Fény a sötétben

Mindenki együtt

Másnap korán reggel ébredtünk a hatalmas meleg miatt és mindannyian kiültünk a hosszú, lila és kék virágokkal díszített pavilon alá, ahol az étkezőasztal díszelgett megtömve. 

- Ez jobb mint a Roxfort! - élvezkedett Ron teli szájjal. 

- Köszönjük, Ronald. - mosolygott rá anyukám kedvesen és elvett egy cukormázas muffint a tányérjára. - Szóval akkor, ti hárman testvérek vagytok igaz? - mutatott az ikrekre és Ronra anya. 

- Igen, felség. - tisztelgett George mosolyogva, mire apám egy röfögés szerű nevetést hallatott. 

- Nyugodtan tegezzetek minket. Nem vagyunk ám olyan hidegek és szívtelenek, ahogy az újságok írják. - legyintett a férfi kedvesen. 

- És mi a mai terv? - kérdezte Harry, kortyolva egyet a limonádéjából. A reggeli melegben csodálatosan illatoztak a virágok és papagájok hangos beszélgetése töltötte be a teret. És ahogy végignéztem a többieken, rájöttem milyen szerencsés is vagyok én. 

A két életem egymásba fonódott, a két családom pedig önfeledten nevetve beszélget egymással. Úgy éreztem, semmi nem történhet, ami tönkreteheti a boldogságomat. Úgy éreztem már semmi nem állhat az utamba és hiába hiányzik még pár darab a kirakósból, én így is boldog voltam. 

- Szerintem a mai nap maradjunk itt, pihenjünk a medencében, hiszen este úgyis bál lesz. Nagyon nincs időnk kirándulni. De holnap elmehetünk megnézni a környéket. - ajánlottam a többieknek. 

- Nekem tetszik az ötlet! - kiáltott valaki lelkesen az üvegajtó előtt. 

- Theo! - kiáltottam boldogan. - Azt hittem már soha nem érsz ide! - ugrottam fel a helyemről, hogy megöleljem a fiút. 

- Remélem nem késtem le semmi fontosat. - túrt bele a hajába, majd gyorsan köszöntötte a szüleimet. - Még egyszer elnézést a múltkori találkozásunk miatt. - húzta kicsit be a nyakát a fiú. 

- Semmi baj, Drágám. Legalább tudjuk, hogy milyen harcias barátai vannak a lányunknak. - legyintett anyám és elővette a pálcáját. - Hívok neked egy széket. - mondta és legyintett egyet a pálcájával. Az említett kerti szék pedig sietve lebegett oda hozzánk, kettőt fordult a levegőben, majd unottan letette magát az asztal elé. 

- Aideen, kérlek... - szólított meg apa. - Meggyújtanád a pipámat? Nem találom a gyufám... - motyogott, miközben újra áttapogatta a zsebeit. A régi, jó apám. Tudtam, hogy ott lapul a zsebében a mugli öngyújtója, amit anyámtól kapott kiskoromban. Csak hencegni akar a képességeimmel. 

Halkan elnevettem magam, majd lehunytam a szemeimet. Erősen koncentrálni kezdtem, mígnem egy apró láng meg nem jelent a levegőben, apám pedig büszkén pöfékelni nem kezdett. 

- Sosem fogom megszokni, hogy te ilyeneket is tudsz. - mondták egyszerre az ikrek, miközben a többiek tátott szájjal néztek rám. 

- És ehhez mit szóltok? - kérdezte Eira nevetve, majd csettintett egyet az ujjaival. Ekkor pedig egy apró ág kezdett feltekeredni Draco székének lábán. Az ág pedig lassan virágot növesztett, majd egy alma hullott a fiú kezébe. - Aideen talán elhintette, hogy szereted az almát. - kacsintott a lány. 

- Természetboszorkány! - kapott levegő után Hermione. - Olvastam, hogy az időjárást is tudjátok befolyásolni! - lelkesedett. 

- Csak idővel, Drágám. - mosolygott anyám. - Ahhoz még sokat kell tanulnia. - 

---

Kora délután volt és mi mindannyian a medence langyos vizében áztattuk magunkat. Ellazultan hajtottam hátra a fejem, a többiek pedig fellazultan beszélgettek a vízzel játszva. 

- Még most sem tudom felfogni... - rázta meg a fejét Theo. 

- Mit? - emeltem ki a fejem a vízből és a kezeimmel hátrasimítottam a hajam. 

