Fény a sötétben

Draco búcsúja

Draco mellettem fekszik, én pedig kemény, izmos hasára helyezem a fejem. Érzem, hogy milyen hevesen ver a szíve és azon gondolkozom, vajon ez lesz az utolsó alkalom, hogy látom? Mi lesz velünk, ha el kell innen mennem? És ha maradok? Az apja sosem engedné meg, hogy együtt legyünk. Ez az egész dolog kettőnk között sokkal komolyabbá vált, mint azt valaha is hittem volna. De mi ez az egész? 

Szeretjük egymást, de soha nem mondtuk ki, hogy együtt is lennénk. Ha elmegyek, nincsenek kötelezettségek, nincsenek elvárások. Csak megszűnünk egyek lenni és talán ez a legkevésbé fájdalmas lehetőség...

A szoba hideg volt a még mindig tomboló vihartól és én a fejemre húztam a takarómat, hogy elrejtőzzek a gondolataim elől. Nem szerettem a viharokat... Mindig úgy éreztem magam tőle, mintha elszívná minden energiámat, minden életkedvemet.

- Mi a baj? - kérdezte Draco, miközben felemelte a takarót, hogy bekukucskáljon alá.

- Nem akarok elmenni. - motyogtam szomorúan, visszarejtve magam a hasa és a takaró közé.

- Kifizetem én. - nyögte be hirtelen. Ez most... Azonnal ledobtam magamról a puha, de mégis hideg takarót és dacosan néztem a szőke fiú várakozó szemeibe.

- Nem.- mondtam egyszerűen, de tudtam, hogy ennyivel nem zárhatjuk le a dolgot.

- Mi az, hogy nem? - vonta fel a szemöldökét meglepetten. Kirázott a hideg a pillantásaitól, de egyszerűen...

- Draco, ez rengeteg pénz! Nem fogadhatom el és a szüleid sem mennének bele! - rácsaptam izmos combjaira, amik ott pihentek mellettem az ágyon. A fiú összehúzott szemekkel nézett rám, vélhetően nem tetszett neki a mondanivalóm.

- Az én pénzem, az én döntésem.- vonta meg a vállát, jelezve, hogy nincs túl sok beleszólásom a döntéseibe. 

- Az én életem, az én döntésem! - csattantam fel idegesen. Bölcs, vagy nem... Túl makacs vagyok ahhoz, hogy elfogadjam. Nem hagyom, hogy a saját, jövőjére félretett pénzből fizesse az iskoláztatásomat és az életemet! Mégis milyen ember lennék, ha ezt megengedem? 

Teljesen elmerültem a gondolataimban, ezért észre sem vettem a változást ami Draco tekintetében állt be. A fiú némán nézett végig rajtam, szemei valahogy elsötétültek, valahogy... Egy másodperc törtrésze alatt kerekedett felém és erős kezeivel a fejem fölé szegezte kezeimet a matracon. 

- Nem szeretem, ha nemet mondanak nekem. - suttogta mély, érdes hangon. A gyomrom megremegett, amikor közelebb hajolt a fülemhez. Lehelete megcsiklandozta bőrömet, ajkai pedig puhán érintették a fülcimpámat. - El kellene fogadnod az ajánlatom... - suttogta. 

- Különben mi lesz? - kérdeztem mély levegőket véve, hogy lassítsam heves szívverésem. Lehunytam a szemem és vártam, hogy mit lép a fiú. Draco pedig egy pillanatig csak várt és élvezte a tudatlanságomat, majd finoman beleharapott a fülcimpámba.

- Mindjárt megtudod... - szinte láttam magam előtt, hogy arcán szétterül a mosoly, rajtam pedig végigfutott a forróság. Mind a ketten pizsamába öltözve feküdtünk az ágyon és hálás voltam magamnak, hogy levettem a fehérneműmet. 

Draco kezei hirtelen elengedték a csuklómat és ujjai a pólóm alá siklottak. Hideg érintésétől kirázott a hideg, ő pedig megemelte a hátamat, hogy lerántsa rólam a ruhadarabot. 

- Nem bírok betelni veled. - mondta, szemeivel végigkövetve vonalaimat. Éreztem, hogy az arcomat elönti a pír és felültem, hogy én is levegyem róla fekete pólóját. De ő elkapta a kezeimet. - Ma én döntök mindenről. - mondta a fiú, vággyal teli szemekkel és elővette a pálcáját.

- Draco, mit... - kerekedett el a szemem, amikor hátralökött az ágyon és újra a fejem fölé nyomta a csuklóimat. Halkan elmormolt egy igét az orra alatt és elvette a kezeit rólam. De én nem külön megmozdítani a kezeimet. 

