Fény a sötétben

Érj hozzá még egyszer...

Te jó ég... Te jó ég, mit műveltem... Szédülés lett úrrá rajtam, miközben kővé dermedve néztem a szőke fiú szemeibe. Draco félelemmel és reménykedve pillantott rám, választ várva a kérdésére, de nem tudtam megszólalni. 

Meg tudsz nekem bocsátani? Meg tudsz nekem bocsátani? Ez az egy kérdés zsongott a fejemben és semmi másra nem tudtam gondolni! Én bocsássak meg neki?! Az előbb csókolóztam a volt barátommal, akiről eddig bátran állítottam, hogy felfordul tőle a gyomrom... És ha ez kiderül... De el kell mondanom neki. 

- Lana? - ráncolta össze a szemöldökét és ahogy telt az idő, a fiú tekintete megváltozott. - Alana, te ittál? - kérdezte a fiú lassan, miközben felemelkedett az ágyból. 

Gyerünk Alana! Gyerünk, mond el neki! Mond el, hogy mit műveltél odakint, amíg ő sérülten feküdt az ágyban... De ő küldött el! Miatta volt az egész! 

Ugyan már, Alana... Fél és ki van merülve! Azt mondta menj el, nem azt, hogy dugd le a nyelved az exed torkán és csináld amit csináltál! Édes Merlin, mit műveltem?? Hogy lehetek ekkora idióta? Egyáltalán mit gondoltam? 

- Alana, miért nem szólalsz meg? - a fiú hangja kissé mérgesen csengett és felállt a lábaira. Csupasz felsőtestén megfeszültek az izmok, de az én pillantásaim a rózsaszín, hosszú hegeire tévedtek, amik befedték az egész testét. Hogy tehettem ezt, miközben ő egyedül szenvedett a gondolataival? 

Végignéztem a fiún és a lábaim maguktól mozogni kezdtek. Amint a tekinteteink egymásba fonódtak, úgy éreztem menekülnöm kell. El kell tűnnöm, hogy végig gondoljak mindent! És kirohantam a szobából. 

- Alana? Mi történt? - állított meg Dominic a klubhelyiségben, orra még mindig piros volt a hideg téli levegőtől. Rettegve néztem végig rajta, egyre jobban remegve és egyre inkább fulladozva a sírástól... Legyen vége ennek az estének, könyörgöm!

- Ally? - szólt hirtelen a hátam mögött Draco, akinek hangja keményen szelte át a levegőt. A rohadt életbe... 

A levegő megakadt a torkomon, miközben pislogás nélkül fordultam a szőke fiú felé. Draco zavarodottan futtatta végig a tekintetét a piros orrainkon és földes ruháinkon, majd a szeme megakadt valamin. Egy apró, igazán apró dolgon, mit még én magam sem vettem észre egészen idáig... 

Dominic ingének vállán ott van az elfojt szemfestékem fekete foltja... És akkor Draco nagyokat pislogva nézett bele a szemembe, mintha egy másodperc alatt összerakta volna az egész képet.

- Draco, én... Én meg tudom magyarázni.  - kerekedett el a szemem kétségbeesetten és közelebb léptem a fiúhoz. 

- Pontosan mit is szeretnél megmagyarázni? - kérdezte gyűlölettel a hangjában. Soha életemben nem hallottam még így beszélni. Soha senkivel... 

- Én... Én részeg voltam és ő... Azt hittem szakítottál velem, Dominic pedig annyi mindent mondott... - fogtam bele a magyarázkodásba, de valahogy nem jöttek ki a szavak a torkomon. Nem tudtam egy összetett és elfogadható magyarázatot adni a történtekre és ezt ő is tudta. 

- Olyan szépeket mondott, hogy széttetted neki a lábad? - fintorgott a fiú. - Azt hittem ennél kicsit nehezebb ágyba vinni téged. - mondta gúnnyal a hangjában. Tudom, hogy haragszik rám és ezért beszél így. Tudom, hogy megbántottam és most ő is meg akar bántani engem... 

- Nem feküdtünk le. - mondtam halkan, remegő ajkakkal. - Sose tennék ilyet... - ráztam meg a fejem. 

- De a csókolózással nincs baj? Azt könnyen megtetted, hiába van barátod. Egek, te aztán gátlástalan vagy. - nevetett fel a fiú könyörtelenül. 

