Fény a sötétben

Bizalmi lépcsőfokok

Az első nap... Azt hiszem a diákok nagy része ilyenkor még bőven alszik, hiszen a nap sem kelt fel, de én nem tudtam tovább aludni. A mardekár hálókörlete kifejezetten hideg volt annak ellenére, hogy a klubhelyiségben álló hatalmas kandallóban hangosan ropogott a tűz.

- Ideje edzeni. - mondtam magamnak és amilyen halkan csak tudtam, magamra kaptam egy fekete nadrágot és egy fekete trikót, majd kiosontam a szobából. Féltem, hogy felkeltem a többi lányt, hiszen egy kicsit sincs szükségem a kérdések hadára, ezért is közlekedtem lábujjhegyen. De amint kiléptem a hűvös folyosóra, azonnal megtorpantam. Nem ismerem ezt a helyet. Fogalmam sincs, hogy hol tudnék edzeni egy pár órát. Már pedig hatalmas szükségem volt rá. Az aurorok élete és kiképzése nem csak varázslatok tökéletes használatából áll. Éppen annyira edzenünk kell a testünket, mint az elménket.

- Merre tartunk ilyen korán? - lépett elő egy alak a sötétből. A Malfoy fiú szőke haja kócosan lógott a szemébe, ruhája gyűrötten lógott rajta.

- Az legyen az én dolgom. - vontam meg a vállam és gyorsan összefogtam a hajam.

- Nem túl okos ötlet egyedül mászkálnod az első napodon. - húzta gúnyos mosolyra a száját és közelebb lépett hozzám. Az idegszálaim hirtelen fenyegetően megfeszültek a testemben és késztetést éreztem, hogy azonnal elrohanjak a közeléből. De maradtam.

- Tudok vigyázni magamra. - feleltem és lassan elindultam, vállammal kicsit meglöktem őt, amikor elhaladtam mellette. Tudom, hogy Potter nem kedveli őt és éppen ezért, nagyon nem jó ötlet, ha hagyom magam körül legyeskedni. Pedig furcsa mód, felkeltette az érdeklődésemet. És mégis, megráztam a fejem és visszafordultam.

- Te miért vagy itt ilyenkor? - kérdeztem összeszűkített szemekkel.

- Ez legyen az én dolgom. - vonta meg a vállát a fiú, mire megforgattam a szemem.

- Frappáns. - biccentettem felé, majd tényleg tovább indultam. Néha-néha hátra pillantgattam, nehogy kövessen a fiú, de nem vettem észre semmit. Így hát arra jutottam, hogy kimegyek a hatalmas udvarra, ahol a nyirkos őszi levegő azonnal megcsapta a bőrömet, libabőrössé téve ezzel. Mélyen beszívtam a levegőt és körbenéztem. A fák magasan nyúltak az ég felé, sárga és piros leveleiket lustán szórva a föld felé. Az udvar végében egy hatalmas tó ékeskedett, majd a híres Tiltott Rengeteg nézett vissza rám fenyegetően. Rengeteget olvastam a helyről és tudom, hogy nem szabad a tanulóknak oda menni, de mégis. Kit nem érdekelnek az ottani lények?

De most nem ezért jöttem ide. Hangosan sóhajtottam egyet, majd egy rövid bemelegítés után futni kezdtem az iskola udvarának határában. Vajon Harry a bizalmába fog fogadni? Még csak egy napja ismert, tudom jól... De Caramel esélyt adott nekem és nem szúrhatom el. A fiúnak biztonságban kell lennie. És nem tervezhet semmit a Minisztérium ellen. Pontosan tudom, hogy Dolores is azért van itt, hogy a Minisztérium ellen tervezett dolgokat figyelje. Csak ő Dumbledoret tartja szemmel, én pedig Pottert... Mi csak játékbábok vagyunk ebben az egész szerkezetben, de nem ronthatjuk el a feladatot. Caramel retteg... És szerintem nagyon jó oka van rá, de nem ettől a kettőtől kellene félnie, hanem a sötétben bujkáló gonosztól.

Lihegve feküdtem le a földre a kitudja hányadik kör után és az egyre világosodó égbotra meredtem. Az izzadságom beterítette az egész testemet, de kellett még egy perc, mielőtt elmegyek tusolni. Kell egy terv, hogy a fiú a lehető leghamarabb megbízzon bennem!

- Szóval ezért szöktél ki? - feküdt le mellém egy alak. Oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem az arcot, de fölösleges volt. A hangjából már rég tudtam ki az.

