Fény a sötétben

Tudja... Nem tudja...

A korai levegő csípte a bőrömet, ahogy izzadtan róttam a köröket. Az időjárás ma kifejezetten kedvetlen volt. A fű nedves volt a dértől, az eső pedig szinte észrevehetetlenül szemerkélt, átáztatva ezzel szorosan összefogott hajamat, ami folyamatosan a nedves hátamnak csapódott. A leheletem kezdett látszódni a tél vészes közeledtével, de ez nem állított meg. Ki tudja mibe fog keveredni még ez a fiú! Muszáj formában lennem. 

- Meg fogsz fázni, ha így folytatod. - hallottam meg egy figyelmeztető hangot. Kifulladva görnyedtem össze, tenyeremet a térdemnek támasztva és ideges tekintettel néztem fel a betolakodóra. Tökéletesen belőtt haját kapucni takarta, kezeit pulóverének zsebébe rejtette és így közeledett felém lassan. 

- Nem gondolod, hogy beteges ahogy folyamatosan utánam koslatsz? - kérdeztem két lélegzetvétel között. 

- Ugyan. - forgatta meg a szemét. - Nem vagy te olyan érdekes. - mondta gőgösen és közelebb lépkedett hozzám, majd a kezét nyújtotta felém, hogy felegyenesedjek. - Minek vagy itt minden reggel? -  kérdezte felvont szemöldökkel.

- Mégis érdekes vagyok? - jelent meg az arcomon egy önelégült mosoly, mire a fiú elismerően elmosolyodott. 

- Csak érdekel minek csinálod ezt. - vonta meg a vállát. 

- Testedzés. Biztos te is hallottál már róla. - kacsintottam és akaratlanul is végigfuttattam a fiún a tekintetem. Draco is hasonló képen tett, majd megnyalta ajkait és egy gyors mozdulattal lehámozta magáról a pulóverét. 

- Vedd fel. Még a végén bűntudatom lesz, ha megfázol. - mondta, érezhetően ironikusan. Elfojtottam egy nevetést és belenéztem a fiú világos szemeibe. Volt benne valami, ami rettentő módon felkeltette az érdeklődésemet. 

- Köszi. - nyúltam a pulóver után. Ujjaink egy pillanatra összeértek és nem tudtam figyelmen kívül hagyni a furcsa érzést ami elöntött a meleg kezének érintésétől. - Akkor én most... Megyek tusolni.- mondtam és lehajtottam a fejem. Alana Delarson! Te most zavarba jöttél?

- Mellékesen szépen begyógyult a kezed. - kiáltott utánam a fiú nevetve. A kezem? 

- Te küldted? - fordultam hátra felvont szemöldökkel, de a fiú nem válaszolt. Még egyszer végigmért, majd elindult a nagyterem felé. Miért küld nekem ilyet Draco Malfoy? 

A reggelinél, mint mindig, most is alig lehetett érteni valamit, hiszen az egész terem hangos beszélgetésektől visszhangzott. Úgy döntöttem, a mai nap a barátaimmal eszek és boldogan ültem be a griffendél asztalhoz Maddie és Ron közé. Velem szemben ült Harry és Hermione, akiket az ikrek fogtak közre. 

- Még nem láttam ezt a pulóvered. - mondta Maddie, szemtelen mosollyal az arcán, miközben a szájába tömött egy hatalmas pirítóst. 

- Ohh, igen... - mondtam és éreztem, hogy elpirulok. Magamban szitkozódtam, amiért ennyire kizökkentem és hirtelen magamra sem ismertem. - Reggel nagyon hideg volt a szobában és Malfoy odaadta az övét. - vontam vállat közönyösen, de közben akaratlanul is a mardekár asztala felé pillantottam. A szőke éppen Theodore Nott és Pansy Parkinson társaságában beszélgetett. 

- Malfoy? Draco Malfoy? - kerekedett el Maddie szeme és a többiek is kérdőn néztek rám. 

- Igen. - mondtam és igyekeztem elfojtani egy mosolyt.

- Alana! Ő az ellenség! - csattant fel Ron és mérgelődve nézett a szőke felé. 

- Mit akar tőled? - nézett rám Harry. Nem igazán tudtam kivenni, hogy mi járhat a fejében, de nem tetszett a nézése.  Maddie suttogóra vette a hangját és úgy beszélt velem tovább.