- Egy kastélyban élsz. Elemi boszorkány vagy. Hercegnő vagy. Van egy élő sárkányod! - sorolta a tényleg ámulatba ejtő dolgokat. - És én sosem próbáltam rád hajtani... - rázta meg a fejét a fiú.

- Legalább a te fejedet nem akarom szétverni. - emelte fel egyik szemöldökét Draco és belehúzott az ölébe. 

- Nyugi, Malfoy. Jobban vonzanak a vörösek. - biccentett sokat sejtetően, én pedig Madison tűzpiros arcára nevettem. - Tényleg, mi van Wollerrel? - fordult felém a fiú.

- Passz. - vontam meg a vállam. - Megmondtam, hogy ne keressen többet, de nem hiszem, hogy felfogta. - 

- Mindig is fura gyerek volt. A suliban azt pletykálták, hogy az apja kiskorában elhagyta őt és Amerikába zavarta az anyjához. - fintorgott Madison. De amint a szavai eljutottak a tudatomig, a mosoly lehervadt az arcomról és a nyugalom helyét átvette a borzongás. 

- Mi? - döbbentem le és hirtelen nagyon rossz érzések kerítettek hatalmukba. Amikor a fejemben voltam... És az az emlék... 

- Te nem hallottad ezt soha? Pedig úgy emlékszem meséltem róla... - rázta meg a fejét a lány. 

- Hol éltek az apjával? - kérdeztem azonnal. Tudnom kell, hogy hol éltek Madison! A fenébe, nem lehet... De biztos csak túlreagálom... Ugye? 

- Nem tudom. - vonta meg a vállát Mad, majd kérdőn nézett rám. - Miért? - 

- Mi van, Lana? - kérdezte Harry. 

- Ismerem ezt a tekintetet és nem jelent túl jót. - rázta meg a fejét Draco. 

- Én... Biztos csak beképzelem. - mondtam végül. - Felejtsük el. - mondtam és lemerültem a víz alá, hogy kitisztítsam a fejem. Egy fiú, akit Amerikába zavartak az anyjához... Mi van, ha végig az orrom előtt volt a megoldás, de nem vettem észre? Mi van, ha a saját érzelmeim választottak el az igazságtól? 

- Ennek van valami köze ahhoz, amit a fejedben láttál, igaz? - húzta tovább a témát Draco. 

- Nem tudom... Túl sok az egybeesés. - ráztam a fejem. 

- Rá fogunk jönni, Lana. - mondta Fred. 

- Segítünk összerakni a képet és vigyázunk rád. - bokszolt a vállamba Theo. 

- Senki nem fog neked többé ártani. - mosolygott rám Madison kedvesen. És bárcsak igaza lenne... Bárcsak igaza lenne, de túl sok minden történik a világban... Túl sok minden van, amit nem tudunk befolyásolni. És Voldemort készülődik... 

- Aideen! - jött ki Eira az ajtón. - Megjött a szabó! - tájékoztatott a lány, majd gyorsan be is rohant a házba. 

- A húgod nem akart velünk maradni? - kérdezte Harry óvatosan. 

- Nem tudom. Nem igazán kérdeztem meg, csak hagytam elvonulni. - mondtam egy kevés bűntudattal a hangomban, de a gondolataim hamar elterelődtek. 

- Milyen szabó? -emelkedett ki Madison izgatottan a vízből. 

- Ohh, igen. Anya kedveskedni akart nektek egy kicsit. Mindenki kap egy saját ruhát... - tártam szét a karom nevetve, a többiek pedig hatalmas kiáltásokkal ugráltak a vízben. Az ikrek hirtelen kiemeltek a vízből és dobálni kezdtek a levegőbe. Néha előnye is van annak, hogy hercegnő vagy!

- Csodálatos vagy. Remélem tudod. - karolta át vizes derekamat Draco, amikor mindannyian kimásztunk a vízből.

- Te tettél ilyenné. - fordultam felé, hogy megpusziljam az arcát. - Újra önmagammá tettél. Nélküled még mindig bezárkózva élnék, elnyomva minden érzelmemet. - mondtam őszintén és végiggondoltam az életemet. 

Miután Dominic... Én semmi mással nem foglalkoztam csak az edzéssel és a küldetésemmel. Nem akartam megnyílni, vagy közel engedni másokat. Nem volt kedvem semmihez, csak megszállottan edzettem. Aztán jött ő... És megtanított újra szeretni. Szeretni másokat és szeretni önmagamat. Miatta állok újra stabilan a világban és miatta tudom élvezni az életem. Draco Malfoy, sokkal több vagy, mint a szerelmem...