- Követsz engem, Malfoy? - kérdeztem tőle. A szemei kutakodva pillantottak felém. A pillantása hideg volt, a szemei pedig olyan színűek akár egy kristály. Hihetetlen...

- Szemmel tartom a mardekárosaimat. Aki nem illik ide, annak mennie kell.- vonta meg a vállát és ő is az ég felé fordult.

- Nem tudtam, hogy a mardekár hercegével beszélek, de kösz az infót. - mondtam és feltápászkodtam a földről.

- Megint elszöksz? - kérdezte, de nem vette a fáradságot, hogy rám nézzen.

- Tusolni megyek. Egyedül, ha nem baj. - mosolyogtam rá gúnyosan.

- Pedig társaságban jobban lehet élvezni. - vonta meg a vállát a fiú. A megjegyzése azonban süket fülekre talált, én ugyanis gyors léptekkel indultam a zuhanyzó felé.

Az első óránk pedig Umbridge rózsaszín társaságában volt. A nő szigorúan tipegett be a terembe és várta, hogy mindenki leüljön. Legszívesebben egyedül telepedtem volna le, de helyette felvettem a kétségbeesett kislány nézésemet és körbe fordultam.

- Alana! - emelte fel a kezét Harry. - Gyere, ülj mellém. - mosolyodott el, én pedig egy hálás mosolyt villantottam, miközben lehuppantam mellé. Ez sikerült.

- Köszönöm. - súgtam felé még mindig mosolyogva. Harry rám emelte zöld szemeit és elmosolyodott.

- Én köszönöm, hogy megtisztelsz a társaságoddal. - mondta és játékosan meglökte a vállam.

- Rendes Bűbájos fokozat vizsga! - kopogott a nő cipője. Hangja úgy hatolt végig a termen, akár a kés. - Röviden RBF. - mosolygott ránk. Uhh, hányingerkeltő...

- Alana. - súgta oda nekem a szemüveges fiú.

- Igen? - kérdeztem vissza, de a szemem nem szakítottam el a pöttöm asszonyról.

- Jól bánnak veled? - bökött a fejével a mardekáros óratársaink felé.

- Igen... - feleltem. - Mármint, eddig csak Malfoyt ismertem meg. De ő nem vészes. - vontam meg a vállam.

- Nem vészes? - kérdezte kuncogva. - Ő a legrosszabb.- mondta, mire én is elnevettem magam. Ekkor a tankönyveink egyesével felénk lebegtek és izgatottan olvasni kezdtem. Ekkor azonban egy összegyűrt papír landolt előttem.

- Ez neked jött. - adtam át Harrynek a papírt, aki szemét forgatva nyitotta ki.

- Malfoy. - fintorodott el, mire közelebb hajoltam hozzá, hogy én is elolvassam. "A Weasley lány nem fog örülni, hogy új barátnőd van, Potter." Felettébb kedves... És bár én nem vettem komolyan, láttam Harryn, hogy felzaklatta a fiú üzenete. A keze ökölbe szorult és én pedig csak néztem a papírt. Bárcsak el tudnám égetni! Bárcsak! És a cetli akkor szikrát csiholt, majd egy másodperc alatt elégett.

- Mi a... - néztem fel döbbenten. De nem én voltam. Umbridge pálcája fenyegetően nézett felénk.

- Valami gond van? - kérdezte a tanárnő, de helyettünk Hermione válaszolt.

- Tanárnő! Itt nincsenek varázslatok. - jegyezte meg a lány zavarosan, mire én is tovább lapoztam a könyvet. Mi a fene...

- Varázslat! - nevetett fel a nő és kiselőadást tartott a szükségtelenségéről.

- De hogy fogjuk megvédeni magunkat? - kérdezte Harry feszülten. Még, hogy ő sose keresi a bajt...

- Mégis milyen veszély fenyeget titeket? - kérdezett vissza Umbridge gúnyosan.

- Nem is tudom... Mondjuk Voldemort! - csattant fel a fiú, én pedig lehunytam a szemem. Alana, segítened kell neki...

- Harrynek igaza van! - mondtam én is, mire mindenki érdeklődve pillogott felém. - Mármint, mi értelme rendelkezni mágiával, ha nem tudjuk használni? - kérdeztem, Umbridge pedig gúnyosan rám nézett.

- Örüljön, hogy legalább ezt a mágiát birtokolja. - szemét picsa! Tehetetlenül ökölbe szorítottam a kezem és az asztalra csaptam.

Mind a ketten büntetést kaptunk az óra végére...