Fény a sötétben

A mardekár szórakozik

A tekintetem összefonódott Draco tekintetével. A vérem felforrt, ahogy a fiú többször is végigfuttatta rajtam átható tekintetét. Kék szemei vadul követték minden mozdulatomat és őszintén, én sem tudtam elszakadni tőle.

Testére tökéletesen simult a fekete öltöny, amit magára vett. Arcát kiemelte a hátrafésült haja és kék szemei szinte világítottak a fekete ingétől. Sosem nézett ki ennyire férfiasan, ennyire jóképűen, ennyire ellenállhatatlanul. És én teljesen oda voltam érte...

- Alana! Ejha! - kiáltott Theo és egy nagy üveg mugli vodkával lépett elém. - Te aztán... Azta! Dögös vagy! - biccentett felém a fiú elismerően és átkarolta a vállamat. 

- Milyen ez az izé? - mutattam a kezében tartott üvegre, amiben átlátszó folyadék volt. Hallottam már a vodkáról, de még sosem ittam. Egyszerűen nem mertem semmi olyan alkoholt megkóstolni, amit nem tesztelt senki a barátaim közül. 

- Egész jó. De én a helyedben nem innék belőle túl sokat. - fintorgott egy kicsit Theo, majd odavezetett a barátaihoz. Draco a falnak támaszkodva beszélgetett Zabinivel, egy pohár italt szürcsölgetve, amikor odaértünk. A fiú mellett pedig Dominic állt, kissé feszélyezetten, de mégis mosolyogva. A két fiú tekintete rövid ideig rajtam telepedett meg, ahogy Theo karja a vállaimon pihent és a kezembe nyomta a vodkás üveget.

- Alana, ő itt Dominic Woller. - mutatott a fekete hajú fiúra.

- Már ismerjük egymást. - kortyoltam bele az italba, majd fintorogva el is toltam magamtól.

- Theodore, ez valami förtelmes... - öklendeztem az fertőtlenítőre hasonlító íztől.

- Aki bírja bírja, aki nem az nem. - vonta meg a vállát, kikapva a kezemből az üveget. 

- Ez nagyon bölcs volt. - forgattam meg a szemeimet és végignéztem a többieken. A mardekárosok bulihoz illően csípték ki magukat. Elegáns ruhákban, kifinomultan iszogattak a szoba különböző pontjaiban és halkan nevetgéltek a zene mellett. De ez csak a kezdet volt. Ugyanis az alkohol egyre csak fogyott és a társaság egyre hangosabb lett. 

- Ez a vodka dolog nem is olyan rossz, mint hittem. - estem be a kanapéba kipirulva, nehezen forgó nyelvvel. 

- Nem csodálom. Miután megittad a fél üveget, ez már csak jó lehet. - nézett rám Theo, szemei kissé összeakadva néztek felém. 

- Ideje lenne játszanunk valamit. - nevettem el magam bugyután, miközben megpróbáltam leküzdeni a szédülésemet. Miért ilyen gyors minden? 

- Emberek! - kiáltott Blaise, rémesen értetlenül. - Alana Delarson játszani akar! - emelte a magasba a poharát a fiú, mire tapsvihar söpört végig a tömegen. 

- Felelsz vagy mersz! Felelsz vagy mersz! - kántálták a többiek. Igen, ez volt az a játék, ami minden buliban előkerült és minden hangulatot megfűszerezett. Blaise, Pansy, Draco, Crack, Monstro, Dominic, Astoria Greengrass, Theo és én, leültünk játszani, egy üveggel a körünk közepén. A többiek minket akartak látni játszani, így ők körénk gyűlve figyelték az eseményeket. A zene elhalkult, a cigaretták füstölni kezdtek és a játék elkezdődött.

- Mi a tét? - kérdezte Blaise miközben egy helyben dülöngélni kezdett a földön. A fiú megint rémesen sokat ivott, bár nem ítélkezem, én is így tettem.

- Milyen tét? - kérdeztem vissza, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy pislogjak egyet. Tej jó ég, ez mindig ilyen nehéz volt? És miért érzem még mindig Draco illatát az orromban? 

- Tudod, ha valaki nem teljesít valamit. - magyarázta Blaise, megkapaszkodva a padlóban. Vagyis, a fotelben. A padlóban senki nem tud megkapaszkodni nem?