- Malfoy, fogd vissza magad. - szólalt meg a hátam mögött Dominic, ökölbe szorított kezekkel. - Nem Alana hibája, hogy egy barom vagy. Csak egy kis vigasztalásra vágyott! - rázta meg a fejét a fiú önelégülten. 

- És te pont ott voltál, hogy készségesen megvigasztald! - emelte fel a hangját mérgesen a fiú. 

- Csak helyrehoztam amit te elcsesztél! - vágott vissza Dominic. - Az élvezet csak a hab a tortán. Már el is felejtettem milyen ügyesen mozog a szexi kis csípője... - húzta mosolyra a száját Dominic, Draconál pedig elpattantak az utolsó idegszálak. 

Gondolkodás nélkül vetette rá magát a fekete hajú fiúra és a földre vitte. 

- Draco! - kiáltottam kétségbeesetten és a fejem egy pillanat alatt kitisztult. Reménytelenül ugrottam a fiúk felé, de ők elvakultan támadtak a másikra. Draco ökle megállás nélkül sorozta Dominic arcát egyre erősebben és erősebben ütve a fiút. 

Dominic pedig kézzel-lábbal próbálta letaszítani magáról a szőkét, de végül ő is a támadás mellett döntött. És befejelte Draco orrát. 

Vér fröcskölt a két fiú arcából, miközben lila és kék foltokat okoztak egymásnak, de nem akartak megállni. Elvetemülten támadtak és csak ütötték egymást, a padlón forogva. Hol az egyik volt felül, hol a másik. 

- Valaki segítsen már, a rohadt életbe! - kiáltottam el magam, segítségkérően nézve körbe a szobában. De mindenki megrökönyödve, szinte lefagyva figyelte a két fiút. Dominic kezei pedig megtalálták Draco torkát. - Dominic! Meg fogod ölni! - kiáltottam és a fiú hátára vetettem magam, hogy megpróbáljam lerántani Dracoról a kezeit. 

Ő pedig hatalmasat taszított rajtam és koppanva estem neki az asztal sarkának. Éreztem, ahogy a szemem hirtelen csípni kezd és amikor hozzáértem a homlokomhoz, vér tapadt a kezemhez. 

- Ezért megöllek... - mondta Draco elhomályosult pillantásokkal, miközben felém bökött a fejével. És abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy képes lenne rá. Feltérdelt Dominic mellkasára és ököllel ütötte a fiú arcát, beleverve a fejét a kemény kőpadlóba. 

- Haver, elég! - ugrott oda hirtelen Theo és Blaise. - Meg fogod ölni, baszki! - kiáltottak egyszerre, két oldalról megragadva a fiú karját, hogy lerántsák ellenfeléről. 

De Dominic azonnal utána ugrott és talán el is találta volna a fiút, ha Monstro és Crac nincsenek ott hamarabb, hogy leszorítsák őt...

- Ha még egyszer hozzáérsz, halott vagy! Megértetted? Érj hozzá még egyszer és megöllek!  - szelte át a levegőt Draco üvöltése. 

- Mindig hozzám fog menekülni! Mindig, amikor tönkreteszed őt, az én ágyamban köt majd ki! - nevetett hisztérikusan a fiú, mire olyat tettem, amin magam is meglepődtem. Odaléptem a fekete hajú fiúhoz, és bevertem az arcát. 

- Soha többé ne beszélj így rólam! - kiáltottam az arcába és meglöktem a vállait. Ezután pedig erős karok szorítását éreztem magamon. Draco berángatott a szobájába és azonnal egy záró igét mondott az ajtóra. 

- Remélem, most boldog vagy. - nézett fel rám lihegve, szemeit még mindig elborította a düh. A színtiszta gyűlölet... 

- Én nem ezt akartam! - kiáltottam vissza mérgesen. - Sajnálom, a rohadt életbe! Sajnálom! - 

A fiú pedig nekilökött a falnak. Izmos, kimerült teste nekifeszült az enyémnek és hosszú ujjait a torkomra szorította. Lihegése egybeolvadt a zihálásommal, miközben Draco odahajolt az arcomhoz. 

- Ne merészelj kiabálni velem... - suttogta. - Úgy néz ki emlékeztetnem kell téged, hogy kihez is tartozol valójában... -