Fény a sötétben

Dobby, a megmentő

Sziasztok, Drága Olvasóim! 

Mielőtt belevágnánk az új részbe, nagyon fontos dolgot szeretnék közölni, szóval mindenkit megkérnék, hogy olvassa el ezt a kis bekezdést!

Szóval, nem tudom mennyire vagytok tisztában ezzel, de a Wattpad az elmúlt napokban/hetekben elkezdte letörölni az összes Mature/ felnőtt tartalmas sztorit. Mindannyian tudjátok, hogy az eddig megírt történeteim erőteljesen tartalmaznak káromkodást, felnőtt jeleneteket és megjelenik benne az alkohol és drogfogyasztás is... Mivel nagyon sokat dolgoztam a történeteken, nem szeretném, hogy letöröljék őket, ezért megváltoztattam a Mature státuszt, ami szerint a sztorik NEM tartalmaznak ilyen tartalmakat. 

Mind a három történetem elejére ki fog kerülni egy update, amiben erre fogom figyelmeztetni az olvasókat és kérek mindenkit, hogy csak saját felelősségre olvassák el a történetet. Illetve, ha valakinek gondja van azzal, hogy nem jelöltem be a felnőtt tartalmakat jelző kockát, az kérem szóljon először nekem, hátha ki tudok találni valami más megoldást. Csak a legvégső esetben jelentsétek a sztorit, abban az esetben ha ez zavar titeket, hiszen a sok jelentés után leszedik a történeteket. 

Köszönöm, hogy elolvastátok a tájékoztatást!!

---

- Kelj fel, mocskos áruló! - rúgott belém hirtelen valaki. Lassan kinyitottam fáradt szemeimet és felnéztem, hogy szembe találjam magam Bellatrix veszélyes alakjával. A nő türelmetlenül állt felettem, ellenkezést nem tűrő hangon siettetve. - Mozdulj már! - rúgott egyet újra, majd megragadta a hajamat és annál fogva rántott a talpamra. 

- Jövök már! - szóltam rá idegesen, a keze után kapva, de a nő nem engedett el. 

- A barátaid már nagyon türelmetlenek. - sziszegte ördögien a nő, felvezetve az előtérbe. 

- Alana? - hallottam Draco kétségbeesett hangját, mielőtt még Bellatrix végiglökött volna a padlón. Halk nyögéssel értem földet és igyekeztem minél hamarabb felállni, de a lábaim olyan gyengék voltak, hogy egyszerűen képtelenek voltam megtartani a súlyomat. 

Fogalmam sem volt, hogy mióta tartanak fogva engem odalent, csak azt tudom, hogy Draco minden este lejött hozzám ételt és italt adni... És a fiú most is azonnal a segítségemre sietett. 

Erős karjai a derekam köré fonódtak és lassan, de határozottan emelt fel a földről. És amikor felálltam, megláttam őket...Harry, Ron, Hermione és Madison... Mind ott álltak, egy-egy halálfalóval a nyakukban, miközben Harryt egyből átvette Bellatrix. De a fiú arcával valami nem stimmelt.

A nő pálcát szegezett a térden lévő fiú torkának és mosolyogva nézett ránk. 

- Nos? - kérdezte a nő mély, várakozó hangon, majd a teremben lévő emberek egyszerre fordultak Draco felé. A tekintetem találkozott a szőke fiú rettegő pillantásaival, ő pedig óvatosan megrázta a fejét. Nem fogja elárulni őket!

- Nem tudom. - válaszolta a fiú megnyúlt arccal, majd végignézett a társaságon. De az apja nem hagyta ennyiben. 

Lucius pedig... Olyan volt, akár egy élőhalott. A szemei alatt fekete karikák ültek, haja kócosan hullott a vállára, miközben kezeit a fia vállára helyezte.

- Draco... - hajolt közel a füléhez. - Jól nézd meg fiam... Gondolj bele, ha mi adjuk a Sötét Nagyúr kezére! A Nagyúr kegyes lesz! Megbocsát és minden úgy lesz mint régen... - mondta a fia szemébe eltökélten. Draco pedig kétségbe volt esve. 

Láttam rajta mennyire vívódik. Mennyire nem tudja mit tegyen. Csak bólogatott az apjának és lesütötte a szemét. 

- Kérdezd a lányt! - szólalt meg Bellatrix azonnal.