Elfojtott érzés

59. Rész

Kiérve a suliból, még egy kicsit sétáltunk, mert a közelben nem volt hely. Mikor megláttam, hogy motorral jött, enyhén szívbajt kaptam.

-Na jó, majd egyedül megyek...

-Nem lesz semmi baj, bízz bennem.

-Sötét is van és ez nem lenne jó ötlet.

-Van jogsim.

-Akkor sem-haraptam a számba. Ő csak halványan elmosolyodott, majd a csomagomat egy kis tárolóba rakta és feladta rám a sisakot-félek-suttogtam.

-Egyedül nem engedlek el, ilyen sötétben-ült a motorra, majd óvatosan beültem mögé-kapaszkodj belém-mondta. A vállát megfogva felnevetett. Karjaimat a dereka köré rakta-szorosan fogj. Nem zavar-dőlt előre. Lehunyva a szememet, próbáltam nem felsikítani. Mikor elindult, azt hittem, hogy meghalok. Próbált lassabban menni, de nekem még az is gyors volt. A fele útnál már kezdtem megszokni, majd a végén még élveztem is-Látod? Nem volt ez olyan borzasztó-állt meg a házunk előtt, majd mindketten leszálltunk a motorról és segített levenni a sisakot-De azért Fülöp jöhetett volna próbálni.

-Majd jön a kövire.

-Csak úgy láttam, ti elvagytok.

-Hát, barátok vagyunk-vontam vállat a szemébe nézve, ő csak biccentett-egyébként, te sem panaszkodhatsz.

-Miért?

-Ott van a te párod. Az a gyönyörű lány.

-Tán nem féltékeny vagy?-nézett szemeimbe.

-Dehogy vagyok, csak mondtam. Te kaptál féltékenységi rohamot.

-Én?-nevetett fel-mégis mire?

-Rám és Fülöpre. Hogy ilyen jóban vagyunk. Még ki tudja, mi fog ebből kialakulni-csúszott ki a számon. Basszus kicsit túl sokra mentem ezzel...

-Hát, te tudod-vont vállat, majd odaadta a cuccomat-na megyek.

-Köszönöm...

-Mit?

-Hogy elhoztál.

-Remélem, hogy majd Fülöpke feltolja a seggét idáig legközelebb-pattant fel a motorra-Jó éjt-hajtott el. Még egy ideig bámultam, ahogy távolodik, majd bementem a házba. Ez most mi volt...? Miért beszélt így róla? Csak osztálytársak vagyunk, semmi több. Az oké, ha ő táncol más lánnyal, de az nem, ha én más fiúval?