Másnap reggel korán felkeltem. Nagyon izgultam, de próbáltam mindent úgy megcsinálni, mint minden átlagos nap. Reggelivel kezdtem a napot, azután fürödtem és végül megcsináltam a sminkemet.
Feri elvitt a szalagavató helyre és gyorsan átvettem az osztálytáncos cuccomat.
-Kezdhetjük?-tapsolt kettőt a tanárunk, mire elkezdtük.
Délig lement az összes próba. A bátyámmal is sikerült próbálnunk. Ebédnél kiültem az étterem részébe, ahol láttam, hogy Boka Lénával nevet. A hasam összeszűkült. A lány csak salátát evett. A kajámra nézve kirázott a hideg. Ahhoz képest, hogy járok színházba szerepelni, táncolok és műkorizom, nincsen lapos hasam... de ha salátát ennék, talán sikerülne.
-Szia húgi-csapott finoman a vállamra, miközben leült Feri-Elfáradtam-fújta ki a levegőt, majd a szemembe nézett-Baj van?k-kérdezte. Én csak megráztam a fejemet, mire láttam rajta, hogy nem hiszi el.
-Veszünk... salátát?
-Minek? Borsófőzelékhez nem igazán illik...
-Nem ehhez, e helyett. Majd otthon.
-Szonja, már megint mi történt?
-Semmi. Miért, mi történt volna?
-Egyél rendesen, mert nem lesz energiád és össze fogsz esni.
-Ő sem esik össze-biccentettem Léna felé. Feri megfordulva a lányra nézett, majd a fejét fogta.
-Valószínű kondizik.
-Nekem is azt kéne-haraptam a számba. Feri rácsapva a combomra, felszisszentem-jó, oké!-simogattam a bőrömet.
-Egyél-nézett szúrós szemmel, majd elment. Kifújva a levegőt elkezdtem enni.
-Szia Szonja-ölelt át hátulról Fülöp, mire elmosolyodtam-Izgulsz?
-Nagyon-biccentettem.
-Van még három óránk.
-Igen. Megpróbálok addig lenyugodni-nevettem fel, mire megpöckölte az orromat.
-Menni fog. Jó étvágyat-nézett vigyorogva, ahogy ettem. Megbökve a vállát durcisan néztem rá.
-Ne bámulj, így nem tudom enni!
-Bocsánat-csukta be a szemét. Felkuncogva ettem tovább, míg el nem fogyott.
Sajnos a fél négy hamar eljött. Mikor elkészültem, a bejárathoz mentem, a szüleimet várva, mikor egy kisgyerek véletlen nekem jött és láttam rajta, hogy meg van ijedve.
-Minden rendben van?-guggoltam le hozzá-Hogy hívnak?
-Janka-kapta be a kezét a szájába, de én lassan kivettem. Kb. 2 éves lehetett.
-Hol vannak anyukádék?
-Nem tudom-rázta meg a fejét, mire felemeltem, majd elkezdtem a tömegben mászkálni, mikor Léna megállt előttem. Egy mély levegőt vett.
-Köszönöm. Hirtelen elfutott anyuéktól, de ekkora tömegben nem tudták megtalálni.
-Semmiség-mosolyodtam el, majd át akartam neki adni, de Boka hamarabb kivette a kezemből.
-Te kis Janka-csikizte meg a hasát, mire a lányka felnevetett-menekülünk, igen?-mosolyodott el. Számról a görbe végül kiegyenesedett. Lehet, hogy ezért is szereti őt? Milyen jól kijön a picurral. Boka jó lenne apának. És őket nézve, talán egy boldog család lennének... De miért ilyen fájdalmas ebbe belegondolni?...
-Indulás!-tapsolt kettőt az ofőm, majd terelt minket a terembe. Beállva a sorba, egy mély levegőt vettem. Remélem nem fogok semmit sem elrontani...
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.