Elfojtott érzés

1. Rész

El sem hiszem, hogy képesek voltak rávenni arra, hogy leskelődjek a Grundon. Bár, ha jobban belegondolok, testvérem miatt muszáj, hiszen ő a vezér. De nem tartom fairnek, hogy kihasznál. Amúgy egy nap múlva megyünk kirándulni, akkor nem mindegy, hogy mi történik itt?

Szidva Átsot magamban, felfigyeltem Bokára, aki egy trikót viselt felsőtestén és éppen fekvőzött a többiekkel. Abban a percben tudatosult bennem, hogy mennyire ki vannak dolgozva az izmai. Karjain az erek szinte kiugrottak, annyira látszódtak, nem beszélve a bicepszéről... Jézusom Szonja, hol jár az eszed?!

Ahogy próbáltam feleszmélni, a mocorgásom közepette leesett egy gally a földre. Boka egyből a hang irányába kapta a fejét és abbahagyta az edzést.

-Menjetek haza, holnap a buszon találkozunk-intett a többieknek, akik kapva az alkalman, el is mentek. Már csak mi ketten maradtunk. Boka elkezdte vizsgálni a fát, amin én voltam. Kétségbeesetten próbáltam feljebb menni azon, de nem sikerült. Egy rossz lépés után megcsúsztam és karjaiba estem. A szívem baromi gyorsan vert, majdnem kiugrott-Áts Szonja, igaz?

-Igen-szisszentem fel a derekamat fogva. János ezt észrevéve a földre leültetett, majd feljebb húzva a ruhámat, megnézte a hátamat.

-Jól bevágtad. Így jár az, aki kémkedni jön.

-Nem tehetek róla-rázott ki a hideg az érintésétől. Hasamban a pillangók feléledtek és egy fura érzés fogott el.

-Akkor én tehetek?

-Nem... - suttogtam.

-Most az egyszer elengedlek, de ne legyen többször ilyen!

-Mondanám, hogy nem lesz, de nem szeretek hazudni- néztem szemeibe, melyek gyönyörű kék színűek voltak. Kezeivel megigazította a lehajtott ruhát, s éreztem, ahogyan megsimítja hátamat,végig a szemembe nézve.

-Csodálkoztam volna, ha beleegyezel-túrt dús, sötét hajába egy lágy mosollyal az arcán. Basszus, hogy lehet ennyire tökéletes?

-Megkérdezhetem, hogy mit csináltok? - szólt mögülünk egy hang. Megfordulva vettem észre, hogy a fiatalabbik Pásztor, Ákos szólt hozzánk.

-Ezt kérdezhetném én is-állt fel Boka és összekulcsolt karral nézett a fiúra.

-Szonja miatt vagyok itt. Gyere, menjünk-ragadta meg a kezemet és felrántott a földről. - Minden rendben van? Nem esett bajod? Fáj valamid? - kezdett aggódni és egy hajtincset a fülem mögé tűrt.

-Nem, minden rendben van-mosolyodtam el.

-Gyere, menjünk haza, elkisérlek.

-Máshol szerelmeskedjetek, jó? - nézett unottan Boka az egyik farakásnak dőlve.

-Csak nem féltékeny vagy János? - vigyorodott el Ákos. Nem igazán értettem a két fiút, ezáltal jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg.

-Mire?

-Arra, hogy nekem van kivel lennem, van kit szeretnem.

-Szerelemre gondolsz? - kérdezte. Ákos erre csak bólintott. Boka jóízűen felnevetett, majd folytatta mondandóját- Sosem érdekelt a szerelem. - vont vállat hanyagul. Áucs... - Van annál fontosabb is.

-Ha így gondolod, hát legyen. De ne csodálkozz, ha sose leszel boldog. - ragadta meg a kezemet Ákos és kisétáltunk a Grundról. Az ajtóból még egyszer visszanéztem. Boka éppen mászott fel az egyik farakás tetejére. Nem tudom, hogy miért, pedig már kezdett sötétedni. - Ne is figyelj rá, nem normális a gyerek. Sikerült valamit megtudnod?

-Nem, sajnos. Majd talán legközelebb.

-Rendben- mosolyodott el. Ahogy mondta, haza is kísért. Otthon Anya szoltt, hogy pakoljak be, majd vigyem le a cuccomat. Két emeletes lakásban lakunk, felül vannak a hálószobák, alul pedig a nappali, fürdő, konyha stb.

-Viszem - pakoltam össze, majd végezetül beraktam egy plüssmackót is és levittem a holmimat.

-Ugye plüsst nem raktál el? - nézett rám apa. A számba harapva bámultam őt, mire neki leesett. - Szonja, 17 éves vagy, ne őríts meg.

-Jó, de csak egy mackó, elfér ott.

-Helyes ez az Ákos, nem gondolod? - jött ki anya egy bögrével a kezében, melyben a kávét kevergette.

-Anya, csak barátok vagyunk. Én nem érzek többet.

-Csak mondtam-kortyolt bele- Irány fürdeni, utána pedig aludj.

-Rendben, jó éjt - köszöntem el, makd a fürdőbe mentem. Zuhanyzás közben csak Boka járt az eszembe. Sajnos alvás közben sem úsztam meg. A szép pillanatot a vekker zavarta meg.