Fény a sötétben

Elrabolt rémálom

- Nem tetszik, hogy körülötted legyeskedik. - mondta Draco mérgesen, éppen amikor kinyitottam a szemem. 

- Egész éjjel ezen agyaltál? - kérdeztem egy hatalmas ásítás keretében. Minden végtagomban izomlázam volt és úgy éreztem sosem fogom már kialudni magam, de a fiú nem hagyott nyugodni.

- Láttad hogy néz rád? És amikor felálltál! Végig a fenekedet nézte! - ült fel a fiú az ágyon és beletúrt kócos hajába. Végignéztem a fiú dühös arcán és egyszerűen nem tudtam visszafogni a mosolyomat.

- Féltékeny vagy? - kérdeztem tőle, mire hirtelen felém kapta a fejét.

- Én sosem vagyok féltékeny, Delarson. - a fiú felém mászott az ágyon, miközben szemei egyre sötétebbek lettek. Ajkain vággyal teli mosoly bujkált, elterelve a figyelmemet a lábaim remegéséről. 

- Nem úgy néz ki, Malfoy. - incselkedtem vele és lassan megnyaltam az ajkaimat. A fiú tekintete követte a nyelvem mozgását és ujjaival beletúrt a hajamba.

- Talán nem volt elég az éjszaka? - vonta fel a szemöldökét és végiglökött az ágyon. A lábaimat automatikusan a dereka köré csavartam, a fiú pedig az ölemnek nyomta kemény férfiasságát. Ajkai újra megtalálták a nyakamat és finoman harapdálni kezdte a bőrömet.  - Eszméletlen dögös vagy a ruháimba. - suttogta a bőrömnek, becsúsztatva ujjait a rajtam lévő pólója alá. 

Meleg ujjainak érintése azonnal lángra lobbantotta a testemet és halkan felnyögtem, amikor megéreztem hatalmas tenyerét a melleimen. 

- Alana! - hallottam a kopogást az ajtómon. 

- Pillanat! - kiáltottam vissza két kéjes nyögés között, lehunyva szemeimet. 

- A pillanat kicsit kevés lesz, Édesem. - csókolta meg a kulcscsontomat a fú. Halkan felkuncogtam a kijelentésén és hátravetettem a fejemet. 

- Alana! - csapódott ki hirtelen az ajtóm hatalmas hévvel és Dominic viharzott be rajta feldúltan. Dracoval azonnal szétrebbentünk az ágyon, elérve egy két méteres távolságot. Idegesen beletúrtam kócos, zilált hajamba és hitetlenül néztem fel a fiúra.

- Te normális vagy? - kiáltottam rá. - Milyen jogon törsz be a szobámba? - kérdeztem  mérgesen, ráhúzva a takarót csupasz lábaimra.

- Késésben vagyunk és nélküled nem tudok edzeni. - mondta gúnyos mosollyal a száján, többször is végigmérve kettősünket, majd szemei megállapodtak a nyakamon. 

- Ma nem együtt edzünk és ezt te is tudod. - húztam össze a szemeimet és a kezeimet a nyakam köré fontam, hogy elrejtsem a fiú tekintete elől. Rémesen kényelmetlen helyzetbe hozott és nem tetszett ez az érzés. 

- Ohh, tényleg. El is felejtettem. - mosolygott, beletúrva a hajába. A pólója kissé felcsúszott izmos hasán, megmutatva ezzel a V-vonalát, amiről gyorsan el is kaptam a pillantásaimat. 

- Mit akarsz még? - kérdezte Draco mérgesen, miután a fiú némán nézelődött a szobámban, hosszú perceken keresztül.

-Alt várom. Elkísérem a terembe. - mondta Dominic, mintha teljesen egyértelmű lenne. Én konkrétan csak pislogni tudtam döbbenetemben, a szavaim pedig elakadtak. De Dracot szokás szerint nem kellett félteni.

- Kösz, de el tudom én is kísérni. Majd megyünk, ha befejeztem amit elkezdtem. - állt fel Draco az ágyról, kicsit sem rejtegetve az izgalmat, ami még mindig megmutatkozott rajta. Feszesen kihúzva magát odaállt a fekete hajó fiú elé és pár percnyi fenyegető pillantás után, nemes egyszerűséggel kiterelte az ajtón. 

- Barom. - morogta a szőke és lezárta az ajtót egy varázslattal. 

