Fény a sötétben

Levelek távolról

"Egyetlen Szerelmem!

Nem is tudom mit mondjak. Mardos a bűntudat azóta a nap óta, hogy ott hagytalak.Sajnálom, hogy egyedül kellett hagynom téged! Sajnálom, hogy csalódást okoztam a döntéseimmel de legfőképpen azt  sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Okozok neked minden nap... Sokkal jobbat érdemelsz mint én, sokkal többet, sokkal boldogabbat. Nem tudom mivel érdemeltem ki azt, hogy engem választasz, de örökké hálás leszek neked. 

Remélem te nem roskadtál magadba! Ismerlek és nem szeretném, hogy éjszakákon át sírja a párnádba temetkezve, elzárkózva mindentől és mindenkitől. Alana, enned kell! Enned és innod és kimenned a levegőre. Legyél egy kicsit a napsütésben. Hidd el, túl jól ismerlek már és bár te nem írhatsz nekem, pontosan tudom, mit csinálsz éppen! Tudnod kell, hogy az egészséged a legfontosabb. És a biztonságod. Figyelned kell magadra! 

Ismerd meg jobban a testvéredet. Beszélgess a szüleiddel. Játssz a sárkányoddal! Ash is megérdemli, hogy boldog legyen a gazdája. És van számodra egy kis meglepetésem is...

Minden nap, minden percében rád gondolok és arra, hogy mennyire hiányzik a nevetésed, a csókod, a gyönyörű pillantásod. Csak te adsz erőt nekem ezeken a napokon, miközben körülöttem minden egyre sötétebb. Ők háborúra készülnek és pusztításra, Alana... Emberek fognak meghalni és én nem akarok ilyen oldalon állni. 

Alig várom, hogy találkozzunk és újra a karjaim közé vehesselek. Te vagy a legjobb dolog az életemben és remélem ugyan úgy tudsz majd szeretni, amikor újra egymáséi leszünk. 

Szeretlek! 

-D.M."

Magamban mosolyogtam a levélen. Ez az első levél amit kaptam tőle és egyszerűen mindenben igaza van. Elzárkóztam és magamba roskadtam... De hiába szeretett volna Draco jót tenni, nem láttam értelmét a nevetésnek. 

Nem írhatok neki. Nem mondhatom el neki, hogy szeretem, hogy hiányzik, hogy nincs miért sajnálkoznia! El akarom mondani neki, hogy ugyan úgy szeretem, sőt minden nap egyre jobban... És valamit tennem kellett!

Leültem hát az asztalomhoz és elővettem egy pergament. Leírtam neki mindent. Minden érzésem, minden gondolatom és minden félelmem. De nem küldtem el neki. Nem tehettem. Megígértem, hogy vigyázni fogok magamra és nem akarom, hogy aggódjon. Ezért csak megírtam amit úgy gondoltam elmondanék neki ebben a percben, majd összehajtottam és betettem a fiókomba. És ezt tettem minden egyes alkalommal, amikor Draco levelet írt nekem...

---

"Drága Alana!

Gondolom rémesen örülsz, hogy végre itt a nyár. Ideje feltöltődnöd egy kicsit, drága tűzboszorkányom!

Velem minden rendben van, ne aggódj! Vagyis... Nem akarok hazudni neked.. Rémesen vagyok! Apám minden este... Én nem is tudom, hogy kellene ezt leírnom. De biztos vagyok benne, hogy te érted. És a halálfalók? Ünnepelnek! Ünnepelnek és tervezgetnek, hiszen elfoglalták a minisztériumot!

És megtámadták a Weasley esküvőt... Én nem voltam ott! Nem bántottam őket, de Tudod ki tombol a méregtől azóta. Majdnem elkapta Harry Pottert, de a fiú megint kicselezte. Mint mindig. Egy hete rajtaütést is szerveztek és... Sajnálom, hogy nekem kell elmondanom, de Alastor Mordon meghalt... 

Sajnálom. Minden egyes nap egyre jobban sajnálom, hogy belekevertelek ebbe az egészbe! Mindent visszacsinálnék ha lehetne! Mindent... Bárcsak ne szerettem volna beléd... Néha ezt kívánom. Hiszen akkor most nem kellene bujkálnod, nem kellene némának maradnod. Sajnálom, Ally... De találkozni fogunk! Egyszer...