- Minél többet ficánkolsz, annál szorosabb lesz. - szája sarkában megjelent egy gúnyos félmosoly, nekem pedig döbbenten szétnyílt az ajkam. Összekötötte a csuklóimat! De az érzés nem borzasztott el, sőt... Izgalom áradt végig a testemben és remegő lábakkal vártam, hogy mit fog most csinálni. 

Draco  szája nedves csókokkal szántotta végig a testemet, elidőzve csupasz melleimen és érzékeny kulcscsontomon. Ajkainak érintése lángra lobbantotta az egész testemet és egyre türelmetlenebb voltam... Draco fogai a nadrágom szélét húzták, tekintete találkozott az enyémmel. Szinte elvarázsolva figyeltem minden mozdulatát, nem foglalkozva az egyre hevesebb lélegzeteimmel.

Ő pedig feltérdelt, hogy lehúzza rólam a nadrágot és ő maga is levetkőzzön. Végignéztem izmos alakján, kidolgozott hasizmain és kemény hosszúságán. Tökéletes volt és csábító. Ebben a fiúban nincs hiba.

- Hozzád akarok érni.- nyöszörögtem vággyal telítve. Draco arcán önelégült mosoly jelent meg és visszamászott a lábaim közé.

- Ma nem, Hercegnő. - suttogta a fiú. Ajkai finoman harapdálni kezdték a belső combomat, belemarkolva csípőmbe. Hihetetlen érzések kerítettek hatalmába és akaratlanul is az jutott eszembe, hogy Dominic mellett sosem éreztem így magam... 

Hangosan felsóhajtottam, amikor megéreztem a fiú lélegzetét a lábaim közötti lüktető ponton. Az egész testem megremegett és szinte felrobbantam, amikor megéreztem magamon nedves, forró nyelvét. A fiú finoman belém harapott, amitől egy halk sikoly hagyta el ajkaimat.

- Ne kelljen némító varázs tennem a szobára, Alana. - nézett fel rám egy pillanatra. A fiú teljesen  a hatalmába kerített, az agyam kikapcsolt, a testem szinte felrobbant. 

- Halk leszek. - ígértem meg neki önkívületi állapotban. De a fiú mintha direkt azt szerette volna elérni, hogy sikoltsak. Nyelve váltakozó tempóban mozgott rajtam körkörösen, majd fel és le, egyre fokozva az ölemben a feszültséget. - Draco... - nyögtem fel tudatlanul, a fiú pedig rácsapott a combomra. Felfoghatatlan érzések. - El fogok élvezni... - nyögtem fel újra. A fiú pedig elszakadt tőlem. 

Idegesen és értetlenül próbáltam felemelni a fejem, hogy kérdőre vonjam őt, de Draco visszanyomott az ágyra. Ő irányított és imádtam minden pillanatát. Draco megfogta a lábaimat és egy erős mozdulattal közelebb rántott magához, majd végignézett rajtam.

- Csodálatos vagy... - suttogta. - Most pedig élvezz el a kedvemért. - mosolyodott el és egy erős lökéssel belém hatolt. A hirtelen jött érzéstől hangosan felnyögtem és az érzékeim szinte felrobbantak. A fiú teljesen kitöltött, mozgása olyan volt, mintha minden egyes lökéssel elélveznék. 

Draco hátravetette a fejét és a nyakába emelte lábaimat. Fokozott tempóban kezdett el mozogni bennem és a szobát betöltötték egyre hangosabb nyögéseink. A fiú lehunyta szemeit és szinte elveszetten nyögte a nevemet. 

- Alana... - nyögött hangosan, én pedig egyre jobban szenvedtem attól, hogy nem érhetek a fiú tökéletes testéhez. De a gondolataim hamar megszűntek az egyre fokozódó vágytól és nem sokkal később a nevét sikoltozva élveztem el, a fiúval egyszerre. 

- Szeretlek. - mondtuk egymásnak egyszerre, lihegve kiterülve az ágyon. 

- Ha úgy is döntesz, hogy elmész... - mondta a fiú két lihegés között.. - Minden nap elmegyek hozzád. Nem akarok nélküled itt lenni... - hatalmas boldogság áradt szét a testemben, úgy éreztem a felhők felett járok és ezt senki és semmi nem tudja elrontani.

- Kitalálunk valamit, Draco... Nem akarlak elveszteni. - nyomtam egy cuppanós puszit a fiú arcára. 

- Alana, te vagy a legjobb dolog az életemben, nem fogom hagyni, hogy elveszítsük egymást... - suttogta kimerülten. Erős karjaival a mellkasára vont, majd betakarta testünket... Így aludtunk el a néma szobában, egymásba olvadva, a másik szívverését hallgatva.