Fény a sötétben

Tiszta lappal

Reggel arra ébredtem, hogy Draco finoman simít végig ujjaival a csupasz hátamon. A reggeli napfény átsütött a sötét függönyökön és a szoba megtelt élettel, ahogy lassan kinyitottam a szemeimet. 

Az éjszakánk elég hosszúra sikeredett és ezért kicsit fáradtan feküdtem a hasamon, miközben Draco ujjainak mozgására figyeltem minden erőmmel. 

- Mit rajzolsz? - kérdeztem halványan elmosolyodva. 

- Találd ki, Szépségem. - mondta mély, álmos hangon és tovább húzta a vonalakat az ujjaival. 

- Hmm... - gondolkodtam mosolyogva. Nem rajzol, hanem ír! - Csoki!- kiáltottam diadalittasan, mire a fiú elnevette magát. 

- Nem azt kell mondanod, amit enni akarsz, hanem amit én írok! - okosított ki felüdülten. - Na jó, akkor ezt találd ki... - mondta és egy pillanatnyi gondolkodás után újra a bőrömhöz ért. Meleg ujjai libabőrössé tették a hátamat, én pedig szinte kicsattantam a boldogságtól. Imádtam Draco lágy, érzéki oldalát.

- Ezt tudom, ezt tudom! - lelkesedtem hirtelen. - Sárkány! - kiáltottam boldogan. 

- Nem nyert.  - nevetett ki kedvesen a fiú. 

- Mi? - tátottam el a számat. - Na jó, egy utolsót! Kérlek... - könyörögtem neki vékony hangon. 

- Egy utolsót... - mondta. - Utána fel kell öltöznöd.A többiek mindjárt ide érnek. - 

- Jó, majd várnak egy kicsit! - legyintettem és visszafeküdtem a hasamra. Draco újra gondolkozott egy kicsit, majd lassan írni kezdett. Éreztem, ahogy a betűk nyomán ott marad a melegség a hátamon és amint Draco befejezte, hatalmas mosollyal az arcomon fordultam felé.

- Én is szeretlek. - mosolyogtam rá, mire a fiú elégedetten hajolt közelebb, hogy egy csókot nyomjon a számra. 

- Le vagyok nyűgözve, Delacrois. - nevetett ki lágyan, majd felhúzott az ágyról. 

- Aideen! - kiáltott fel anyám pár perc múlva. - Itt vannak a barátaid! - 

- Én mondtam... - gúnyolódott Draco, amikor végignézett a fehérneműs alakomon. - Bár felőlem így is maradhatsz. Tetszik. - nyalta meg az ajkait. 

- Sajnálatos. - mosolyodtam el gúnyosan és magamra kaptam egy fekete garbót, miközben Draco fedő bűbájt rakott a karjára. - Minden rendben? - kérdeztem tőle óvatosan. 

- Igen. De egyenlőre jobb, ha senki nem tudja mi vagyok. - vonta meg a vállát szomorúan. 

---

- Végre! - kiáltottam fel és lerohantam a márvány lépcsőn, hogy a többiek nyakába ugorjak. 

- Aideen hercegnő! - hajolt meg előttem Madison, majd gyorsan a karjai közé rántott. 

- Hamarabb is rájöhettél volna, hogy hercegnő vagy! - paskolta meg a vállam Fred, miközben George és ő tátott szájjal néztek körbe. - Király! - mondták egyszerre. 

- Jó újra látni téged, Alana... - ölelt meg kedvesen Harry, miközben szemeit mérgesen szegezte Dracora. 

- Nagyon örülök, hogy végre itt vagytok. - mosolyogtam rájuk kedvesen. 

- Hé, szöszi! - kiáltott rá szórakozottan Madison Dracora. - Ne vágj már ilyen képet! Négy napig velünk leszel! - csapkodta meg a fiú vállát erősen. 

- Én mondtam, hogy egy agresszív törpe. - sziszegte a fiú mérgesen, de láttam rajta, hogy jól esik neki Madison érdeklődése. 

- Köszönöm a bókot, barátom. Most pedig valaki mondja el a mai tervet, mielőtt leizzadom az egész életemet! - panaszkodott a melegre a lány.