Fény a sötétben

Látogató érkezik

Elérkezett a szünet előtti utolsó roxsmortsi hétvége. A diákok izgatottan rohangáltak meleg ruhákba bugyolálva és várták, hogy bevásárolhassanak a szüleiknek és barátaiknak Karácsonyra. 

- Szóval... - huppantam le Draco mellé a padra, aki gondterhelt arccal nézett a földre. - Én elrohanok megvenni az ajándékokat, addig te is intézheted amit szeretnél és utána találkozunk a három seprűben. - hadartam. 

- Aha. - felelte a fiú, de nem figyelt rám. 

- Mi a baj? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, miközben a kezeim közé húztam Draco remegő ujjait. 

- Én csak... Keresnem kell valakit aki odaadja ezt Dumbledorenak... - bökdöste meg a kabátja alatt lapuló tárgyat. 

- Ez az? Az átkozott könyv? - kerekedett el a szemem és azonnal rácsaptam a karjára. 

- Hé, nyugi! Be van csomagolva! - csapott a kezemre Draco finoman. A fiú rengeteget gyötrődött az egyre közelgő feladata miatt. Éjszakákon át gondolkodott, órákról maradt le és ingerülten tervezgetett. De hamar rájött, hogy nem tudja szemtől szemben megtenni. Így kitalált egy tervet... 

Draco némán ült a padon és a gondolataim az én hangomat is elvették. Szerettem volna azt mondani neki, hogy nem lesz semmi baj, de nem tehettem. Vagy így, vagy úgy, de valaki meg fog halni. Vagy ő, vagy Dumbledore. 

- Gyere... - szólalt meg a fiú mosolyt erőltetve az arcára. - Ajándékot kell neked vennem. - lökött meg a vállaival. 

- Remélem lesz közötte valami édesség is. - incselkedtem vele, hogy eltereljem a gondolatait.

- Te nő! Az egész vagyonom rámegy az etetésedre! - temette arcát a kezei közé, de hallottam a hangján, hogy egy kicsit feloldódott. 

---

Izgatottan jártam a boltokat, hogy mindenkinek a lehető legszebb ajándékot szerezzem be, miközben folyamatosan Dracora gondoltam. Bárcsak történne valami hirtelen változás... Valami ami segítene neki és megoldaná a gondjait. De ez lehetetlen nem? 

- Sziasztok! - köszöntem a többieknek, amikor beléptem a Három Seprűbe. Mivel Draco még nem volt sehol, úgy döntöttem ráköszönök a barátimra. Hermione, Madison, Ron és Harry egymás mellett üldögéltek, vajsört kortyolgatva a hideg kocsmában. 

- Alana! Gyere ülj le mellénk! - örült meg Madison, amikor meglátott. 

- Mi a helyzet? - kérdeztem és elvettem Ron italát, hogy kortyoljak egy hatalmast. 

- Ezt nem hiszem el! Mindig ezt csinálod! Hermione, szólj rá, megissza a vajsörömet! - kiáltott Ron kétségbeesetten, mire Harry jóízűen kinevette. 

- Felnőtt ember vagy, Ronald! Old meg a saját problémáidat. - csapta meg a fiú karját Hermione, majd kedvesen felém fordult. 

- Éppen végeztünk a bevásárlással. - tájékoztatott a lány. - Te mi járatban? - kérdezte.

- Dracot várom. Mind a ketten elmentünk bevásárolni. - mosolyodtam el halványan és az ajtó felé fordítottam a pillantásaimat. 

- Még mindig azzal a barommal vagy? - fintorgott Ron, én pedig kedvesen sípcsonton rúgtam.

- Még egy ilyen és a fejedre öntöm a sört. - fenyegettem meg játékosan, de Ron szemeiben őszinte rettegés csillant. 

- Lana... - bökött oldalba Madison. - Theo esetleg... Nem beszéltél vele mostanában? - kérdezte halkan, miközben arca mélyvörös színt vett fel. Önelégülten elmosolyodtam és a mellettünk llévő asztalra néztem, ahol Theo éppen koccintott Adrian Pucey személyével. 

- Hé, Theo! - kiáltottam oda neki. 

- Mi? Mit művelsz? Alana! - csapkodott Madison agresszíven, de hamar visszafogta magát, amikor Theodore lassan odalépkedett az asztalunkhoz. 

- Mi a helyzet, Szépség? - karolta át a vállamat a fiú és intett egyet a többieknek. 

- Nem szeretnéd meghívni Madison barátnőmet egy italra? - kérdeztem visszatartva a nevetésem. Theo egy félmosollyal nézett a lány után, aki szemeit erőszakosan szegezte a lábára.

- Nagyon szívesen. - felelte felém kacsintva. 

- Szívesen. -suttogtam Madison felé, aki azonnal felállt a helyéről. 

- Nekem nem tudnál ilyen könnyen barátnőt szerezni? Egy másikat... - fintorodott el Ron, amikor újdonsült barátnőjére gondolt, Lavenderre. 

- Ugyan kérlek... Mi bajod az idegesítő, tapadós lányokkal? Nem értem. - nevettem gúnyosan és most Ronon volt a sor, hogy belém rúgjon. 

- Lana... - szólított meg Harry mosolyogva. - Esetleg holnap reggelizhetnél velünk. Régen lógtunk már együtt. - dobta fel az ötletet, én pedig boldogan fogadtam el az ajánlatot. 

Ekkor azonban megláttam Draco rémült arcát. Azonnal elköszöntem a többiektől és utána rohantam. A fiú hevesen vette a levegőt és ijedten járt a szeme fel alá. 

- Draco, állj már meg! - kiáltottam utána. Nem értettem mi baja van, nem tudtam mi történt, hiszen csak lerakott egy könyvet. De aztán meghallottam a sikítást...

---

Katie Bell majdnem meghalt. Kicsomagolta a könyvet amit Draco adott neki és az majdnem megölte. Mindenki rémesen aggódott a lányért és találgatásokba kezdtek az elkövető személyét illetően, de én... Én csak Draco miatt aggódtam. 

- Enned kell valamit. - suttogtam idegesen a fülébe a vacsora asztalnál. 

- Nem tudok. - válaszolta elmerülve a gondolataiban. Sápadt volt, a szemei pedig vörösek és puffadtak... Rémesen aggódtam érte.

- Draco, nem a te hibád! Nem akartad, hogy baja essen! - mondtam. de tudtam, hogy ez egyáltalán nem fog segíteni a fiún. 

- Majdnem megöltem... - mondta pislogás nélkül. Támogatás képen a combjára csúsztattam a kezemet és megszorítottam azt. 

- Én itt vagyok neked. - hajtottam a fejem a vállára és ott is tartottam, amikor az öreg gondnok berohant a terembe és Dumbledore irányába szaladt. Hosszasan magyarázott valamit az igazgatónak, aki egy bólintással jelezte, hogy távozhat a férfi. 

- Diákok! - állt fel a porondjára. - Ma este nagyon különleges vendégeink lesznek... - mondta izgatottan, mire mindenki forgolódni kezdett. 

És ekkor a hatalmas ajtó recsegve tárult fel és belépett rajta három személy. Azonnal felemeltem a fejem Draco válláról és mintha a fiút is felrázták volna. Mind a ketten döbbenten és egy kissé pánikba esve pislogtunk az ajtó felé. 

- Alana, ezek... - kérdezte Draco döbbenten.

- Igen... - suttogtam és belekapaszkodtam a fiú erős kezeibe.