- Hol is tartottunk? - kérdeztem még mindig kissé zavarba, mire a fiú hosszan kifújta a levegőt.

- Nem maradhatsz itt. - nyögte ki és leült az ágyra.

- Szóval, inkább beszélgetni szeretnél? - ráncoltam a szemöldököm és közelebb csúsztam hozzá az ágyon.

- Alana, nem hagyom, hogy ez az izé a közeledben legyeskedjen minden nap! - mérgelődött. - Este visszajövök és a pénzzel együtt és elmegyünk innen. - mondta a fiú hirtelen és kiviharzott a szobámból. 

- Neked is szia. - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyban. Még hogy a lányokat lehetetlen megérteni! Ez a két fiú túl tesz minden emberen! 

---

Hosszan álltam a forró víz alatt. A testem minden izma feszülten remegett, fájdalmasan belém hasítva minden mozdulatnál. Ahogy ott álltam, a csobogó víz alatt, önkényesen is arra gondoltam, mit csinálhat most Draco. Vajon tényleg értem jön? Hazavisz az otthonomba? A Roxfort visszavár még? 

Kimerülten szálltam ki a zuhanyzóból, szárazra törölve a testemet és megrázva nedves hajamat. Egy fáradt sóhaj kíséretében álltam meg a tükör előtt, letörölve róla a párás és végignéztem a képmásomon. 

- Csak egy munka volt... Nem hagyhatod, hogy ennyire fájjon! - mérgesen töröltem le a szememből kibuggyanó könnycseppet, majd felkaptam a koszos ruháimat és visszamentem a szobámba. Bőven itt az ideje, hogy aludjak.

"El kell bújnom! Eddig mindig én nyertem a játékban és ez most sem lesz máshogy. Az erdőbe biztos nem jön utánam. " Halkan kuncogva vártam őt, hogy meghalljam kiáltásait. Amint feladja a játékot már meglesz a tíz pontom és végre nem nekem kell takarítanom!

- Aideen, Eira! Kész a vacsora! - hallottam messziről egy férfi erős hangját, ahogy hív minket. 

- Aideen, gyere már! Feladom, csak menjünk!Éhes vagyok... - kiáltotta Eira félénken. Sosem szeretett az erdőbe járni. Mindig én voltam a bátrabb!

- Ma te takarítasz! - nevettem diadalittasan, de a nevetésem hamar sikollyá változott. - Eira! - kiáltottam halálfélelemmel. Valaki elkapta a karomat és ráncigálni kezdett. - Eira, segíts! - kiáltottam még egyszer, mielőtt az alak befogta a számat és az orromat. A világ halványulni kezdett, de még hallottam egy utolsó kiáltást. 

- Aideen! Mama, Papa segítsetek! - a kétségbeesett kislány a szülei után sírt. 

- Ne! - kiáltottam rémülten és felültem az ágyban. Lihegve próbáltam levegő után kapkodni, miközben a szívem szélsebesen dobogott a mellkasomban. 

- Alana! Alana, mi történt? - viharzott be Dominic a szobámba hirtelen, fénnyel árasztva el a helyiséget. Kétségbeesetten néztem fel rá, mintha azt sem tudnám hogy hol vagyok. Úgy éreztem, mintha valaki befogná a számat és nem tudnék levegőhöz jutni. - Hé, Hé! Nincs semmi baj! - lépkedett felém a fiú, hangja mély volt és egészen megnyugtató. 

- Nincs baj. Jól vagyok. - tartottam felé a kezemet, hogy megállítsam. A fiú felemelte a kezeit és biztos távolságból próbált tovább nyugtatni. Csak egy álom volt. Semmi valóság, csak egy buta álom, egy buta gömb miatt. Nem is az én nevem volt rajta... Csak sok a stressz mostanában... 

Az ajtóm ekkor azonban újra kinyílt. Halkan, nyekeregve tárult fel és a szívem egy pillanatig újra hevesebben kezdett verni. 

- Ally. - hallottam meg az ismerős hangot. - Ally, megvan a... - mosolyodott el a fiú, amikor észrevette, hogy ébren vagyok. De a tekintete hamar elkomorult, mikor észrevette Dominicot az ágyam mellet. 

- Draco...- nyitottam ki a számat, hogy megnyugtassam. 

- Ez meg mit keres itt? - nézett rám halálos pillantásokkal.