemeit. Ekkor vettem észre, hogy a kezén vörös és lila foltok virítottak. Azonnal elkaptam a kezét és vizsgálgatni kezdtem.

- Mi történt veled? -kérdeztem az emlékeim között kutatva, de sajnos sikertelenül. A vodka túlságosan homályossá tette az emlékeimet.

- Nem emlékszel? - döbbent le a fiú és visszahúzta tőlem ujjait.

- Nem igazán. - Vallottam be. - Az utolsó dolog amire emlékszem... Hogy azt mondtad senkibe nem vagy szerelmes...  - sütöttem le a szemeimet fájdalmasan. Rémesen rosszul voltam. De már nem az esti szórakozás miatt, hanem mert fájt, amit a fiú az éjszaka mondott.

- Utána pedig Woller megcsókolt téged. - nézett a szemeimbe pislogás nélkül. Dominic megcsókolt... Amint kimondta a szavakat, szinte éreztem az ajkaimon a fiú ismerős száját. Kirázott a hideg.

- Megütötted... - raktam össze a képet gyorsan, Draco pedig némán bólintott. Megütötte... - Draco, nézd én... Én nem tudom mi ütött belé. A mi dolgunk már rég le lett zárva, nem értem miért jöttek elő benne ezek a dolgok. - idegesen beletúrtam a hajamba és vártam, hogy reagáljon valamit.

- Nem tartozol nekem magyarázattal. Nem vagyunk együtt. - vonta meg a vállát érzelemmentesen, szemeit egy pillanatra se véve le rólam. Fogalmam sincs, hogy mit kellene most mondanom, csak ültem ott némán, a könnyeimmel küszködve, várva hogy lépjen valamit. De ő néma maradt és én is... 

Mondanom kellene valamit? Tennem? Bizonyítanom? Vagy csak menjek ki innen? Mi a helyes lépés akkor, amikor a fiú akibe beleszerettél már nem akar téged? Össze voltam zavarodva... És ezért megtettem az egyetlen dolgot ami az eszembe jutott. 

- Akkor azt hiszem ez már nem tartozik hozzám. - csatoltam le a karkötőmet és felé nyújtottam. 

Draco nézőpontja: 

Most tényleg visszaadja? Mi a fenét akar ez a lány? Azt hittem... Tegnap este azt mondta szeret engem és velem akar lenni... 

Draco, ne legyél hülye! Tudod, hogy nem emlékszik rá! Tudod jól mennyire részeg volt. Biztos azt hitte Dominic van vele! Mégis miért akarna velem lenni? Mit akar tőlem egy ilyen tökéletes lány? Pont tőlem?? Egy roncs vagyok! Egy kész rémálom! És a legrosszabbat nem is tudja...

Alana auror akar lenni. Már félig az is. Én csak tönkretenném őt. Még engem is tönkretett ez a dolog, ami a nyár utolsó napjaiban történt... De most először tudtam aludni azóta. Most, hogy ő itt van velem. Nem akarom elveszíteni, de talán jobb lenne... Bántani fogom és szenvedni fog miattam, ha együtt maradunk... 

Tudom, elrontottam. Vártam rá, hogy megkérjem legyen a barátnőm. De akkor jött Potter esete, majd el kellett menni és Woller... Minden az ő hibája! 

Ugyan, Malfoy. A te hibád. Minden mindig a te hibád. Ahogy apám mondja mindig: "Az egész életem tönkrement miattad. Hagyd azt a lányt. Őt is tökre fogod tenni! A halálba hurcolod..." Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen! 

De mégis... Hiszen csak rá kell nézni! Tökéletes... A puha haja, a telt ajkai, a szeretetteljes mosolya és a szemei, amik minden érzelmet elárulnak. Imádom, hogy titokzatos, imádom, hogy neki is vannak gondjai. Megbocsátotta amikor hazudtam és kimondta a legerősebb szót, amit még sosem hallottam, csak anyám szájából. Szeretlek... 

De most visszaadja a karkötőt és én nem tudom mit mondjak neki...

Alana nézőpontja:

- Draco, nézd én sajnálom. - mondtam ki végül a nehéz szavakat. Bárcsak azt mondaná, hogy szeret! Bárcsak én is ki tudnám mondani, hogy szeretem! De félek... Hiszen nem mond semmit, nem tesz semmit, csak bámulja a láncot a kezemben. Tényleg ennyi lett volna neki ez az egész? Ennyi volt kettőnk története? 

- Mit? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Hogy megbántottalak. - mondtam. - Nem volt jogos, ahogy akkor beszéltem veled és nem kellett volna így letámadnom. - gyerünk Alana. Bátor vagy, nem félsz, hogy összetörik a szíved! Legrosszabb esetben azt mondja amit tegnap éjjel, hogy nem szerelmes. De ki kell mondanom. Tudnia kell, hogy szeretem! Hogy mellette akarok lenni!

- Semmi baj. - vonta meg a vállát lemondóan és még mielőtt kimondhattam volna, hogy szeretem... Felállt és a kezét nyújtotta felém. - Menjünk reggelizni. Enned kell valamit. - mondta halkan.

- Menjünk. - sütöttem le a szemem szomorúan, majd elfogadtam a kezét. És ahogy a bőrünk összeért, melegség áradt végig a testemben, a szívembe pedig fájdalom hasított... Maradj velem...

De Draco a reggeli közben nem nagyon akart beszélgetni. Sőt, mindenki néma csendben nézte a tányérját és próbált nem hányni. Vagy éppen nem elaludni. A máskor nyüzsgő mardekár most csendes volt és mindenki arcára rá volt írva a másnap.

- Nem hiszem el, hogy megint lehánytam! - nyögte Blaise és beleverte a fejét az asztalba. Haja belelógott a müzlijébe, gyomrából bizonytalan hangok törtek elő.

- Egy életre büntetőmunkán leszel, haver. - csapta hátba Monstro, majd visszatemette arcát a karjai közé és lassan horkolni kezdett.

- Piton meg fog ölni. - suttogta felém a fiú. Együtt-érzőn pislogtam felé, majd megéreztem magamon egy puha tenyér érintését. 

- Alana, beszélnünk kell. - mondta Hermione komoly hangon, kezében ott volt a napok őta olvasott vastag könyv...